Több olyan mondás, kifejezés is van, melyeknek tényleg van valóságalapja. Nemrégiben már kiderült, hogy egy nagyobb érzelmi megrázkódtatástól valóban megszakadhat a szív, most meg bebizonyították, hogy a „halálra rémül” kifejezés sem áll távol az igazságtól. Az ASAP Science videójából legalábbis ez derült ki. Részletek a hajtás után!
Mindenki retteg valamitől: van, aki a pókoktól, van aki a repüléstől, de léteznek ezzél bizarrabb fóbiák is, például a félelem a gomboktól. A tudósok szerint a mai leggyakoribb félelmek – mint pl. a magasságtól vagy a bezártságtól való rettegés - igen mélyen és régről gyökereznek, hiszen ezek gyakran az őseink életét veszélyeztették, így a génjeinkbe is beleivódtak. A mai ember ezeket ugyanúgy igyekszik ösztönösen elkerülni, mint évszázadokkal és -ezredekkel ezelőtt az ősei, így ha valakinek ilyesmi félelme van, azt valószínűleg a szüleitől örökölte. Persze ez csak a történet egyik része, hiszen a személyes tapasztalat is sokat számít és formál: ha valaki újra és újra olyasvalamivel szembesül, amit fenyegetőnek ítél, a szülői örökségétől függetlenül félni fog tőle.
A kutatók szerint ráadásul nem is kell, hogy a félelem tárgya valódi veszélyt jelentsen, elég csak annyi, hogy az illető bizonytalanná válik. Például a sötétségtől való félelem alapja az az egyszerű szorongás, hogy senki nem tudja biztosan, hogy van-e valaki vagy valami körülötte, hiszen nem látja.
De visszatérve a fő kérdéshez, tényleg halálra lehet-e rémülni?
Bizony, igen.
Hogy ez valóban be is következik-e, az viszont a szív állapotától és egészségétől függ. Ugyanis ha valaki stresszes helyzetbe kerül, rögtön beindul a test "harcolj vagy menekülj" reakciója, amitől megemelkedik az adrenalinszint: ennek hatására felgyorsul a szívverés, hogy az izmokhoz több oxigén jusson, ami az illetőt erősebbé és gyorsabbá teszi. Ha viszont valami igazán stresszes, ijesztő dologgal találja magát szemben az ember, akkor előfordulhat, hogy túl nagy adrenalindózist kaphat a szervezet, amit nem biztos, hogy bírni fog a szív, mivel károsodhatnak a szövetei. Atléták százainál történik ez, amikor nagy az adrenalin löket, sőt, mindez a lelátókon lévő lelkes szurkolóknál is bekövetkezhet!
De mi a megoldás? Mindenki maradjon a négy fal között és szüntessenek meg minden ingert maguk körül? Ez nyilván nem egy járható út, azzal azonban sokat tehet, ha odafigyel a szíve egészségére, főleg akkor, ha pánikolós, stresszelős típus. Hasznos lehet emellett, ha tudatosan megpróbálja megváltoztatni a gondolkodását és kordában tartani a fóbiáit, hogy kevesebb legyen a szétáradó adrenalin! Pofonegyszerű, nem? Persze, hogy nem, ez azért nem mindenkinek megy egy csettintésre, ezért van, hogy meglehetősen kevés klausztrofóbiás tud zen állapotba kerülni, ha pl. menet közben leáll a lift. Így hát kivédésként marad a rendszeres testmozgás és az egészséges étkezés.
