Budapest titkos kertjei, az Újlipótváros titkai, tematikus séták, bédekkerek és a klasszikus idegenvezetés. Nagyjából ennyiből választhattunk - eddig. Azok, akik viszont nem akarnak városnézésre befizetni, vagy alkalmazkodni a tematikus sétákhoz, most kapnak egy alternatívát. A Miratia nevű játékról mindössze annyit tudtam, hogy le kell tölteni egy applikációt, majd megvenni a kinézett játékot, amely valamilyen kerettörténeten keresztül kalauzol végig a városon, jelen esetben Budapesten. A romantikus, vicces, történelmi vagy épp kocsmatúra lehetőségek közül mi a krimit próbáltuk ki, melyet egy napra ingyenessé tett a cég.
Reggel fél tíz, Clark Ádám tér, nullás kilométerkő - valamint sok turista és néhány Miratia pólós lelkes ember. A játék innnen indul, a keretprogram már a telefonon figyel, innen nincs más feladat, mint bekapcsolni a GPS-t, netet nem is igényel a program. Az ingyenes nap alkalmából riksával is lehet teljesíteni a távot, de a riksás fiúk szeretnek sokáig aludni, így addig beszélgetek a startup - mert mi más lenne - ötletgazdájával, Korbuly Ádámmal.
Az hamar kiderül, hogy a nemzetközi szinten szeretnék terjeszteni a játékot (ez mondjuk logikus is), és az is, hogy a fizetős verzió 8400 forint, ami nagyjából 25 euró közeli összeg. Erre a 8400 forintra elsőre felszisszenek, de Korbuly szerint ha 3-4 ember összeáll, akkor már egyáltalán nem vészes a dolog, az Európa boldogabb felén élők pedig röhögve kicsengetik ezt az összeget. A játékot meg lehet venni majd trafikokban is, ahol gyakorlatilag egy QR-kódot kap az ember, illetve letölteni Google Play-ből vagy Appstore-ból. Hát igen, a Nokia/Windows telefonosok szokás szerint megszívták.
A játékban kiderül, hogy egy félkarú zongorista gonosz tettre készül, és megállítására mindössze két óránkvan - ha ennyi idő alatt nem sikerül, összecseréli a budapesten élők és a turisták füleit, akkor pedig vége a világnak. Ez volt az a pont, amikor azt hittem, hogy egy gyerekjátékba csöppentem, de nem. Nincs mese, indulni kellett, és szerencsére a riksa is befutott, amit nem bántam, mert már ekkor 28 fok volt. A kamaszgyerekkel súlyosbított túrán elvileg egymásra épített feladatokat kellett megoldanunk, de valójában a négy stáció közül már kettő elég volt ahhoz, hogy megoldjuk a feladatot, a végső megoldás pedig annyira egyszerű, hogy jobban örültünk volna, ha kicsit gondolkodni kell hozzá. Ráadásul az lett volna igazán menő, ha van valami nyeremény is a játék teljesítőinek: valami apróság, mondjuk egy bón egy kávéra valamelyik helyes kávézóba, hogy úgy érezzem, tényleg kaptam valami kézzel foghatót - ráadásul ez olyan jófejség lenne, hogy tuti mindenki megjegyezné, és tényleg nem is kerülne túl sokba.
A kérdés csak az, kapunk-e új információkat, felfedezhetjük-e a várost ilyen alternatív úton, ajánlanánk-e a Pestre érkező külföldi haveroknak, vagy befizetnénk-e néhány baráttal, hogy jobban megismerjük a várost? A válasz erre nem, és nem azért, mert nem zseniális ötlet, amit kitaláltak, hanem azért, mert gyakorlatilag semmilyen információt nem kaptunk arról, hogy miért is érdekes az adott hely. Elsétáltunk a kőtől a Lánchídon át a Széchenyi térre, onnan a Marriotthoz, majd megfejtettük, ki lehetett a haza bölcse (és nagyon remélem, hogy angolul nem fordításban kapták a szöveget, mert a itt megáll vélhetően a külföldiek tudománya), átsétáltunk a Deákra, ahol futólag megtudtuk, hogy van egy evangélikus templom, majd onnan jött a Bazilika, amiről szintén nem derült ki semmi, csak, hogy mit jelent a latin felirat a tümpanon felett magyarul - gondolom, azért lehet még egy-két érdekességet találni az egyik legismertebb budapesti templomról, viszont, mivel a játékban időkorlát van, ezért nincs idő megállni nézelődni. Mi nem találtunk olyan gombot a játékon, ami extra infókat adna hozzá ahhoz a helyhez ahol épp állunk, de lehet, hogy ez a mi bénaságunk, mert a Miratia alapvetően egy jól felépített, mozgóképes tartalommal ellátott, profi színészekkel elkészített játék. Kár, hogy minden zsenialitása ellenére én nem szereztem igazán új, érdekes információkat a városról - anélkül pedig nem sokat ér az egész.
