Képzelj el egy csendes csütörtök estét. Egy olyat, ahol az egész napos pörgés után a gyerekek már alszanak, te pedig ahelyett, hogy fáradtan a kanapéra rogyva a tévét nyomkodnád vagy éppen a Facebookon lógnál, inkább az ebédlőasztalhoz ülsz, előveszed a színes ceruzákat, felcsapod a kifestőkönyvét, és csendesen nekiállsz színezni a soron következő mandalát.
Bizarr kép? Bénának tűnik? Kínosnak? Hülyeségnek? Talán. Mint ahogy gyakran tűnik annak egy rakás dolog, ami ismeretlen, amit nem szoktunk csinálni, ami kívül esik a komfortzónánkon. Ezeken az érzéseken azonban túl lehet lépni, és ebben az esetben sokan túl is lépnek: egyre többen választják ugyanis rendszeres szabadidős programnak a színezést.
De vajon mi a jó a színezésben? Mit tesz ez az elfoglaltság az elménkkel, a hangulatunkkal? A felnőtteknek szóló kifestők pszichológiája következik.
Nem feltétlenül művészetterápia, de lelkesen fogyasztjuk
A felnőtteknek szóló kifestők és színezők az elmúlt öt évben kezdtek elterjedni a világban, és népszerűségük rohamosan növekszik. A kifestők tavaly már itthon is felbukkantak a könyváruházak toplistáin, és a nemrég megrendezett Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is akadt belőlük bőven. De vajon miért vesznek felnőtt emberek kifestőket? Dr. Szondy Máté klinikai szakpszichológus szerint ennek több oka is lehet.
„A kifestők népszerűségéhez hozzájárulhat, hogy ma a legtöbb ember munkájában nincs, vagy nagyon ritkán van kézzel fogható kimenet, output. Éveken vagy akár egy életen keresztül úgy dolgozni, hogy a munkánknak nincs kézzel fogható eredménye, frusztráló. Ráadásul az online virtuális működésünk, amiben nagyon aktívak vagyunk, szintén nem kézzel fogható. Ezzel szemben az, ha leülünk színezni, látható, kézzel fogható eredménnyel jár. A másik fontos dolog, hogy a színezés könnyen meghozza az áramlatélményt, a flow-élményt, ami nagyon jutalmazó erejű. Ez a fajta flow-élmény gyerekként nagyon gyakori, felnőttként azonban ritkán tudjuk kreatív, alkotó, spontán tevékenységekben megélni.”
A könyvek, füzetek nagyon sokféle verzióban kaphatóak. Van többek között állatos, virágos, fraktálos, mandalás, de akad olyan is, amiben kedvenc sorozatunk karaktereit vagy mókás párkapcsolati jeleneteket színezhetünk. Számos könyvet meditatívként, stresszoldóként hirdetnek, egyes kiadványokon pedig a művészetterápia hívószó is ott virít. Kérdés, hogy mennyire jogosan.
A művészetterápia csodás dolog, segítségével olyan érzelmekhez férhetünk hozzá, hozhatunk felszínre, amikre szavakkal nem feltétlenül lennénk képesek. Nem véletlen, hogy ez a módszer olyan hatékonyan alkalmazható a rákkal együtt járó lelki tünetek, a poszttraumatikus stressz vagy éppen szorongás enyhítésében. Ezekben a terápiákban a lényeg a kreatív önkifejezés, az alkotás, és számos szakember szerint ezeknek a kritériumoknak nem felel meg a színezés. Így van ezzel az Amerikai Művészetterápiás Társaság vezetője, Donna Betts is, aki szerint a színezés úgy viszonyul az alkotáshoz, mint a zenehallgatás a hangszeren való játékhoz. Nyilvánvalóan nagy a különbség.
Más szakemberek kevésbé szigorúak a kifestőkkel, sokan alkalmazzák is a terápia során, még ha nem is hagyományos művészetterápiás eszközként. „A kifestőkkel szembeni gyakori szakmai kritika, hogy nem lehet művészetterápia az, ahol előre rajzolt sémákat kell kitölteni” – magyarázza dr. Szondy Máté. „Ezzel nem értek egyet. Az embereknek egy rajzlap és a színes ceruzák láttán gyakran az az első reakciójuk, hogy nem tudnak rajzolni. Ezt a félelmet, szorongást nagyon jól oldja a színezés, és így könnyebben létrejöhet a flow-élmény.”
A figyelmünket kell irányítani
Dr. Stan Rodski neuropszichológus (és kifestőkönyvszerző) szerint a színezés a meditációhoz hasonló ellazult tudatállapottal jellemezhető, és képessé tesz minket arra, hogy a jelen pillanatra fókuszáljunk. Mint ahogy bármilyen tevékenység, amire tudatosan irányítjuk a figyelmünket. Ha erre képesek vagyunk, az elménk megnyugszik, oldódhat bennünk a feszültség, és érezhetjük jobban magunkat a bőrünkben. De ez elsősorban nem a színezés érdeme, ez a hatás rajtunk, a tudatosságunkon múlik.
Dr. Joel Pearson agykutató szerint egyébként a színezés szorongáscsökkentő hatása éppen abban rejlik, hogy aktívan olyan dolgokra irányítjuk közben a figyelmünket, amikre nem szoktuk: az ábrák alakjára, méretére, a sarkokra, színekre, mozdulatokra. A figyelem tudatos irányítása pedig egy csomó más esetben is a segítségünkre lehet, például ha a problémáinkon rágódunk, étel, cigi vagy bármilyen szer után sóvárgunk. Ilyenkor az, ha belevonódunk egy tevékenységbe, ha feloldódunk benne, sokat segíthet abban, hogy ne a kínzó gondolatok vegyék át az irányítást az elménk felett.
A színezés lifehack. Csak ne vigyük túlzásba
A színezés egy olyan könnyen elérhető, egyszerű, sem kézügyességet, sem megugorhatatlan kreativitást nem igénylő tevékenység, ami lehetőséget ad arra, hogy belefeledkezzünk egy céltalan, játékos, a gyermekkorunkat idéző feszültség- és felelősségmentes tevékenységbe, aminek ráadásul kézzel fogható eredménye van, ami megadja az alkotás örömét. A színezés – ahogy más hétköznapi tevékenységek – végezhető tudatos jelenléttel, és ennek gyakorlása számos pozitív hatással jár. (Erről részletesen itt olvashatsz.)
„Nekem alapvetően pozitív a véleményem, mind szakmai, mind személyes szempontból” – foglalta össze dr. Szondy Máté a színezőkről szerezett tapasztalatait, de hozzátette azt is: „Persze nagyon fontos az, hogy minden tevékenység, így a színezés is válhat meneküléssé. Ha valaki azért színez órákon keresztül, hogy ne kelljen a problémákkal, nehézségekkel foglalkoznia, az nem adaptív. Ahogy az sem, ha nincs más megküzdési mechanizmusa”.
A színezés tehát klassz dolog, és ugyan nem terápia, de remek lifehack, amit bármikor alkalmazhatunk a jobb hétköznapokért.
