Nemrég írtam egy posztot, amelyben kilenc olyan bringást soroltam fel, akik különböző okok miatt idegesítenek. Zárásként arra buzdítottam önöket, osszák meg velem, hogy kikre akadnak ki a legtöbbször. A felhívásra pedig jó sok levél érkezett, többen a Facebookon is hangot adtak a véleményüknek. Úgy döntöttem, a fentiek alapján lehet poszt az önök által legkevésbé kedvelt kerékpáros típusokról is – természetesen most sem a feszültségkeltés a cél, inkább az, hogy kicsit jobban odafigyeljünk a másikra és magunkra is.
Íme tehát a lista: a bringások és
... a zenehallgatás
„Aki maximális hangerőn, agyába dugva hallgatja a tuc-tuc a zenét, nem hall semmit a közlekedésből és azt sem tudja, milyen rendezvényen – életveszélyes. Alfája a nullakezező, világot kizáró, aki folyamatosan babrál az MP3-lejátszóján" – kezdi rögtön levelét erősen feldúltan András. Ezzel majdnem teljesen egyet is értek. Bár régen én is zenével a fülemben tekertem, mert azt hittem, az majd megadja az ütemet, azt vettem észre, hogy 10 perc elteltével már nem is figyelek arra, milyen zene megy éppen, sokkal inkább koncentrálok a közlekedés többi résztvevőjére. Nem sokkal később fel is hagytam ezzel a szokásommal. Nemcsak azért, mert valóban balesetveszélyes is, de magánvéleményem, hogy valóban sokkal élvezetesebb is úgy tekerni, hogy közben a város ritmusát érzem és nem a random zenéét.
... a csakazértis főút
Több szerkesztőségi levelezésben előjött már példaként, hogy miért használják a kerékpárosok a főutak belső sávjait akkor, ha nem messze tőle van külön kerékpárút. Én ahol csak tudok, kerékpársávban vagy -úton megyek, egyedül akkor térek le rövid időre róla, ha onnan lehet csak vagy onnan könnyebb kanyarodni. Olvasónk sem érti a jelenséget, mint írja: „Kimaradt a cikkből az a fajta biciklis, aki – hiába van ott a gyönyörűen felújított kerékpárút vagy tiltja a KRESZ – a főúton teker, és nem számít, hogy ezzel torlódást vagy balesetet idéz elő. Ha meg kikiabálok, természetesen neki áll feljebb" – írja. Itt kiemelnénk a "gyönyörűen felújított" kitételt - mert igen, sajnos léteznek olyan kerékpárutak, amelyeknél még a sok sávos dübörgő forgalmú főút is csak jobb és biztonságosabb választás lehet.
... az egyirányú utca
A múltkori posztban kitértem arra, hogy sokan szabálytalanul használják az egyirányú utcákat kerékpárosként és azt hiszik, bármelyikbe behajthatnak, nem csak ott, ahol a tábla engedi. Pedig a KRESZ is kimondja:
Ha az „Egyirányú forgalmú út” jelzőtáblák alatt elhelyezett kiegészítő táblán autóbuszt és/vagy kerékpárt mutató ábra jelenik meg:
- az úttesten kijelölt kerékpársávon, ennek hiányában az úttest jobb széléhez húzódva a kerékpáros,
- az autóbusz forgalmi sávon a menetrend szerint közlekedő autóbusz,
- a kerékpáros által is igénybe vehető autóbusz forgalmi sávon - az autóbusz részére kijelölt közlekedési iránnyal megegyezően - a kerékpáros is a jelzőtáblán megjelölt iránnyal szemben közlekedhet.
Gábor nevű olvasónk általában fiával teker Győrben, és nem érti azokat a kerékpárosokat, akik – hiába van az út mindkét felén leválasztott kerékpárút – sokszor szembe jönnek velük. Ehhez hasonló történet a V. Kerületi Polgármesteri Hivatal előtti útszakasz, ami elvileg egyirányú, de bringával a József Attila utcáról is be lehet hajtani, és mivel csak ezt a sávot festették fel sárgára, sokan Petőfi Sándor utcáról is inkább az úttest bal oldalán előzik az autókat. Nem egyszer futottam össze motorossal, aki jobb híján a járdára kényszerült felhajtani emiatt.
Egyik olvasónk egyébként ezt a csoportot csak egyszerűen jogásznak nevezte el. „Azt hiszi, minden egyirányú utcába behajthat szemből, mert valahol ezt hallotta" – írta.
... a csoportos tekerés
Semmi baj nincs azzal, ha valaki a másik mellett teker – egészen addig, míg időben észleli, hogy előtte vagy mögötte érkezik valaki, így visszahúzódik a saját sávjába, így az autós/motoros biztonságosan előzhet vagy haladhat el mellettük. „Bicajos banda: több sorban elfoglalják a kerékpársávot teljes keresztmetszetében fasortól útpadkáig és nem térnek ki. Általában motoros sisakban vannak, az ülés meg olyan alacsony, hogy a farpofáik a talajt súrolják" – írta egy olvasónk, majd a lista kiegészítéseként felhozta azokat, akik a kutyájukat kerékpárral, kormányhoz rögzített pórázzal sétáltatják.
Géza egy másik példát is felhozott. „20 fős amatőr tókerülő csoportok, nagy csomagokkal (emiatt pedig lassú tempóval), szigorúan egyetlen menetoszlopban, bármilyen elkülönítés nélkül, nehogy szabályosan előzhetőek legyenek" – írja.
... a világítás
Szintén Géza egyszerűen csak "öngyilkosjelöltnek" nevezte azokat, akik éjszaka lámpa és fényvisszaverő nélkül, de szigorúan fekete ruhában tekernek. Ennek veszélyesebb változata az, aki egyirányú utcában, menetiránnyal szemben teszi mindezt – úgy tűnik viszont, hogy az sem mindig "elég", ha valaki random lámpát szerez be a bringájára. „Idegesítő, amikor az első lámpát úgy állítják be, hogy ne az úttest irányába, hanem egyenest a szemből érkező pupillájába világítson – többnyire LED formájában" – írja egyik olvasónk. „Az ember automatikusan elkapja vagy becsukja a szemét. Ha a figyelmetlen (vagy ostoba) kerékpáros ezzel azt akarja elérni, hogy jobban észrevegyék, akkor elfelejti azt, hogy pont amiett kellene őt észrevenni, hogy ne ütközzenek össze vele. De ha a vakuként viselkedő lámpája miatt az ember akárcsak hunyorít, máris nagyobb veszélybe sodorta magát a kerékpáros" – teszi hozzá. A másik fontos veszélyforrás, amikor valaki előre teszi a piros villogót és hátra a fehér lámpát...
... az előzés
Az előzést és az akadály kikerülését is többször említettem már a korábbi posztban is. Egy olvasó ennek az ötvözéséből eredő veszélyekre hívta fel a figyelmet. Mint írja:
- Veszélyes és gyakori eset, hogy ha a saját sávomban jól láthatóan akadályoz valami (például gyalogos), és kikerülném, valaki nekiáll engem előzni anélkül, hogy tekintettel lenne rám. Ezt nyilván ki lehet kerülni oldalra vagy hátranézéssel, de sokan ezt nem teszik meg.
- Sokan inkább kikerülik a más színű aszfaltot és a helyén lévő csatornafedelet is (vagy bármilyen ártalmatlan úthibát) – mindezt úgy, hogy kvázi frontális ütközést kockáztatnak a manőverrel ahelyett, hogy fékeznének.
- Egyébként a szabály szerint az irányváltást kézzel jelezni kell, sokan viszont csak úgy kidobják a kezüket és nem győződnek meg róla, hogy nem előzi-e őket éppen egy másik bicajos vagy neadjisten egy autó. Mindig nézzünk hátra, ez fontosabb, mint a kitett kéz!
Balázs a múltkorihoz nagyon hasonló példát hoz fel. „Egy típus kimaradt: aki kettővel csorog a Kiskörúton és alig lehet megelőzni, majd amikor a piros lámpához érünk, akkor beáll a sor elejére. Kerékpárúton is idegesítő, de kerékpársávban sokkal rosszabb" – írja.
... a csengő
A csengő kötelező kiegészítő a biciklin, és az egyik szívfájdalmam az, hogy az emberek sokszor félreértik – ebben pedig az olvasók - többek között Balázs is - megerősítettek. Ugyanis a csengőt (a nagy többség) nem azért használja, hogy "félre az utamból, én vagyok az utak királya", sokkal inkább (mivel a bringás jóval halkabb, mint egy autó) egy figyelmeztetés, hogy "vigyázat, közeledem mögötted", vagy "ne akarj körülnézés nélkül átvágni az úton, mert jövök és ebből baj lehet". Balázs szerint aki ezen megsértődik, annak "ezentúl járjon tockos", de persze annak is, aki fegyelmezésre használja az eszközt.
„Kifejezetten ajánlom a csengő megpingelését biciklisek előzésénél, gyalogosok csoportjához közlekedve. Mindezt a fék használatával párhuzamosan!" - írja egy másik olvasónk. „Senkinek ne derogáljon először lassítani, lehúzódni jobbra és párhuzamosan használni a csengőt" – teszi hozzá.
... a gyalogátkelőhely
Van, aki szerint csak járdáról járdára áthajtani tilos, viszont ha utána az úttesten folytatja az útját, akkor nem az. Megpróbáltam utánanézni, de a KRESZ sem egyértelmű ezzel kapcsolatban (ha mégis, írja meg nekem), végül úgy döntöttem, a Kerékpárosklub Kisokosára hagyatkozom.
Mint írják, „a zebrán áthaladó gyalogosoknak (ha már a zebrán haladnak) elsőbbségük van minden járművel szemben. A gyalogosokat még csak zavarni sem szabad az átkelésük során. [...] Ha kerékpárral zebrát keresztezünk, akkor ugyanúgy meg kell adnunk a gyalogosoknak az elsőbbséget, mint mikor autót vezetünk! Megjegyzés: zebrán az elsőbbség csak a gyalogosokra vonatkozik. Tehát biciklisekre csak akkor, ha a zebránál ők is leszállnak és tolják a biciklit. Ha kerékpárral az egyik járdáról a másikra kelünk át a zebrán, akkor ezt csak megfelelő körültekintéssel, és lassan tegyük: az autósok ugyanis csak gyalogosokra számítanak ott, száguldozó biciklisekre nem".
A témával kapcsolatos emailt írt Attila is. „Engem az dühít a leginkább, amikor a kerékpáros lenézi a gyengébbet – jellemzően a gyalogosokat. Erre példa a Deák Ferenc tér felől az Andrássy útra jobbra kanyarodó: lassítás nélkül csapat keresztül a gyalogosok tömegén. Erre nincs mentség. A csuklós busz és kerékpáros kontextusban lezajló hasonló szituációkban ezek a kerékpárosok persze nem lennének ilyen megértőek" – fogalmaz. Ezt pedig már Kristóf írta: „Az idegesítő bringások cikkhez javaslom felvenni a zebrán, gyalogosok közé becsorgókat, akik úgy gondolják, hogy ha szép lassan, ide-ide szlalomozva gurulnak át a piroson, az tulajdonképpen nem szabálytalan."
Egyébként nekem a személyes kedvencem az Úllői út és a Kálvin tér torkolata, ahol az előbbiről érkezvén a Kecskeméti utcába tovább haladva hiába sorol be valaki szabályosan a kocsisor elejére, mindig lesz valaki, aki a párhuzamos zebrán átvágtatva, sokszor körülnézés nélkül szeretne eljutni ugyanoda.
... a járda
Bár tudtam, hogy miként rendelkezik róla a KRESZ, a kivételeket elfelejtettem megemlíteni az előző cikkben. „Lakott területen levő olyan úton, ahol az úttest kerékpár közlekedésre alkalmatlan, továbbá ahol a (7) bekezdés a) pontja szerint tilos, kerékpárral a gyalogos forgalom zavarása nélkül és legfeljebb 10 km/óra sebességgel a járdán is szabad közlekedni".
Erre Facebookon is több reakció érkezett, akadt olyan is, aki azt hozta fel, hogy ő nem száll le a kerékpárról a járdán sem, mert "nem azért jár bringával". Ezt az érvet is el tudom fogadni, viszont mivel a járda a gyalogosoké, nem várhatjuk el, hogy kedvünk szerint ide-oda álljanak. Ráadásul sokszor akkor is félreugranak – reflexből –, amikor a kerékpáros csak mögöttük teker és nem akarja őket megelőzni. Arra a kis időre mindenki le tud szállni a kerékpárról. Már csak amiatt is, mert ez a legtöbb konfliktus forrása. Bálint szerint ha a kezdő vagy bizonytalan kerékpárosok lassan és körültekintően haladnak, nagyobb biztonságot jelentenek mindenki számára, mint a körúton.
Tamás a szinte napra pontosan egy évvel ezelőtti Thököly úti busz-kerékpár konfliktust hozza fel. Szerinte ezek az esetek elriasztják az embert attól, hogy kimenjen az úttestre Budapesten. Valóban szomorú történetről van szó, viszont ha figyelembe vennénk, hogy mi minden történik körülöttünk, az lenne a vége, hogy a szobánkból sem mozdulnánk ki. „Emiatt nem kell rosszul éreznie magát valakinek, és a veszélyesebb útszakaszokon igenis a járdán kerékpározom" – írja. Ezzel sincs semmi baj, csak annyit kell szem előtt tartani, hogy ne csengessük le a gyalogosokat a járdán és ismerjük el, hogy elsőbbségük van. Tamás azzal zárta levelét, hogy ő egyébként nem is szokta járdán használni a csengőjét.
Végszó
A posztot pedig RFK hosszú levélének végével fejezem be. „Egy javaslattal állnék elő: ha valaki egy problémás szituációban előzékeny, és azt a másik fél megköszöni neki, az mindkettőjüket nagyon jó érzéssel tölti el. Míg az erőszakos önérvényesítés mindkét felet idegessé teszi órákra. Ezért inkább az első megoldást tanácsolom mindenkinek" – írja, és teljesen egyetértek vele.
Biztonságos tekerést minden olvasónak!
