A statisztikai adatok szerint az emberek 10-15 százaléka balkezes, vagyis szép számú kisebbségnek számítanak, és a balkezesség terjedésében minden bizonnyal közrejátszik, hogy a világháborúk óta a társadalom a korábbinál sokkal engedékenyebb ebben a kérdésben. A pedagógia mai álláspontja szerint balkezes gyereket „átszoktatni” szigorúan tilos, de nem volt ez mindig így: amit ma az emberi természet egyik ártalmatlan jelenségének tartunk, azt évszázadokon át patológiai stigmának, illetve gyerekkori zavarnak tekintették. A balkezesség okairól egyelőre nincsen elegendő tudományosan megalapozott bizonyíték, hiszen a kutatók is csak találgatnak, összeszedtünk azonban néhány érdekességet azzal kapcsolatban, hogyan alakulhatott ki a jobb oldal és jobb kéz iránti elfogultság.
Három régi hipotézis
Pierre-Michel Bertrand: Balkezesnek lenni. Bűn vagy erény? című könyvében többek között arról ír, hogy hogyan alakulhatott ki a jobbkezes ideál, és hogy egy időben a balkezesség mennyire az elkorcsosulás és a faji alsóbbrendűség megkülönböztető jele volt. Még a múlt században is morbid örökségnek, degeneratív tulajdonságnak, véletlen zavarnak, anomáliának vagy devianciának tartották a balkezességet, sőt volt, ahol hadjáratokat is indítottak ellene, vagyis igyekeztek az érintett gyerekeket átszoktatni a jobbkezességre, mert úgy tartották, a bal kéz az ördög keze. A szerző három lehetséges magyarázatot vázol fel a jobbkezes ideál kialakulására, amelyek közül azonban tudományosan egyik sem bizonyítható.
- A harcosi hagyomány. Xavier Bichat anatómus és fiziológus feltételezte elsőként, hogy a jobbkezesség kapcsolatban állhatott a harci technikával. A történelem előtti idők harcosai valószínűleg rájöttek arra, hogy a seb, amelyet a mellkas szív felőli oldalán, vagyis a bal oldalon ejtenek, nagyobb eséllyel halálos, mint ha azt a jobb oldalon ejtik. A szívük védelmének érdekében tehát a pajzsot a bal karjukkal fogták, miközben a jobb kezükben a lándzsával hadakoztak, és így a jobb kézzel hozzáfértek az ellenség sebezhető pontjához is. Ez a teória azonban nem számol a nőkkel, akik nyilvánvalóan soha nem ragadtak fegyvert, mégis ugyanúgy balkezesek lettek, mint a férfiak...
- A nap pályája. Egy másik értelmezés szerint a primitív ember hajlamos volt az őt körülvevő világot saját testi megfelelőjével azonosítani, ezért konstatálta, hogy a nap, amit annyira tisztelt, mindig a jobb oldalról indult a pályájára, véletlenül sem a balról (a nap keleten kel, délen van a csúcson és nyugaton megy le). Ez a két irány a természetfeletti világ két ellentétes pólusát jelentette számára: a jobb volt a fénynek és a melegnek, vagyis a jótékony erőknek a forrása; ezzel szemben a bal oldalt az árnyak, az éjszaka, a köd, vagyis a gonosz erők uralták és a napisten fénye nem hatolhatott oda.
- A polaritás törvénye. Robert Hertz antropológus szerint a jobb kéz szinte mindenhol érvényes dominanciáját a kollektív tudat hozta létre és az első civilizációk legfontosabb szellemi összetartó ereje a polaritás volt. Ennek értelmében a világegyetemet ellentétpárok alkotják. Mióta az ember vallásos tudattal élt, felfedezte a mindenhol jelenlevő, állandó kettősséget a világ alternatíváiban, ellentéteiben és antinómiáiban; mind a természetben (nappal/éjszaka, férfi/nő, tűz/víz, születés/halál), mind a társadalomban (megengedhető/megengedhetetlen, bent/kint, munka/pihenés, öröm/bánat). "Így lett a jobb és a bal kéz része ennek a manicheus szisztémának. A jobbkezesség kapcsán az emberek még azt is képesek voltak feltételezni, hogy jobb kezük nemcsak ügyesebb, de méltóságteljesebb is a másiknál. Így lett a jobb kéz a legerősebb, legügyesebb, sőt a legerényesebb is" - írja Bertrand.
Már nem üldözik a balosokat
Tudta, hogy a latin eredetű sinister szó bal oldalt jelent, angolul pedig annyit tesz, baljós, vészjósló? Nem véletlenül maradtak fenn nálunk is olyan kifejezések, hogy kétbalkezes/kétballábas vagy balfácán. Rik Smits tudós is megemlíti The Puzzle of Left Handedness című könyvében, hogy régen mennyire nehéz dolguk volt a balkezeseknek, hogy megfeleljenek a szigorú elvárásoknak és sok kultúrában máig megmaradt az a megkülönböztetés, hogy a jobb oldal minden jóhoz, a bal oldal pedig a rossz dolgokhoz köthető. Ghánában például tilos bal kézzel mutogatni, mivel a bal oldalról piszkos dolgokra asszociálnak, a muszlimok pedig jobb lábbal lépnek be a mecsetbe és jobb kézzel esznek, míg a bal kezüket mosakodásra használják és a WC-re is kizárólag a bal lábukkal léphetnek be.
„A nyugati társadalmakban azonban a balkezesek üldöztetése és megbélyegzése már a múlté, amit nem csak az bizonyít, hogy a legutóbbi hét amerikai elnökből öt balkezes, hanem az a tanulmány is, amely szerint a balkezesek általában introvertáltak és nyitottak a tapasztalásra. Ez az artisztikusságon alapuló sztereotípia ugyanis inkább pozitív, mint ellenséges. A kutatók tehát semmi bizonyítékot nem találtak arra, hogy ma a balkezeseket hátrányosan megkülönböztetnék” – írja Chris Jarrett pszichológus a Psychology Today oldalon.
Az elfogultság rejtélyes maradványai
A balkezesek elleni nyílt "hadjáratok" ugyan megszűntek, de a kisebbséghez tartozók azért még mindig egyfajta diszkrimináció áldozatai, hiszen szinte minden a jobbkezeseknek van kitalálva, így a balkezesek nagy része is a nem domináns kezével irányítja a számítógépes egeret, és az evőeszközök használatában is általában alkalmazkodnak a többséghez. Vizsgálatok is bizonyítják, hogy mennyire beivódott az általános vélekedésbe az, hogy amit az emberek a jobb kezükkel csinálnak, rendben van, míg a bal kéz esetében úgy fogalmaznak, kevésbé jó vagy rossz.
Daniel Casasanto, a Chicagói Egyetem pszichológus professzorának fő kutatási területe az emberek jobb oldal iránti elfogultságának miértjei és jelenleg arra a kérdésre keresi a választ, hogy a jobb-, illetve balkezesség hogyan befolyásolja motivációinkat bizonyos fizikai és szociális helyzetekben.
„Ha egy teniszlabdát helyezek az asztalra és megkérlek, hogy vedd fel, valószínűleg a domináns, vagyis a jobb kezeddel fogod felemelni. Ha azt kérem, hogy dobj meg a labdával, akkor ugyanezt a kezedet fogod használni. Amikor viszont feléd hajítom a labdát, már a másik, nem domináns kezeddel akarod kivédeni a dobást. Mindez a harcosokhoz vezethető vissza, akik a jobb kezükben lévő karddal támadták az ellenfelet, míg a védekezésre a bal kezüket használták, amiben a pajzsot tartották” – magyarázta a szakember a The Atlantic riporterének. A pszichológus többek között felfigyelt arra, hogy a politikusok a nem domináns kezüket használják a negatív gesztusok kifejezésére, de arra is, hogy napjaink legkedveltebb gyerekneveinek van egy furcsa közös jellemzője, az úgynevezett QWERTY-hatás, ami igazolja, hogy a jobb kézzel gépelt betűkből álló szavakhoz pozitívabb érzést társítunk. Casasanto kísérletei szerint ez még a balkezesek esetében is így van (három nyelven is igazolta a feltevést), aminek az az oka, hogy egy hagyományos elrendezésű billentyűzeten a jobb kéz alatt kevesebb gomb található, így könnyebb azokat begépelni. A professzor és kollégái összesen 788 népszerű nevet vizsgáltak meg 1960 és 2012 között és megállapították, hogy 1990 körül, amikor általánosan kezdett elterjedni a QWERTY billentyűzetkiosztás, az újszülöttek neveinek betűi bizarr módon elkezdtek "jobbra tolódni". Vagyis az 1990 után születettek neveiben jelentősen magasabb arányban szerepelnek a billentyűzet jobb oldalán található betűk, mint az őket megelőző generáció(k) esetében.
A jobb oldal iránti elfogultság magyarázatot ad más korábbi adatokra is; egy 1978-ban végzett kísérlettel két szociálpszichológus arra kereste a választ, hogy egy-egy illat mennyire befolyásolja a vásárlók döntéseit. A kutatók harisnyákat rendeztek egy sorba egy ruhaüzlet polcain, majd mindegyiket más-más fajta parfümmel fújták be. Kiderült, hogy a különböző illatok nem voltak hatással a vásárlók döntéseire, annál inkább volt jelentősége annak, hogy a polcon a harisnyák mennyire balra, illetve jobbra helyezkedtek el.
A kezek és az agy
Nem újdonság, hogy az agyféltekék idegpályái kereszt irányban vezérlik a test bal és jobb oldalát, így a bal agyfélteke felelős a jobb kéz, a jobb agyfélteke pedig a bal kéz irányításáért (ez a szemek, lábak esetében is igaz). Ez a dominancia azonban nem kizárólagos, csupán azt jelenti, hogy a tevékenységek vezérlésében a domináns agyfélteke nagyobb arányban vesz részt. Így például akinek a bal agyféltekéje domináns, az általában a jobb kezét használja, de vannak olyan tevékenységek, amiket bal kézzel végez. Ennek a dominanciának az aránya a tevékenységek vezérlésében lehet pl.: 20-80% vagy 30-70% is.
A szakirodalom szerint a bal agyfélteke az úgynevezett közelítő motivációval, míg a jobb agyfélteke a megelőző motivációval köthető össze. Ezeket a tanulmányokat azonban szinte minden esetben jobbkezesek bevonásával végezték. Az idegtudósok ugyanis eleve kihagyják a balkezeseket a vizsgálatokból, mivel szerintük csak "összezavarják" az adatokat, hiszen másként működik az agyuk, mint az átlagé. Esélyes azonban, hogy a balkezeseknél - akik a bal kezükben tartják a kardot – a közelítő motiváció a jobb agyféltekéhez kötődik. Casasanto és munkatársai mindezt laboratóriumi körülmények között is tesztelték: elektromos sapkát tettek az alanyok fejére, akik csukott szemmel, pihenő állapotban, semmire nem reagálva várták, hogy mi sül ki a kísérletből. A szakértők a két agyfélteke aktivitását egyrészt egymással vetették össze, másrészt azzal a mértékkel, hogy az alanyokra személyiségük alapján mennyire volt jellemző a közelítő motiváció. Tíz különböző elektródát vizsgálva azt találták, hogy az idegi aktivitás és a motiváció közötti összefüggés a jobbkezeseknél másik irányban halad, mint a balkezeseknél, pontosabban: a jobbkezesek közül minél inkább elérés-motivált valaki, annál inkább a bal agyfélteke aktivitása figyelhető meg nála pihenő állapotban, míg a balkezeseknél éppen ennek fordítottját tapasztalták a kutatók.
Ahogy öregszünk, egyre inkább kétkezesek leszünk?
Egyesek kizárólag a jobb, mások pedig csak a bal kezükkel csinálnak mindent, de vannak olyanok is, akik mindkét kezükkel jól boldogulnak, idővel azonban a legtöbben megtapasztalhatjuk a kétkezességet. Tobias Kalisch és munkatársai 2007-ben végzett vizsgálatukba 60 jobbkezes felnőttet vontak be és egy sor nehezebb manuális feladat (vonalkövetés, célzás, érintés) elvégzését tesztelték náluk. A fiatalabb (átlagosan 25 éves) résztvevők valamennyi feladatot lényegesen ügyesebben oldották meg a jobb kezükkel, míg a középkorúak (átlagosan 50 évesek) a célzást igénylő feladatokban mindkét kezükkel ugyanolyan jól teljesítettek. A 70-80 évesek pedig mindegyik feladatban ugyanúgy teljesítettek a bal kezükkel, mint jobbal. Ez utóbbi kétkezességnek azonban sajnos az volt az oka, hogy az idős alanyok elveszítették jobb kezük kiváló teljesítőképességét, vagyis a jobb kéz alkalmazkodott a kevésbé ügyes bal kéz szintjéhez.
Jó hír, hogy már Magyarországon is van olyan üzlet (nevezetesen a Varázsbolt), ahol a balkezesek életét megkönnyítő eszközöket árulnak, hogy senki számára ne okozzon gondot a vágás vagy a konzervnyitás, és egy jobbkezes ollóval nyíró balkezes gyerekre ne mondhassák többé, hogy mennyire ügyetlen...
