Az aprócska kutyák sokak gondolataiban úgy élnek, mint cuki kis zsebcirkálók, akikkel fotózkodva tuti a minimum 100 "like" a Facebook selfie-ken. Mások számára idegesítő kutyakezdemények, rengetegen agresszívnak, kiszámíthatatlan kis vakarcsnak bélyegzik meg őket, és sokszor kutyaszámba sem veszik őket. Pedig a kis termethez gyakran hatalmas személyiség párosul. Ebben az írásban sok év "kiskutyás apa" tapasztalatát igyekeztem besűríteni...
Ugatni joga és kötelessége
A kistermetű kutyák többsége a génjeiben hordozza az ugatási kényszert: valaha a tibeti szerzetesek afféle riasztóként tartottak kicsi kutyusokat a kolostorokban. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy agresszív módszerekkel csendre nevelik a kutyájukat – ennek számomra legrémisztőbb módja az elekrosokkolóval ellátott nyakörv. Több mint húsz év gazdi-tapasztalattal a hátam mögött azt kell, hogy mondjam: befogni a kutya száját olyan, mintha ráparancsolnánk valamelyik családtagunkra, hogy ne beszéljen többé. Természetesen én is rászólok a kutyáinkra, ha percek óta ugatnak a ház előtt elhaladó minden egyes járókelőre, de illúzióim nincsenek, és büntetést se rónék ki rájuk, amiért hangot adnak a nemtetszésüknek, ha valaki a területüket veszélyezteti, vagy szimplán csak dumálni akarnak a párhuzamos utcában lakó cocker spániellel.
Hős megmentő, vagy rossz szülő?
Gyakori tévhit, hogy a kistestű kutyák mind agresszívak – ennek oka pedig ismét csak egy sűrűn elkövetett nevelési baki. Ha egy nagyobb kutyust el akarunk rángatni egy bűzlő szemétkupactól vagy egy veszélyesen vicsorgó kutyától, eszünkbe sem jutna felkapni. Ám a kiskutyát egyszerűen kiemeljük a nem kívánt helyzetekből, így megfosztva a lehetőségtől, hogy szót fogadjon. Ennek következtében ahhelyett, hogy megtanulná mit szabad és mit nem, ingerült lesz, amiért sosem hagyják őt “kiteljesedni”, és ide-oda pakolgatják, mint valami táskát.
Pici kutya – nagy séta
A sétáltatás sok kiskutya-gazdánál abban merül ki, hogy kézben kiviszik a kutyát valami gyepre, ott elvárják tőle, hogy percek alatt elvégezze a kis- és nagydolgát, majd mehet is vissza a kanapéra szuszogni a párnák között. Ám a kiskutyáknak – mint minden érző, értelmes lénynek – ingerekre, élményekre, életre van szüksége. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott lélek legyen, talákoznia kell más kutyusokkal, körbe kell szimatolnia a fél világot, és meg kell tanulnia használni a lábait másra is, mint az ágyba ugrásra. Persze egy csivavának nyilván nincs annyi mozgásigénye, mint egy agárnak, de ezért érdemes észben tartani: annál hosszabb, boldogabb élete lesz a kutyusnak, minél fittebb és frissebb szellemileg és testileg.
S.O.S. – ha a kutyabajba kerül
Kis kutya – hatalmas felelősség: a parkban, ahol akkora kutyák hancúroznak, hogy gyakorlatilag észre sem vennék az apró termetű ebet, jobb a kedvencet pórázon tartani. Persze nem lehet mindig így a kutya, ezért érdemes megtanítani neki legalább a néhány alapszabályt. Nálunk például a “hopi” azt jelenti, Özge kutyámnak – aki a kínai meztelen nemzetség büszke tagja – azonnal fel kell ugrania az ölembe. Így ha épp köztéren póráz nálkül botorkál, és megpillantok egy kaukázusi medveölőt, inkább megelőzöm a balhét.
Nevelés kérdése
A kiskutya szívéhez a gyomrán át vezet az út – és történetesen az eszéhez is. Finom falatokkal jutalmazva gyakorlatilag bármi megtanítható nekik – én már azon sem lepődnék meg, ha Özge egy szép napon megszólalna. Igaz, akkor is csak azt mondaná: “Éhes vagyok!” A szokásos “gyere ide”, “ül”, és “pfuj” mellett érdemes megtanítani nekik a “marad” vezényszót – útkereszteződésnél életmentő lehet. Nálunk szintén napi használatban van a “lefele”, tekintve, hogy a kis termetű kutyák macskákat is megszégyenítve képesek a vacsoraasztal közepére szökkenni.
A fogtündér akcióban
A kiskutyák vékonyka fogai rettenetesen érzékenyek – Özge tízéves korára legalább négy fogát veszítette el, pedig még fogkefét is vettünk neki, hogy felelőségteljesebben ápoljuk a megmaradt fogacskákat. Nem hatotta meg, random hagyta ott a fogait egy-egy falat kajában, így a szárazeledelét nedves kosszttal keverem, és tálalás előtt hagyom, hogy egy kicsit megszívja magát. Arra is figyelnem kell, hogy mivel játszik: a másik kutyusunk tüskés gumilabdája túl nagy falat neki, így ha szuvenírral lepném meg, rendszerint kötélből vagy plüssből készült játékokat válaszok neki.
A “must-have” darabok
Kiskutyával kicsit olyan az élet, mint egy kisbabával: egész regimentnyi ilyen-olyan eszközzel és kiegészítővel kell felszerelkeznie annak, aki biztonságban akarja tudni pöttöm kedvencét. A kistestű kutyák sokkal hamarabb melegszenek ki, mint a nagyobbacskák – így sokkal hamarabb is szomjaznak meg. Éppen ezért ha hosszabb sétára viszem Özgét, mindig van nálam víz, és a kocsiban is tartunk kutyaitató tálat. Télen ugyanakkor hamar kihűlnek, aminek megfázás, tüdőgyulladás is lehet a vége, így minden kistestű kutyusnak szüksége van egy alap gardróbra: meleg pulóverre, és vízhatlan dzsekire.
