A mindennapok sérelmei
Meglehetősen frusztráló érzés erre gondolni, de minden egyes nap van valaki a környezetünkben, aki valamilyen úton-módon megbánt minket. Mindez megannyi formát ölthet, és szinte elkerülhetetlen. Legyen szó egy kollégáról, partnerről, barátról vagy éppen gyerekről, jó eséllyel lesz valaki, aki semmibe vesz valamit, ami számunkra kifejezetten fontos. Viselkedhet ez az illető ridegen, tapintatlanul, vagy épp sértőn, durván, az erre adott reakciónk olyasmi, ami formájától függetlenül sokat elmond arról, kik vagyunk valójában. Az, ahogy ilyenkor hangot adunk panaszainknak, könnyen válhat további frusztrációk forrásává, de ha ésszerű utat választunk, az a toleráns együttélés alapjává válhat életünkben. A The School of Life videójából kiderül, mire érdemes vigyázni, ha panaszkodásra adjuk a fejünket.
Az örjöngő
Az egyik lehetőség, hogy felrobbanunk. Örjöngve, dühösen reagálunk, és megpróbáljuk megsemmisíteni az ellenfelet. A dühöngők harci színei mögött azonban többnyire pánik, a vastag bőr hiánya rejlik. Az ezt az utat választók megpróbálják azzal kompenzálni a megalázottság érzését, hogy rátámadnak a nekik vélt vagy valós formában ártó emberekre. Sajnos ez a fajta reakció szinte lehetetlenné teszi, hogy panaszaik meghallgatásra találjanak, a másik fél gyakran szintén megsértődik, és friss vádak egész lavináját zúdítja ránk, ami szinte biztosan maga alá temeti az eredeti panaszunkat.
Aki nyel
A következő kategóriába azok az emberek sorolhatók, akik lenyelik a panaszaikat, nem reagálnak verbálisan, de annál hevesebb érzelmeket rejtegetnek magukban. Az ilyen emberek egyáltalán nem hisznek abban, hogy a másik egyáltalán meghallaná a panaszukat, ezért inkább az önutálatot választják. Ennek a cinikus hozzáállásnak is a gyerekkorban keresendők a gyökerei. Ha valaki nem kap elég figyelmet a szüleitől, korán megtanulja, hogy kendőzze el a dühöt, amit érez, és hogyan reagáljon ehelyett rideg udvariasságnak álcázott, rejtve maradó agresszióval.
A bölcs
A harmadik út az érett panasztevés tudománya. Az ezzel a képességgel rendelkezők elég magabiztosak ahhoz, hogy ne zavarja őket össze egy-egy inzultus. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, gyorsan reagálnak, nyugodt, kimért hangnemben leírják a saját érzéseiket, anélkül, hogy sértő módon reagálnának. Ez a stratégikus hozzáállás nem az idilli, minden esetben elérhető tökéletes megoldásba vetett vak hit eredménye, sokkal inkább annak a jele, hogy az így cselekvő személy tudatában van annak, hogy hosszú távon a problémák nevén nevezése a legjobb megoldás mindkét fél számára.
Fontos a megértés
Fontos azonban, hogy az első két kategóriába tartozó emberekkel is megértőn viselkedjünk. Hisz a megfelelő reakcióra való képesség hiánya az adott személy neveltetésében keresendő. Az érett, nyugodt panasztevés képességének hiányában is van rá lehetőség, hogy fejlődjünk, nem kell ehhez más, mint felismerni a problémát, és ésszerű, taktikus lépésekkel helyettesíteni a problémás reakciókat.
