Lassan eljönnek azok a napok, amikor a legvérmesebb kávésok is elgondolkodnak a lehetőségen, hogy főzzenek maguknak inkább egy nagy bögre teát. Erős kötődésem nincs a teákhoz, ezért is csodálkoztam rá Dilhan C.Fernando, a Dilmah teacég vezérigazgatóinak szavaira, aki mintegy négy órában mesélt a teákról.
Kezdte ott, hogy a fehértől a feketéig minden tea azonos növényen terem, amitől különböznek, az a gyártási folyamat. A tealeveleket leszedik, aztán válogatják, tisztítják, majd sodorják, fermentálják, hevítik és szárítják. Ebben az esetben oolong tea lesz a végeredmény, de eltérő metódussal állítják elő a fehér és a fekete teát, a fermentáció hossza vagy megléte révén jönnek létre a kölönböző tipusú teák. Jó tudni, hogy a magashegyi teák 3000 méter körül nőnek, a közepesek pedig 2500 méteres magasságban.
A lényeg, hogy a szüretelés során jobb helyeken kézzel szedik le a felső leveleket,a harmadik levél keserűbb mint a többi, aztán az eredetileg 75 százalékos needvességtartalmat 45-re szorítják le - ez magyarul teljesen egyszerű eljárással, forró levegős szárítással történik. Ezután sodorják, rázzák és osztályozzák a tealeveleket. Innen indul a fermentáció, vagy más néven erjesztés, melyet bárhol le tudnak állítani, így hozva létre különféle teatípusokat. A szárítás és hevítés után méret szerint osztályozzák a teákat.
A tea ízét sok minden befolyásolja. Nem mindegy hol nő - magasan vagy alacsonyan -, és az sem midegy, milyen a föld, ahonnan a tápanyagokat felveszi: a tea esetében ugyanúgy terroir-okról beszélhetünk, akárcsak a bornál.
A Srí Lanka-i (régi nevén Ceylon) teákat azért érdemes keresni, mert nagyon kevés növényvédőszert és gyomirtót használnak az országban, ergo az onnan származó teák relatíve kevéssé szennyezettek. Itt egy különleges keverékkel táplálják a teákat, halcsontot és egy meghatározott fa hamuját keverik össze, és a növény gyökere mellé ássák be. Ez 12 éven át táplálja a növényt, így nem kell műtrágyázni.
Ha megtaláltuk a nekünk tetsző teát, akkor kell hozzá megfelelő víz. Nem fogunk kémiázni, a lényeg, hogy mennyi a választott víz kalciumtartalma és TDS értéke. Ez utóbbi a teljesen feloldott szárazanyag tartalma, azaz mindaz, ami a vízen kivül a vízben van. A tapasztalatok és mérések alapján a legjobb a forrásvíz - nem keverendő össze az ásványvízzel, vagy a szénszűrővel szűrt víz - ez a viztísztitós kancsós megoldások.
Tehát, ha szereztünk jó vizet, a következő lépés a forralás, ami mindig frissen készüljön. Egy csésze teához átlagosan 2 gramm teafüvet számoljunk.
A következő dolog az áztatás, melynek hossza azon múlik, mennyire erős teát szeretnénk. A fekete teánál javasolt három perces áztatási időtől el lehet térni, 2-10 perc között is akár.
A zöld és oolong teák esetében 2 perc javasolt, ráadásul itt elég a 80 fokos víz, nem szabad az épp forrásban lévő vízzel nyakon önteni a tealeveleket. A kannában egyszer-kétszer keverjük is majd el a teafüvet, hogy megfelelően kibonthassa az aromáját.
A teát a legtöbben cukorral és citrommal ízesítik, és van persze az a sok millió brit, akik a tej mellett teszik le a voksukat. Ezt csak az erős fekete tea esetén ajánljuk, és illik a tejet felmelegíteni.
A kurzuson teakoktélokat is kóstoltunk, ami eleve bizarrul hangzik, de a legjobb a tényleg elvetemült gines-tojásos mix, ez isteni volt, ezt a Butiqbar mixere dobta össze. A recept a következő:
1 tojás
40ml gin
15-20 ml sencha tea
20 ml friss citromlé
citromolaj
Meg persze kell hozzá egy rakat jég, és jó sok rázás. A tojást nem érezni benne, de finom selymességet ad az egésznek. Vigyázat, igen alattomos ital, ettől lehet piszok gyorsan berúgni.
