Hogyan befolyásolják a korábbi tapasztalatok az új párkapcsolataink alakulását? Mi a következménye annak, ha minden áron meg akarjuk óvni magunkat a csalódástól? Egyáltalán: mennyire nehéz dolog a múltunkat a hátunkon cipelve belevágni egy új kapcsolatba? Többek között ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus Újrakezdés című előadásában, amit 2016. április 15-én, pénteken 17. órától tart az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban, a Pszinapszison. A nemrég megjelent Bátran élni című könyv szerzőjét most előadása témájáról kérdeztük.
Miben más tiszta lappal belevágni egy kapcsolatba, mint újrakezdeni?
Valójában nem nagyon van olyan ember, akit ne érne valamilyen típusú csalódás, és ezek a tapasztalatok befolyásolják az ember gondolkodását. Sokféleképpen lehet szeretni, és még ha jól is szeretnek valakit, nem biztos, hogy az illető is ezt éli meg. Amikor nagy érzelmeket kiváltó eseményeket élünk meg, akkor azok megváltoztatják, torzítják a gondolkodásunkat, és ezek a kognitív torzítások teljesen generalizálódhatnak. Ennek pedig az a következménye, hogy nem tudjuk azt látni, ami van, csak azt, amit elbírunk: beszűkítjük saját lehetőségeinket és a másikét is. A viselkedésünk és a gondolkodásunk ugyanis befolyásolja azt, hogy mit engedünk meg a másiknak. Az élet egyéb területein is igaz, hogy a veszélyektől általában félünk, és ez megvéd attól, hogy újra megsérüljünk, de így már jóval behatároltabb területeken mozgunk önfeledten, mint korábban. Ez tehát - ahogy a párkapcsolatokban is - egy tanulási folyamat.
Munkám során számos olyan emberrel találkozom, aki sérült. Köztük van, aki sérüléssel is indul, de van olyan is, aki nem is engedi meg, hogy a másik jó emberré váljon mellette, mert már nem hisz ebben a fogalomban. Ilyenkor tehát ezek a kognitív torzítások önbeteljesítő jóslatként működnek.
Mit tehetünk, hogy ne ezek a kognitív torzítások, ezek az önvédelmi mechanizmusok irányítsanak minket egy kapcsolatban?
Azt, amit minden más kognitív torzítás esetén. Az elméletet kell lebontani a fejünkben, megnézni a realitást: mi igazolja az elméletet, és mi az, ami ellene szól. Meg lehet tanulni átprogramozni, hogy egy adott szituációból mit vesz észre az ember, és azt mennyire hangsúlyozza. Azt gondolom, hogy ha nem is lehet átfordítani egy negatív szemléletet pozitívba, az mindenképpen lehetséges, hogy az ember fontolóra vegye azt is, ami a másik oldalon van, és az már egy sokkal jobb eredményt fog adni, mintha csak a saját sötét szemüvegén keresztül nézi a dolgokat.
Akármennyi rossz tapasztalatunk van az egyáltalán nem jelenti azt, hogy következő partnerünknél nagyobb az esély arra, hogy ő is pont olyan mint akikkel eddig találkoztunk. Ne csináljunk statisztikát a saját néhány fős tapasztalatainkból, és ne ez alapján szorítsuk be az újabb jelentkezőket vagy lehetőségeket egy szűk keretbe. Fontos, hogy mindenki tiszta lappal indulhasson, és tényleg az alapján döntsünk arról, hogy nekünk való-e valaki, amit ott és akkor valóban látunk belőle, és ne valami apróságból következtessünk arra, hogy talán ő is pont ugyanolyan, mint egy korábbi partnerünk volt. Nem biztos ugyanis, hogy mindig ugyanolyan embereket vonzunk be, elképzelhető, hogy úgy viselkedünk, hogy arra mindenki csak egyféle módon tud reagálni.
