A készségeink rendkívül fontosak: elég csak megnézni az álláshirdetéseket és láthatjuk, hogy a legtöbb helyen méretes listába gyűjtik, mivel kell rendelkeznie az optimális jelöltnek. Most már nem elég, ha precízek vagyunk, tudunk csapatban dolgozni, de azért önállóan is megálljuk a helyünket – legalább ennyire számít az érzelmi intelligenciánk is. Hiszen akiknek magasabb az EQ-ja, azok jobban dolgoznak, kevesebb egészségügyi problémájuk van és általában véve elégedettebbek az élettel is. Azonban mint mindennek, ennek is van árnyoldala, tudtuk meg a The Atlantic-tól. És hogy mégis mi? Hát, a kutatók szerint van összefüggés aközött, hogy megértjük és aközött, hogy kihasználjuk az embereket
Tavaly osztrák pszichológusok kimutatták a korrelációt az EQ és a narcizmus között, és egyúttal azt feltételezték, hogy az ilyen típusú emberek a vonzerejüket rosszindulató célokra használják fel – például arra, hogy rászedjenek másokat. Szintén 2014-es az a kutatás, ahol a narcisztikus kizsákmányolást kötötték össze az érzelmek felismerésével: azok, akik hajlamosak voltak mások manipulására, jobban olvastak bennük. Egy másik vizsgálat szerint a magas EQ-val rendelkező machiavellisták sokkal nagyobb valószínűséggel hoznak zavarba (vagy szégyenbe) valakit nyilvánosan azért, hogy saját magukat helyezzék előtérbe. Szerencsére nincs nagy ok az aggodalomra: skót kutatók bebizonyították, hogy a machiavellizmus mértéke és az EQ fordítottan arányos.
De álljon itt egy apró figyelmeztetés azoknak, akik úgy gondolják, a magas EQ segít nekik az előrejutásban: egy 2013-as tanulmány szerint könnyebb becsapni őket, mint alacsonyabb EQ-val rendelkező társaikat. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert túlságosan biztosak abban, hogy nagyon jó emberismerők.
Mi a tanulság mindebből? Nagyjából valami olyasmi, hogy nem érdemes se alul-, se túlbecsülni az emberek képességeit, az érzelmek olvasása pedig nem egyenlő azzal, hogy valakinek belelátunk a fejébe.
