“Ha egy csaj, akit meghívsz egy italra nem rakja szét a lábát, jusson eszedbe a statisztika: a megerőszakolós sztorik 85 százalékát nem jelentik a rendőrségen.”
“A csajok szeretik, ha ki vannak kötve… olyankor legalább lehetőségük van a tehetetlen áldozat szerepét játszani.”
“Ha a csajod erőltetett arcot vág szex közben, akkor éppen eljátssza, hogy élvezi veled a dolgot, de ha úgy néz ki mint akit éppen most rúgtak vesén, akkor tényleg élvezi.”
“A csajok úgy általában rendben vannak. De van közöttük jó pár ribanc… A ribanc pedig olyan fajta … akit keményen és durván meg kell baszni.”
Vajon honnan származnak az idézetek? Melyiket mondta erőszakos nemi közösülésért elítélt bűnelkövető, és melyiket írták férfimagazinok? Az Independent idéz egy nemrég publikált vizsgálatot, amiben ezeket a kérdéseket tették fel amerikai főiskolásnak, és amiből kiderült: a fiataloknak gőzük sincs a helyes válaszról. Önnek van?
Az Egyesült Államokban számos kifejezetten pasiknak szóló magazin létezik (például a Nuts, Zoo vagy az FHM), amelyekre általában jellemző a szexista humor, ahogy az is, hogy tárgyként kezelik a nőket. Bár ezeknek a lapoknak a népszerűsége az elmúlt években csökkent, a szexizmus a kultúránkban simán elfogadott humorforrásnak számít, ellenséges szexizmussal meg bőven lehet találkozni akár az online kommunikációban, akár a pornóban. Meg persze Donald Trump megnyilvánulásiban.
A Psychology of Men and Masculinitiesben megjelent tanulmány három kísérleti helyzeten keresztül mutatja meg, hogy mennyire könnyen elfogadjuk a szexizmust, mint humort, legalábbis addig, amíg alaposabban bele nem gondolunk a leírtakba. Peter Hegarty pszichológus professzor és kollégái a fenti idézeteken túl egy másik csoportnak mutattak még szexista vicceket, megint másoknál pedig azt mérték fel, hogyan függ össze a férfimagazinok vásárlása a szexizmussal. Kiderült, hogy a férfiak nem tudtak különbséget tenni a viccesnek szánt szexista kijelentések és a komolyan elhangzott mondatok között, sokkal lazábban kezelték a szexista poénokat, ha azokat egy férfimagazin tartalmának hitték, és az ambivalens szexizmussal jellemezhető pasiknak pedig jobban bejöttek a férfimagazinok.
Mi az az ambivalens szexizmus?
Az ellenséges szexizmus esetén a férfiak magasabb rendű státusza, a nők negatív sztereotipizálása a domináns, a jóindulatú szexizmusban pedig ellenséges érzések helyett a nőkkel szembeni pozitív érzelmek jelennek meg, de ez a hozzáállás szintén sztereotipizálja a nőket, a tradicionális szerepüket hangsúlyozza. Az ambivalens szexizmus ezek keverékéből áll: van benne ellenséges szexizmus a hagyományos szerepekből kilépő nők, és jóindulatú szexizmus a férfihez közel állók irányába.
A kutatási eredmények azt mutatják, hogy egy elvileg egyenlőségen alapuló társadalomban megengedhetetlen megnyilvánulások mennyire természetesnek tűnnek akkor, ha elfogadott, presztízzsel bíró forrásból, humorba bújtatva érkeznek. Az irónia, a humor és a valóság ugyanis sokkal nehezebben különíthető el egymástól, mint elsőre hinnénk, így a szexista megnyilvánulások mind az előítéletek megszilárdulását támogatják. Ha azonban képesek vagyunk tudatosabban figyelni ezekre az üzenetekre, ha végig is gondoljuk, amit ilyenkor olvasunk, hallunk, akkor érzékenyebbé, kevésbé elfogadóbbá válunk ezekkel szemben, ami hosszú távon a diszkrimináció ellen hat, és az ellenséges szexizmus enyhülésével a nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények csökkenéséhez is vezethet.
És az utolsó, csupán az utolsó mondat származott szexuális bűnelkövetőtől, a többit mind újságban írták. Elvileg viccből.
