„A szerelem mentális káosz" – foglalta össze kutatási eredményeit Niels Birbaumer német neurobiológus, aki az elsők között tanulmányozta idegtudományi szempontból a szenvedélyes szerelmet. Tudja, azt az intenzív vágyakozást, azt az eksztatikus érzést, amit jobb esetben érzünk a kapcsolatok elején. Valahogy így:
Bár Birbaumer állítása a szerelemről kissé illúziórombolónak tűnik, az elmúlt húsz év kutatási eredményeihez képest még finoman fogalmazott. Jöjjön néhány csupasz tény a szerelemről.
A szerelem vak. És hülye is.
Amikor szerelmesek leszünk, egyszerre tizenkét különböző agyterület bolydul fel. Különösen aktívvá válnak az agy élvezetért felelős területei, pontosan azok, amik a kokainhasználat közben is bizseregnek. De változások állnak be például a testképünkért és a kritikus gondolkodásért felelős régiókban is. Nem véletlen, hogy olyan vonzónak érezzük magunkat szerelmesen, ahogy az sem, hogy a másikat hibátlannak és csodásnak látjuk. Legalábbis addig, amíg nem tudunk tisztán gondolkodni.
Ha azonban a szerelem viszonzatlan, akkor azok az agyterületek válnak aktívabbá, amik a függőséggel, magas kockázatvállalással, szorongással, fájdalommal, rögeszmés-kényszeres viselkedéssel, valamint a harag kontrollálásával kapcsolatosak. Az elutasított szerelmes agyában ráadásul a szerelem fiziológiás tünetei nemhogy nem csökkennek, de még erősödnek is. Ha tehát az ember szerelmes, de kidobják, csak még szerelmesebb lesz. Nyilvánvaló evolúciós balfogás.
A hormonok, azok csinálják
Az agyi aktivitások változásával hormonok árasztják el egész testünket. A szétáradó dopamin eufóriát, az adrenalin pedig heves szívdobogást, izzadást, étvágytalanságot, általános élénkséget okoz. Emiatt érezzük magunkat olyan energikusnak szerelmesen, ezért repkednek a gyomrunkban pillangók, ezért nem kell ilyenkor az étel, és érjük be csupán minimális alvással. Az agyban ilyenkor megnő az idegi növekedési faktor (NGF) nevű fehérje mennyisége, ami többek között a szociális kapcsolatok kémiájában tölt be fontos szerepet. Ez az anyag lehet felelős a szerelemért első látásra, vagy kissé nyersebben, azért, hogy van kémia. Abban pedig, hogy miért nem tudjuk kiverni a másikat a fejünkből, miért kúszik bele minden gondolatba, miért nem tudunk rajta és az érzéseinken kívül más dolgokra koncentrálni, a lecsökkent szerotonin szintünk a ludas. Épp ez tapasztalható a kényszerbetegség esetében is. Ezek a hormonális változások ráadásul nagyon gyorsan megjelennek. A kutatások szerint mindössze öt másodperc elég ahhoz, hogy a szerelem testi tüneteit produkáljuk.
A szerelem csak egy szokás
A szexuális vágy és a szerelem ugyanazt az agyrégiót ugyan, de azon belül eltérő agyterületeket aktivál. Az előbbi az általánosan élvezetes dolgokért, míg az utóbbi az egyszerű tanulási, kondicionálási folyamatért lelkesedő agysejteket pörgeti be. A szerelem esetén tehát az a terület aktív, ami megtanulja, hogy milyen jelek, milyen hatások kapcsolódnak az élvezethez. Az agykutatók szerint így a szerelem csupán egy tanult viselkedés, egy szokás, ami a szexuális vágyból és az ahhoz kapcsolódó élvezetből fejlődik ki. Pont úgy, ahogy a drogfüggőség is kialakul.
A szerelem elmúlik
Mivel a szerelem egyetemes az emberi kultúrában, a tudósok azt feltételezik, hogy a jelenség mögött praktikus, a faj túlélését segítő okok állnak. Az evolúciós elméletek szerint a szenvedélyes szerelem, a másik iránti vágyakozás lefutása maximum négy év, ennyi kellett ugyanis ahhoz, hogy egy törzsi társadalomban élő gyerek túlélése már ne függjön annyira a szülőktől. A faj fennmaradása szempontjából ez előny, hiszen a szülők új párt választhatnak, biztosítva ezzel a közösségnek a genetikai változatosságot. Erre az elméletre ugyan nincsenek konkrét bizonyítékok, arra viszont igen, hogy a szenvedélyes szerelem idővel alábbhagy. Ezt erősíti az is, hogy a szerelemmel járó hormonális változások a kapcsolat első, maximum második évére elmúlnak, a szervezetünk visszatér normál állapotába. Attól persze, hogy a szenvedélynek vége, a kapcsolatnak még nincs, hiszen a szerelemnek vannak más formái is. Sajnos a kutatások szerint ezek sem tartanak örökké.
