Bántalmazó kapcsolatban élek. Mit tehetek?

Korábbi írásomban már jeleztem – és olvasói igény is mutatkozik rá –, hogy legyen szó arról, mit lehet tenni, ha már sejtjük/tudjuk/érezzük, hogy kapcsolatunk bántalmazó. Jelenlegi írásommal elsősorban az erőszakot átélt nőkhöz szólok.

Bízzon saját magában

Ha azt érzi kapcsolatában nem működik valami jól,  tegye fel magának ezt a pár kérdést és válaszolja meg. Gazdagítja társam az életem? Örömet hoz az életembe? Valóban kötődöm hozzá? Hasonlóan gondolkodunk? Hasonlóak a terveink egymással? Van a társamban jóakarat? Támogat engem? Számíthatok rá? Ha a válaszai között több a nem, és közös célokat sem igazán talál, érdemes végiggondolnia mik lennének az igényei egy kapcsolatban, és mik azok, amiket jelenleg eltűr.

Amikor egy nő tudatosabban kezdi figyelni kapcsolatát és kezdi érezni, hogy valami nem stimmel, gyakran felteszi magának vagy barátnőjének a kérdést: “a párom ezt és ezt csinálta ez normális?“ Az egy fontos lépés a felismerésben, hogy már párja viselkedését is figyeli, már-már az is felmerül benne, hogy a másik viselkedése az, ami nem elfogadható. Természetes folyamat, hogy eleinte a nő a saját viselkedésében, érzelem kimutatásában, saját reakcióiban keresi a hibát (hiszen a bántalmazó kapcsolat erre is “szocializálja”). A kapcsolatból való kilépéshez közelít az, ha már megkérdőjelezi a másik állandó igazságát.

Az itt említett konfliktus feloldásának a nehézsége az, hogy a bántalmazó nem törekszik békülésre, ha be is ismer bármit, az egy manipulációs eszköz részéről. Az áldozat viszont valóban keresi a “hibát“, ami a kiabáláshoz vezetett. Ebben a helyzetben a férfi nem a saláta miatt dühös, pusztán csak azért, hogy szabadon engedhesse feszültségét, dühét.

A bántalmazó kapcsolatok dinamikája

Az erőszakos kapcsolatok történéseit alapvetően három, jól elkülöníthető szakaszra tudjuk osztani, amelyek ciklikusan ismétlődnek.

• feszültség felgyülemlésének szakasza
• erőszakkitörés
• “mézeshetek” szakasz

Az első szakasz, vagyis a feszültség felgyülemlésének szakasza jellemzője, hogy a férfi, a nő viselkedésében és megnyilvánulásában hibát keres, beleköt, napról-napra növekszik a konfliktusok száma. Nem tud olyat tenni a nő, ami ne lenne baj, bármelyik pillanatban robbanni képes aknamezőn lépked. A nők persze keresik a hibát magukban, igyekeznek minden konfliktust megoldani, amivel sajnos csak újabb felületet adnak a férfinak az erőszakra.

A második szakasz az erőszakkitörés szakasza . A feszültségoldás a férfi részéről a kiabálástól, a gyerekek előtt történő megalázásig bármi lehet, lényeg, hogy a dühe kijöjjön. Ahogy “lenyugodott” viselkedése ellenkezőjére vált az eddigiekhez képest: bocsánatért esedezik, mindent megbán (a valódi megbánás sajnos nagyon ritka és több hosszabban tapasztalható ténynek kell mellette teljesülnie), ajándékokkal lepi meg a nőt. A látszólagos megbánás mögött egy tudatos manipulációs technika áll. Teszi mindezt azért, hogy megtörje a nőt, visszacsábítsa őt, ilyenkor a férfi mindent megígér, majd megváltozik és minden más lesz és az, ami történt, soha többé nem fordul elő.

Sajnos a folyamat ismét az első szakasszal folytatódik, a feszültség ismét felgyülemlik a férfiben, ismét mindenben hibát keres és talál is. A kapcsolat dinamikája így folytatódik tovább.

Nagyon fontos tudni, hogy a bántalmazó  partnerkapcsolat működése ciklikus, illetve a megjelenő erőszak egyre gyakoribb és egyre súlyosabb lesz.  Tehát a kezdődő verbális erőszak súlyosbodhat, nagyon gyakran fizikai fenyegetés,majd valós fizikai bántalmazássá fajulhat. 

Mit tehetünk, ha már sejtjük, hogy baj van?

Lássuk, mit is tehet egy nő, aki kezdi felismerni, hogy kapcsolata nem szimmetrikus partnerkapcsolat. Fontos hangsúlyozni, hogy a felismerés már a gyógyulás folyamata. 

1. Keressen szakszerű segítséget! Lehet ez állami - magán vagy telefonos lelkisegélyszolgálat is. 
2. Kezdjen határokat kijelölni! Ha úgy ítéli meg, ez biztonságos az Ön esetében, az aktuális bántalmazást jelezze vissza párjának.Döntse el és határozza el  magában, mi lesz a jövőben amit eltűr és mi az, amit már nem. Fontos, hogy higgyen magában, az érzéseiben, bízzon abban, ha azt érzi, az rossz, akkor az úgy van. Legyen tényszerű a határkijelölésnél: “ezentúl nem fogadom el, hogy…”  A határok kijelölése azért is nehéz, mert így muszáj felhagyni az állandó békülést kereső móddal. Ha megbántják, ha kigúnyolják, ez önnek fáj, akkor ez egy határ, amit lehet jelezni, hogy nem fogad el. Ez szemben áll a béküléssel, azonban így kiáll saját magáért és az igényeiért. Nagyon-nagyon fontos, hogy higgyen a szemének, fülének és a szívének! Ami megtörténik önnel, az létezik, még akkor is, ha társa ellentmond ennek.
3. Fontos tudatosítania, hogy a bántalmazásra nem szolgált rá! Mindenki téved, hibázik, megbántja a másikat, azonban ez nem jelenti azt, hogy ezért ordibálást, megalázást kelljen eltűrni.
4. Maradjon a jelenben, ne agyaljon a múlton és a jövőn!  Az aktuális bántalmazást jelezze vissza a párjának, Ahogy meghallja azt a bizonyos hangsúlyt, szóljon.
5. Joga van tudatosan készülni a kilépésre, és joga van ahhoz is, hogy ehhez támogatást kapjon.Tervezze meg tudatosan, hogy lesz az, ha kilép a kapcsolatból. Mérje fel, mennyire van fizikailag veszélyben, keressen fel szakembert. Készítsen össze egy csomagot, amit adott helyzetben elő tud venni, ha gyorsan menni akar. Az, hogy tudatosan készül a kilépésre, nem csak joga, de saját felelőssége is.
6. A bántalmazás során, amikor kijelöli határait, tudatosítsa magában, hogy “nem vagyok túl érzékeny, nem vagyok önző, nem ítélkezem állandóan, nem csak veszekedést akarok provokálni. “ 
7. A bántalmazás akkor is megtörténik, ha azt más önön kívül nem is hallja. 

A Bántalmazó kapcsolatból is ki lehet lépni

A szóbeli bántalmazás fel és beismerése fájdalommal és szomorúsággal jár. “ Az a férfi, akit szeretek bánt engem.“  El kell gyászolnia egy jövőképet, egy illúziót, ami a kapcsolattal járt. De ne feledje, a bántalmazás lélekölő, önértékelést romboló, rendkívül káros és veszélyes folyamat. A tudás, a tudatos jelenlét, a tudatos figyelem és a cselekvés képes meggyógyítani lelkét.

NAGYON FONTOS!!!!: Nem vállalhat felelősséget társa viselkedéséért! A változást neki is akarnia kell.

Tévedés az, hogy aki egyszer bántalmazott nő volt, az is marad. Ami a tény: a tapasztalatok és a statisztikák azt mutatják, hogy az a nő, akinek sikerül végleg kimenekülnie egy bántalmazó kapcsolatból, és szakszerű segítséget kap a feldolgozásban, hamarabb észreveszi a korai figyelmeztető jeleket, és már idejekorán kilép a kapcsolatból.

Saját biztonsága érdekében mérje fel helyzetét. Ha ön társa jelenlétében, bénult sokkos állapotban van, fél társától, illetve partnere dühében elveszíti önuralmát, megütötte önt, vagy megfenyegette, hogy megüti, akkor azonnal kérjen segítséget!

Amennyiben a fentiek alapján felmerül önben, hogy a kapcsolatában a szóbeli erőszak jeleit fedezi fel, mindenképpen kérjen segítséget! Kérjen személyes konzultációt egy segítő szakembertől, vagy keresse fel a  következő szervezetek valamelyikét a NANE egyesületet , (illetve a) PATENT Egyesületet , valamint az   Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat ot.