Tudod, hogy készülnek a gyógyszereid?

A klinikai gyógyszervizsgálatok során a nagyközönség számára még nem elérhető készítményeket tesztelnek - önkénteseken. De pontosan hogyan zajlanak ezek a kísérletek? És mennyire kockázatosak? A klinikai kutatásokra szakosodott Synexus Magyarország munkatársa mesélt nekünk a gyógyszerek kifejlesztésének kulisszáiról.

Így születik meg egy gyógykészítmény

“A gyógyszerek kifejlesztése egy adott hatóanyag tesztelésétől a törzskönyvezésig, illetve a patikai forgalomba való bekerülésig akár 13 évig is eltarthat, hiszen ezek mind igen összetett, több kísérleti fázisból álló klinikai vizsgálatok” - mondta el az idén tíz éves Synexus Magyarország sajtótájékoztatóján Dr. Nagy Károly belgyógyász főorvos, klinikai farmakológus, aki húsz éve vesz részt ilyen jellegű kutatásokban.

A gyógyszerkutatás folyamatának első szakaszában, vagyis a preklinikai fázisban rengeteg, akár több szá ezer molekulán is dolgoznak a kutatók, hogy bebizonyítsák egy-egy hatóanyag hatékonyságát és biztonságosságát, hiszen a lehetséges mellékhatásokat mielőbb ki kell szűrni. A tesztvegyületek közül végül csak néhány, ígéretesnek látszó készítmény kerül klinikai vizsgálatra, ahol első körben 20-100 egészséges önkéntes bevonásával figyelik meg azok tulajdonságait. “Ezt az 1-2 napig tartó vizsgálatot csak az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet által akkreditált Fázis I. vizsgálóhelyeken végezhetik, ahol intenzív osztályos körülményeket biztosítanak a résztvevő önkéntes személyek legnagyobb biztonsága érdekében. A vizsgálat lényege a gyógyszernek a szervezetben való mozgásának, kinetikájának, valamint a vérben és más testnedvekben való koncentrációjának, kiürülésének követése” - magyarázta Dr. Nagy Károly.

Ha kiderül, hogy a hatóanyag működik és biztonságosan beadható, a második fázisban már beteg önkéntesek bevonásával (100-500 páciens) állítják be a megfelelő adagolást, ezt követően pedig 1000-10000 páciensen veszik górcső alá a készítmények hatásosságát és az esetleges mellékhatásokat. “Természetesen a betegek szigorú előszűrésen mennek keresztül, hogy kizárhassuk a lehetséges kockázatokat. Az összegyűjtött adatokat elküldjük a gyógyszerhatóságokhoz - amelyeknek két nagy központja Amerikában és Európában van - az eredményekről pedig az utolsó fázisban a gyógyszercégek összefoglaló tanulmányt készítenek, majd beadják ezeknek a hatóságoknak. A végső értékelés és jóváhagyás, mielőtt a vizsgálati készítményt a rendelkezésre álló adatok alapján gyógyszerré minősítik, akár két évig is eltarthat” - tette hozzá a szakember.

Miért jó ez a betegnek? Nincsenek kockázatai?

“Mivel nem tartozunk az OEP rendszerébe, fontos tudni, hogy nem vesszük át a háziorvosi, kezelőorvosi, szakorvosi szerepet. Gyakori ugyanis, hogy a kollégák szóvá teszik, hogy elvesszük a betegeiket, pedig nem erről van szó: mi egy olyan értéket adunk hozzá a kezeléshez, amiből a kollégák is tudnak profitálni és ami a beteg számára is kedvező lehet. A vizsgált készítmények ugyan még nem törzskönyvezettek, de a fejlesztésnek már a legutolsó fázisában vannak és a legmodernebb, leginkább előrelátó, legbiztonságosabb gyógyszerjelöltekről van szó. A klinikai fázis nagyon részletes és alapos szűrővizsgálattal indul, és a vizsgálat hosszától függően hetente, havonta, kéthavonta vagy félévente vannak ellenőrző fizikális laborvizsgálatok, szív- és érrendszeri vizsgálatok, így a betegek állandó kontroll alatt vannak. A molekula kiválasztásától a törzskönyveztetésig nagyon szigorú nemzetközi irányelvek és jogszabályok (Good Clinical Practice, Good Manufacturing Practice) rögzítik, hogy ezeket a vizsgálatokat hogyan kell végezni és rendkívül szigorúan ellenőrzik is a kutatás egyes fázisait, a páciensekkel pedig magasan képzett orvosok és nővérek fogalkoznak” - magyarázta Dr. Nagy Károly.

A placebók szerepe

Ahhoz, hogy egy új molekuláról ki tudják deríteni, valóban elég hatékony-e, természetesen szükség van valamilyen viszonyítási alapra is. Többek között erre jók a placebók. Például egy koleszterincsökkentő gyógyszer vizsgálatánál 12 ezer embert véletlenszerűen két csoportra osztanak, majd a betegek fele aktív gyógyszert, másik fele pedig kontrollkészítményt kap. Így össze tudják mérni, hogy mi az, ami változott vagy nem változott a két csoport tagjainak szervezetében. “Dupla vaktesztnek nevezzük azt az eljárást, amikor nemcsak a beteg, de az orvos sem tudja, hogy milyen készítményt kapnak az alanyok, így semmilyen szubjektív módon nem befolyásolható az eredmények végső kimenetele. Sokszor csak évek múlva derül ki, hogy ki mit kapott. A betegek általában elfogadják ezt a feltételt és vállalják a vizsgálatban való részvételt” - mondta a szakértő.

Ki vehet részt klinikai gyógyszervizsgálatban?

A vizsgálati feltételek rögzítik azt is, hogy milyen típusú betegeket várnak. Például a vércukorcsökkentőknél vagy a vérnyomáscsökkentőknél pontosan meg van szabva, hogy melyek azok az értékhatárok, amelyektől valakit bevonhatnak a vizsgálatba. Ha ugyanis nagyon enyhe a betegség, akkor nincs szüksége a páciensnek a kezelésre, ha pedig nagyon előrehaladott fázisban van, akkor a beteg biztonságát a személyre szabott kezelés szolgálja. A páciensek egészségi állapotát nem veszélyeztetik. “A hatóanyag jellegéből adódóan pedig meg vannak szabva azok a gyógyszercsoportok, amikkel elvileg interakcióba léphet a vizsgált szer. Természetesen a jelentkezők egyéb betegségeit is ismernünk kell, és azt is, hogy arra milyen terápiát alkalmaznak. Így tisztázhatjuk a kockázatokat és a kizáró okokat. Mindig az a cél, hogy a vizsgálat végén egy sokkal jobb klinikai állapotban távozzon a páciens” - magyarázta Dr. Nagy Károly.

Mi van akkor, ha valakinek bevált egy készítmény, de az még nincs törzskönyvezve?

"Mivel a vizsgálat végétől számítva 1-2 évig is eltarthat, hogy egy gyógyszer bekerüljön a forgalmazásba, ilyenkor a betegnek sajnos vissza kell térni a korábban alkalmazott kezeléshez. Ritkán ugyan, de azért az is előfordul, hogy mire befejeződik a vizsgálat, addigra már kapható a gyógyszer a patikákban" - fűzte hozzá a szakértő.