Okos is, szép is, és még a borai is izgalmasak!

Zanza!

Dr. Bussay Dóra háziorvos, egy kis Zala megyei faluban. Dr. Bussay Dóra borász, egy kis Zala megyei faluban. A fiatal, szőke nő hol a betegekkel, hol a borral foglalkozik és ha előbbit is olyan színvonalon űzi, mint az utóbbit, akkor csak irigyelni tudjuk a körzetét. Bussay Dórával a Junibor kóstolón beszélgettünk a DiVinoban, a borról és arról, teher-e megörökölni egy borászatot. 

Hogyan kezdődött a borászkodás?

Apám maximalista és nagyon precíz ember volt, amikor 1987-ben Zalába költözött, másfél-két éven keresztül nézegette a környéken a helyeket, hogy  hova érdemes a szőlőt telepíteni. Megkérdezte a helyieket, az öregeket, míg végül Csörnyeföld határára esett a választása.

Mitől olyan jó ez a hely?

Gyakorlatilag egy parabola területen vagyunk, délnyugati fekvésű hely, ahol a nap begyűjti a sugarakat. A pince bővítésénél derült ki, hogy 20-30 centinként változik a számomra ismeretlenebbnél ismeretlenebb kőzetréteg, kivételes talajformák vannak itt. Talán ettől jó, talán attól, hogy nem gondoljuk túl a dolgokat.12 éves a legfiatalabb fehérboros hordónk, a kevesebb néha több, azt gondolom. 

Borásznak tartod magad?

Nem vallom magamat borásznak, vagyis gyakorlatilag biztosan az vagyok, de én nem szoktam ezt magamról mondani. 

Ha megkérdezik mi vagy, azt mondod orvos ?

Háziorvos, és mellette a családi pincészetet vezetem. 

És mit kell tudni rólad és a szinte ismeretlen Csörnyeföldről? 

Csörnyeföld mellett, Muraszemenye nőttünk fel a húgommal. Apukám költözött ide le, vásárolt egy kis területet, lett belőle egy kis hobbiföld, majd ezt követte még több föld, és végül a borászat. Hétvégente és hétköznap sokszor felmentünk a szőlőbe segíteni. Volt szép része, meg olyan is amit gyerekként élvez az ember. Nem is tudnám elképzelni, hogy ne éljek természet közelben. 

Mégse a borászatot kezdted el kitanulni.

Szerettem a biológiát, és egy kis szülői segítséggel az orvosira mentem . Pécsett kezdtem el a rezidensképzést, és pár hónappal azelőtt, hogy azt befejeztem és szakvizsgáztam, elhunyt az édesapám. Sejtettük, hogy idővel nekünk kell majd átvenni a stafétabotot. Rengeteget jártunk rendezvényekre a húgommal, sokszor mentünk az etyeki rendezvényekre, szabad felfogású, jófej, intelligens emberek között voltam. 

De ettől még nem lesz az ember borász, ráadásul borászatvezető. Vagy nem volt más választásod az édesapád halála után? 

Lett volna más választásom. Nagyon jó pozícióm és lehetőségem volt, amikor Pécsről eljöttem, több helyen dolgoztam, viszonylag laza munkaidővel, ott voltak a barátaim. Ennek ellenére valami hiányzott. Nem tudom megmondani, mikor lettem borász, de hogy miért lettem az, azt tudom. Lehet, hogy én már 17 évesen az lettem, meg a húgom is, amikor sülve-főve apukám mellett voltunk.  Azt gondolom, hogy folyamatosan, minden nap tanulok valamit. Az ember kijön az egyetemről, átveszi a praxist, és ott van vele egy asszisztens, akit ismer 30 éve, és vele is egy olyan kapcsolatot kell felvenni, hogy mégis én vagyok a felettese. Ugyanezt kell a borászattal is csinálni, ahol egy nő van rajtam kívül. Megvan a tiszteltet, de ott van egy csomó férfi, és mindezt úgy csinálni, hogy ne legyél hülye picsa, legyen tekintélyed, és ezt nagyon nehéz nap mint nap elérni.

Rád az összes sztereotípia igaz...

Rengeteget kérdezek, faggatok ismerősöket, akik komoly pozícióban vannak, hogy hogyan kell vezetőnek lenni úgy, hogy az emberekkel meglegyen a közös hang, és emellett a borászatban is adódnak olyan dolgok, amelyekre választ kell kapni. Tanácsot szoktam kérni, de úgy gondolom, hogy bármelyik Juniborász édesapját megkérdezzük, ő sem mondja azt, hogy soha nincs semmilyen újdonság vagy probléma, mert minden évben van.

Hogy néz ki egy nap?

Muraszemerén bemegyek a rendelőbe, ez három kilométerre van tőlem. Nyolckor kezdődik a rendelés, de nem szoktam akkora beérni, csak egy kicsit később. Öt kutyám van, friss vizet adok nekik, etetés, megbeszélem az emberekkel, hogy mik a napi dolgok. A rendelés 11-ig van, a fiúk megcsinálják a dolgokat maguktól, én meg közben intézem az e-maileket, telefonokat, meg mindent. Van egy Kittink, aki azért van, hogy ne kapjak agyvérzést, ő intézi a dolgokat, amire nekem már nem jut időm.

Mekkora területet műveltek?

7 hektáron termelünk, évi 25 000 - 40 000 palackot. Idén például nagyon szép volt a termés, mert nálunk nem volt annyi égi áldás. mint máshol, így megúsztuk a dolgot. Helyben palackozunk, helyi kiskereskedők veszik át a bort, illetve van egy-két hely, ahová direktben szállítunk.

Mennyire fogadta könnyen a szakma, amikor átvetted a borászatot? 

Utólag voltak jelzések, hogy kicsit agóddtak, de alapvetően jól fogadták, örültek. Mi ugyanis egy-két rendezvényt kivéve nem folytunk bele a dolgokkal a húgommal. Egy évvel azután, hogy elhunyt az édesapám, még mindig kérdezték, hogy nem zártunk-e be, lehet-e bort venni? 

Akkor semmilyen szinten nem élted meg tehernek? 

Tehernek semmiképp, inkább kihívásnak, feladatnak. Mindig azt mondom, hogy az az áldozat, amit az ember úgy tesz, hogy magából fel kell adnia, kevesebb lesz tőle. Én ezt egy pillanatig sem éreztem, szeretem azokat a hétvégéket, amikor nem csinálok semmit, csak úgy vagyok, kapcsolgatom a tévét, kóstolgatom a bort. 

Junibor

A Junibor – Fiatal Borászok Egyesülete 2008-ban alakult, 40 év alatti borászokat tömörít meghívásos alapon: a tagok szavaznak az új tagok felvételéről minden évben. A cél egy olyan közösség létrehozása volt, amely a jövő borászgenerációjának szakmai fejlődését biztosítja. A JUNIBOR tagjai: Gere Andi, Gere Zsolt, Hernyák Tomi, Miklós Csabi, Bolyki Jani, Bukolyi Marcell, Gál Tibor, Vesztergombi Csaba, Árvay Angi, Pfneisl Katrin és Birgit, Franz Reinhard Weninger, Stefan Wille-Baumkauff, Kardos Gábor, Laposa Bence, Laposa Zsófi, Konyári Dani, Jekl Flóra, Kamocsay Ákos, Jandl Arnold, Dúzsi Tomi, Kiss Gábor, Sebestyén Csabi és Csilla, Demeter Endre Szepsy István, Takler Andris, Frittmann Peti, Figula Misi, Prácser Miklós, Prácser Hajni, Kis Tamás, Heimann Zoli, Bussay Dóra, Kovács Tamás, Gál Peti.

Blogmustra