Az megvan, amikor két ember hosszan és vágyakozva bámul egymás szemébe? És az, ahogy képesek elveszni egymás tekintetében? Annyira nyilvánvaló ilyenkor, mit éreznek, hogy még egy vadidegen is simán levágja: szerelmesek. De tényleg ennyire árulkodó a tekintetünk, vagy ez az egész nem több, mint romantikus sztereotípia? Egy új kutatás szerint az előbbiről van szó.
A tekintet ugyanis minden hétköznapi kommunikációban rengeteg információt hordoz, és számos funkciót is betölt. A szemkontaktus szabályozza a beszélgetéseket, rangsort tükröz, érzelmeket közvetít, és sokszor szivárogtat információt a másik személyiségéről is. Nem véletlen, hogy a testbeszéd értelmezése során a szem által közvetített információkra különösen érzékenyek vagyunk, más nem verbális jelzéseknél sokkal pontosabban értelmezzük ezeket a jeleket. Az, hogy hogyan vagyunk erre képesek, még nem tiszta, de gyakorolni van időnk: a nyugati ember átlagosan a beszédidő 61 százalékában néz a másik szemébe, leginkább akkor, amikor hallgatja a másikat. A szimpátiával pedig a szemkontaktus gyakorisága is nő, ezért is annyira hatékony a szemezés a flörtölésben.
A szem kommunikációban betöltött szerepével tehát sokat foglalkoztak a kutatók, de egy amerikai pszichológus csapat most azt is megnézte, vajon a tekintet pontosan elárulja-e, hogy vágyat vagy szerelmet érzünk a másik iránt. A Psychological Science című szaklapban nemrég publikált kísérleti eredményekből kiderül, hogy ha a szexuális vágy dolgozik bennünk, sokkal többet bámuljuk a másik testét, míg ha ennél többet érzünk, inkább a szemébe nézünk. Ráadásul teljesen mindegy, hogy férfiről vagy nőről van szó, mind ugyanúgy csináljuk: azaz mindenki oda figyel a szemével, ahová vágyik. (Már amennyiben a szemet a lélek tükrének fogjuk fel, a másik szemébe nézést pedig a lelkébe való behatolásnak.)
Szóval, ha legközelebb randizik, ne felejtse el megfigyelni, hova fókuszál a másik, és ha már úgyis figyel, jegyezze meg, hogy az ön tekintete hová téved a leginkább. Sokat el fog árulni önökről.
