Szerelemtől kábán bámulunk egymás szemébe, és megfogalmazódik a gondolat, hogy ásó-kapa-nagyharang – de legalábbis egy közös albérlet a hetedik kerületben. Úgy érezzük, hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk: mindketten három gyereket szeretnénk (két fiú, egy lány – a középső legyen a lány,) és majd egyszer, nyugdíjas korunkban nyitunk egy panziót a Balaton-felvidéken. Néha ugyan vitázunk ezen-azon, de szerencsére még megvan a módszerünk, hogy ezek a viták egészen másként, mindkettőnk megelégedésére záruljanak. Na ez az az időszak, amikor még véletlenül sem jut az ember eszébe közös szabályrendszert alkotni arra, hogy ki fizeti majd a hatszázezres kéménybélelést, amire kötelez majd négy év múlva a Gázművek.
Pedig például egy 2014-es stressz-felmérés szerint a hosszabb ideje együtt élő párok 31 százaléka rendszeresen veszekszik pénzügyeken. Tapasztalatból mondhatom, hogy ezek a viták nagyon fájdalmasak, sőt véglegesen egymástól eltávolíthatók lehetnek, ha kevés van a pénzből, de akkor sem mindig könnyebb, amikor jól megy a szekér. Az emberek elég különbözők a pénzhez való viszonyukban, más felfogás uralkodik a fejekben arról, hogy ki keressen többet, ki hozza meg a pénzügyi döntéseket, és hogyan fedezzék a háztartási kiadásokat. Általában az ember a szüleitől tanulja, tőlük mintegy öntudatlanul szívja magába a pénzzel kapcsolatos gondolatait. Ráadásul Magyarországon ezzel kapcsolatban nagy ösztönösség uralkodik, sajnos nagyon keveseknek van tudatos pénzügyi gondolkodásmódja, felelősségérzete. Így még nagyobb lehet a káosz.
Hogyan lehet elkerülni a viharokat a családi kassza körül?
A másik nézeteinek ismerete, elfogadása és kommunikáció a kulcselem. Bármilyen pénzkezelési felfogás konfliktusmentes lehet addig, amíg a pár másik tagja ugyanazt a felfogást követi. De ha nincs meg a harmónia, akkor bizony tárgyalásokat kell(ene) folytatni arról, hogy ki hogyan gondolja, kinek mi a fontos, mit lát igazságos elosztásnak és mennyire szeretne közösködni az általa megkeresett pénzzel. Ismerek olyan hosszú ideje együttélő párt, akik minden közös kiadásukat megfelezik, minden nagyobb bevásárlás után leülnek és kettéosztják a számlát. A magam részéről ettől a falnak mennék, de nekik mindkettőjüknek ez tökéletesen megfelel, így nincs is probléma a pénzügyek körül. Azt meg nem állítanám, hogy az én, ennél jóval elnagyoltabb kiadás-figyelésem jobb stratégia lenne, mert biztosan nem az.
Vannak olyan párok is, ahol az együttélésük pillanatától minden közös. Ez is jó módszer lehet egészen addig, amíg az egyik fél nem költ aránytalanul többet magára, mint a másik. Vagy ha valaki jelentős diákhitelt fizet vissza még abból az időszakból, amikor nem is ismerték egymást. Lényeg az, hogy a vitás eseteket meg kellene beszélni még azelőtt, hogy olyan indulatok tombolnak benned az újabb lefosztott számla miatt, hogy már nem tudsz észérvekkel harcolni.
Miért olyan nehéz a pénzről beszélni?
Lauren Papp, a wisconsini egyetem pszichológusa 100 házaspárt kérdezett arról, hogy miről szoktak vitatkozni. Naplót vezettek a párok, minden vitájukat feljegyezték egy kéthetes időszakban. Nem a pénz volt az első számú veszekedést kiváltó ok, többet csattantak össze a gyerekeken, vagy a házimunka elvégzésén. De a pénzzel kapcsolatos viták voltak a legsúlyosabbak, a párok tagjai úgy érezték, hogy a másik „leértékeli őket”, hogy ez egy olyan téma, amit ne is folytassunk, söpörjük a szőnyeg alá, úgysem tudjuk megoldani. Közben viszont jó frusztrált lett mindenki.
A pénzről való viták nem a pénzről szólnak. Azért olyan nehéz megbeszélni, mert olyan dolgok kerülnek a képbe, hogy ki ér többet, ki áldozott fel többet saját karrierjéből a családért, mennyi a házimunka értéke stb. De a megoldás csak az, hogy ezek a mélyben megbúvó témák is kikerüljenek az asztalra, és közös megoldást találjanak rájuk.
Közös számla vagy külön számla?
Sokan csinálnak rögtön közös számlát, vannak, akik megtartják a saját számlájukat. A legtöbb helyen azt a javaslatot lehet olvasni, hogy maradjon meg mindenkinek a saját számlája, és legyen egy közös, amiről a közös kiadások mennek. De ez utóbbinak is vannak buktatói. Mary esetében például igazán szeretetteli házasságról volt szó. Miután már nem voltak egész picik a gyerekek, Mary is visszament dolgozni, keresett pénzt. Csak éppen a férje jóval többet keresett, hiszen Mary hat órában dolgozott, hogy el tudja látni a gyerekeket és a háztartást. Fizetéséből futotta a közös kiadásokra, a gyerekek iskolájára, de amint azt befizette a közös számlájukra, alig maradt valami. Nem tudta megbeszélni a férjével, hogy arra is adjon neki pénzt, hogy könyvet vegyen magának, vagy fodrászhoz menjen, így állandóan az apjától kért, és közben eléggé megalázva érezte magát.
Mik az alapvető dolgok, amik jó megállapodni?
Szakértők azt mondják, hogy az együttélés legkorábbi időszakában érdemes megbeszélni a következő kérdéseket:
- Hogyan döntünk a takarékosságról, befektetésekről és hitelfelvételről?
- Hogyan kezeljük azokat a hiteleket, melyek már megvannak egyikünknek, vagy amiket közösen veszünk majd fel?
- Hogyan osztjuk el a mindennapos kiadásokat?
- Mit kezdünk a váratlan kiadásokkal?
- Mennyi maradjon mindkét félnek saját kiadásaira?
Ezek azok a kérdések, amikről érdemes megállapodni, de nincsen rájuk mindenkire érvényes jó válasz. Az a lényeg, hogy az összes szempontot, a felek önbecsülését is figyelembe véve olyan döntés szülessen, amit mindketten el tudnak fogadni. Meg persze az, hogy végig legyenek beszélve ezek a dolgok és szülessen döntés.
Hogyan osztoznak a pénzügyi terheken, akik a legelégedettebbek?
Mostanra alaposan megváltozott a „munkabeosztás” a családon belül ahhoz képest, amilyen ötven éve volt. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy akármilyen is a gender gap, a nők a régi időknél jóval többet keresnek, sok olyan háztartás van, ahol ők keresik a nagyobb összeget. Ez megváltoztatta a szerepleosztást a pénzügyi döntéseknél.
A tradicionális felállás az volt, hogy a férfi a kenyérkereső, ad pénzt a háztartási és gyerekekkel kapcsolatos kiadásokra, amelyekért az asszony felelős – de a nagy pénzügyi döntéseket: házvásárlás, befektetés, hitelfelvétel, nyugdíjelőtakarékosság, a férfi tartja kézben. Ahogy azonban a nők is többel járulnak hozzá a családi költségvetéshez, úgy ők is nagyobb szerepet várnak el a pénzügyek kezelésében. Magyar adatokat nem találtam, de itt egy átfogó amerikai felmérés, hogy hogyan is zajlik ez mostanában.
Minél többet keres a nő, annál inkább beleszól a pénzügyekbe. Ha lényegesen kevesebbet keres, mint a férj, akkor általában megmarad a tradicionális szerepleosztás. Ha viszont megközelítőleg ugyanannyit keresnek a házasfelek, vagy a nő többet, akkor már nem csak a háztartással és gyerekekkel kapcsolatban dönt a nő is, hanem minden más egyébbel kapcsolatban is ő dönt, vagy közösen döntenek. És itt nem csak döntésről van szó, hanem a pénzügyekkel való foglalkozásról, ügyintézésről is.
Általában mondható, hogy az a „főnök” (vagyis annak az elvárásai szerint születnek a döntések) aki többet keres. Más azonban a nőknek és a férfiaknak a preferált döntési, pénzkezelési stílusuk. Ha a férfi keres többet, marad a tradicionális felállás. Ha a nő a fő kenyérkereső, akkor számára nehéz az (persze egyéni kivételek mindig vannak,) hogy egyedül döntsön a nagyobb horderejű pénzügyekben, így a nők inkább a közös döntést szeretik.
Annál is inkább, mert a nőket nyomasztja a felelősség, a „még a pénzügyekkel is én foglalkozzam” stressze. Minél inkább a nő a kenyérkereső, annál nagyobb stresszről számol be a pénzügyekkel kapcsolatban. A férfiaknál ez nem jelenik meg. Ha ők keresnek többet, akkor nagyobb önnyomasztás nélkül kezelik a pénzügyi döntéseket, ha viszont ők keresnek kevesebbet, akkor is szívesebben kezelik a pénzügyeket, mint fordított helyzetben a nők.
Azt is megkérdezték, hogy ki mennyire boldog a házasságában. Az a helyzet, hogy azok a férfiak voltak a legelégedettebbek, akiknek a felesége vagy ugyanannyit, vagy többet keresett, mint ők. A kutatás nem mutatta azt, amit sokan mondanak, hogy a férfi egoja sérül, a nő átveszi a nadrágot, a férfi szerepe eltűnik, ha nem ő a fő kenyérkereső. A feleségeknél a házassággal való elégedettségben nem volt különbség aszerint, hogy ki a viszi haza a nagyobb összeget, de a férfiak kifejezetten jobban élnek, ha nem csak rájuk hárul a pénzkereset. Nagyobb a partnerség, jobban megélhető a „közös célok és érdekek” gondolata, ha a pénzügyekben is megoszlanak a döntések.
Mindent összegezve tehát a párok pénzügyekkel kapcsolatos lelki egyensúlyához az kell, hogy világosan és egyértelműen végigbeszéljék a pénzügyeik kezelését, ne hezitáljanak újra előhozni a témát, ha valami gondjuk van, és olyan megoldást találjanak, amit mindketten el tudnak fogadni.
