A tradicionálisan értelmezett férfiszerep egyik alapfogalma a teljesítmény. Meg kell teremteni az egzisztenciát, haza kell vinni a mammutot, sikereket kell elérni az életben. A teljesítménynek egzakt mértékegységei vannak. Forint, lóerő, centiméter. Az elmúlt évtizedekben megjelent továbbá a szexuális teljesítmény fogalma. Az igazi férfi jól teljesít az ágyban. Hogyan válik azonban mérhetővé egy ennyire összetett emberi kapcsolat? Erre a kérdésre a választ a női orgazmus adja meg, mely a feminista mozgalmak, valamint a szexuális élet kultúrájának fejlődésével az együttlétek egyik központi elemévé nőtte ki magát. A nők joga és lehetősége a szexualitás élvezetéhez, a társadalom általános edukációja a testi érintkezés kölcsönösségéről a nemek egyenlősége felé vezető fontos lépések. Közelebbről nézve azonban a folyamat nem csupán a nők gyönyörét hozta el, de a férfiak versengésének is egy új terepet biztosított. A női orgazmusból pedig mérőszám lett.
Kié?
A modern szexuálpszichológia egyik érdekes kérdése, hogy a nő orgazmusa tulajdonképpen kié. Bár maga a gyönyörérzet kétségkívül a nőké, mégis kivételesen nagy hatással van a férfiak lelki életére. Így azután élvezet ide vagy oda, a női orgazmus sok esetben kevésbé fontos a nőnek, aki egyébként megéli, mint partnerének, aki eljuttatja őt a csúcsra. A kifejezés már önmagában is sokat elárul: van az aktív, domináns férfi, aki csinál valamit a passzív, alárendelődő nővel, amitől ez utóbbinak nagyon jó lesz. A nő orgazmusát tehát mintha a férfi csinálná, ő adná, biztosítaná neki. Minél többet és jobbat, annál inkább mondhatjuk, hogy megfogta a nő az isten lábát, a férfi pedig annál erősebben érezheti, hogy mégiscsak ő az élet császára.
Hatalmas tragédia azonban, ha a nőnek nem sikerül (elégszer) elélveznie, a férfi ilyenkor azzal szembesül ugyanis, hogy nem tudja kielégíteni a partnerét. Ebből jellemzően két kiút létezik, az egyik az, hogy férfiúi önbecsülése összeomlik, a másik pedig hogy frigidnek címkézi a nőt. Közben persze az erősebb küzdőszellemben szocializálódott pasik mindent megtesznek a sikerért, öles léptekkel haladva a soha véget nem érő és senki számára sem élvezetes monoton reszelések birodalma felé. Adja magát a kérdés, hogy hol van ebben az egészben a nő, vagy még inkább: az emberi kapcsolat.
A tudomány is beleszól
Egy 810 férfi részvételével szervezett amerikai kutatásban a jelentkezőknek annyi feladatuk volt, hogy beleéljék magukat egy rövidke jelenetbe, majd elmondják, hogyan érzik magukat. A jelenetek mindegyike egy-egy szexuális együttlétet írt le egy nővel, akinek vagy volt orgazmusa, vagy nem. Az eredmények szerint sokkal magasabb volt az önbecsülése azoknak, akiknek női partnere – a jelenet szerint – elélvezett a velük való együttlét során, sőt, szignifikánsan férfiasabbnak is érezték magukat. A férfiasság érzete nagy mértékben múlik tehát azon, hogy a nő mennyire élvezi a szexet, ennek pedig egyenes fokmérője az orgazmus. A tanulmány másik érdekes eredménye, hogy ez az összefüggés annál erősebb, minél inkább meg akar felelni az illető férfi a macsókultusz általános elvárásainak. De mit is jelent ez a gyakorlatban?
Azt, hogy akire nagy súllyal nehezednek a tradicionális férfiszerepek, aki komoly nyomásként éli meg, hogy magas státuszt, nagy sikereket kell elérnie, hogy sokat kell keresnie, férfiasan kell kinéznie és viselkednie, azok számára a nők szexuális élvezete különösen fontos lesz saját férfiúi önbecsülésük szempontjából. És megfordítva: akiket erős szorongással tölt el, ha például egy nő többet keres náluk vagy egy női főnök alatt kell dolgozniuk, akik nem érzik elég sikeresnek magukat az életükben, extrém magas belső feszültséget élhetnek meg, ha partnerük nem képes velük a csúcsra jutni.
Jó orgazmuskészséggel tehát elképesztően nagyra hizlalható a macsókultuszt élő férfiak egója, mely azonban legalább ennyire sérülékeny is: egy-két kudarc is elég lehet, hogy kipukkadjon. Nem is csoda, hogy mikor egy kutatásban az orgazmus színlelésének okairól kérdezték őket, a nők nagy része olyanokat mondott, hogy örömet akart szerezni a párjának, vagy el akarta kerülni a konfliktust. A női orgazmus esetében így nem ritkán kiöntjük a fürdővízzel a gyereket. Hiszen bár a kezdeti cél a szexualitás, a szexuális élvezet kölcsönössége volt, mára ez sok nő számára legalább annyira egy nyomás, mint amennyire egy lehetőség. Gyakran fontosabb is a konfliktus elkerülése, mint a gyönyör megélése.
Kié tehát a nők orgazmusa? Két dolgot biztosan tudunk erről. Egyrészt, a nők szexuális élvezete nyilvánvalóan sokkal fontosabb annál, semhogy a férfiak önbecsülésének szolgálatába állítsák, vagy versengés tárgyává tegyék. Másrészt, ahogy ez a fent idézett tanulmányból kiderül, érdemi változást elsősorban a tradicionális férfiszerepek és –értékek átalakulásától remélhetünk. Mindez pedig nem pusztán a férfiak által megélt (és sokszor a nőkre áthárított) teljesítménynyomás enyhülésén keresztül lehetséges. Gondoljunk csak a macsókultusz olyan üzeneteire, mint az érzelmek kifejezésének tiltása vagy a nők feletti töretlen felsőbbrendűség és dominancia elvárása. Ezeket levetkőzve a nyomás enyhülésén túl út nyílik a mélyebb intimitás, a hatékonyabb kapcsolati kommunikáció, összességében egy gazdagabb emberi kapcsolat felé.
