Manapság annyit olvasni-hallani a különböző típusú ételallergiákról, hogy úgy gondoltuk, ideje utánanézni, mi az igazság, és főleg annak, hogy mennyire megbízhatóak az információk, amiket a nyakunkba zúdítanak. (Valami oka csak van annak, hogy nyolcszor annyian hiszik, hogy táplálékallergiában szenvednek, mint amennyien valóban allergiások.)
Először is a táplálékallergia és a táplálék-érzékenység nem ugyanaz. Táplálékallergiáról akkor beszélhetünk, amikor az adott (egészségre ártalmatlan) táplálék elfogyasztása után, de legkésőbb 1-2 órán belül a szervezet heves immunreakciókkal válaszol, mivel úgy érzi, hogy ellenséges anyaggal kell megküzdenie.
Akik ételérzékenységtől szenvednek – például laktózérzékenyek – , azoknál nem az immunrendszer okozza a kellemetlen tüneteket, és azok nem is annyira hirtelen jelentkeznek, valamint nem annyira hevesek, mint egy táplálékallergia esetében. A táplálékallergiásoknak elég egy szinte mikroszkopikus méretű ételdarabka is ahhoz, hogy nagyon rosszul legyenek, akik viszont táplálékérzékenységben szenvednek, sokszor gond nélkül elfogyaszthatnak egy kisebb mennyiséget az adott ételféleségből.
Növekszik-e a táplálékallergiások száma?
Igen, sajnos növekszik, mégpedig gyorsan. Magyarországon a felnőtt lakosság 2-6 százaléka, a hat év alatti gyerekeknek pedig 5-10 százaléka szenved valamilyen ételallergiától. (De ez még így is jóval kevesebb, mint a pollenallergiások száma.) Tanulságos, hogy a felnőtteknek körülbelül 30 százaléka gondolja úgy, hogy táplálékallergiás, pedig nem az. Ez az egyik oka annak, hogy mindenképpen fel kell keresni az orvost, ha allergiára gyanakszunk.
Hogy miért nő az allergiás betegek száma, azt tudományosan még nem sikerült bizonyítani, de valószínűnek tartják, hogy a nyugati étrend és a túlzott higiénia lehetnek a háttérben. (Utóbbi azért, mert a kisgyerek immunrendszere alig van kitéve a baktériumokkal való találkozásnak.) A gyerekek egyébként a legtöbb esetben kinövik kiskori ételallergiáikat úgy ötéves korukra. Ezt a jelenséget a bélrendszer és az immunrendszer fejlődésével szokták magyarázni.
Elmúlhat-e a felnőttkori allergia?
Sajnos a felnőttkori allergia, a gyerekkorival ellentétben, szinte soha nem múlik el. Európában a leggyakoribb táplálékallergia-okozók a mogyoró (elsősorban a földi-), a dió, a szója, a tej, a tojás, a zeller és a kagylók. Elméletben bármilyen ételre lehetünk allergiások, a gyakorlatban azonban a táplálékallergiák 90 százalékát a fent felsoroltak okozzák. Aki azt gyanítja, hogy táplálékallergiája van, semmiképpen ne kezdjen öngyógyításba. A nem orvosi felügyelet mellett kezdett diéta ugyanis könnyen tápanyaghiányos állapothoz veszethet. Még fontosabb szempont viszont, hogy az ételallergia komoly betegség, ami súlyos tüneteket produkálhat, ha véletlenül mégis fogyasztunk az adott élelmiszerből. Hogy hogyan lehet ezt elkerülni, és mi a teendő, ha mégsem sikerül, azt tanítja meg az orvos.
Tényleg bele lehet halni a táplálékallergiába?
Sajnos igen. A táplálékallergia súlyosabb eseteinél jelentkezhet az úgynevezett anafilaxiás sokk, ami az egész immunrendszert érintő tünetegyüttes. Gyakorlatilag pillanatok alatt a légzési és keringési rendszer összeomlásához vezethet, ami halálos lehet. Ilyenkor nagyon fontos az azonnali segítség, ami egy epinephrin nevű szer (ez tulajdonképpen szintetikus úton előállított adrenalin) beadását jelenti.
Ennek egyébként már hordozható, egyadagos változata is létezik, és aki átesett már ilyen sokkon, az valószínűleg mindig magával is hordja. Ez egy olyan injekció, amit bárki beadhat magának vagy a rászorulónak, de fontos, hogy a külső combba kell döfni (akár ruhán keresztül is) a tűt.
Szerencsére a legtöbb esetben nem végzetes kimenetelű a sokk, de látványnak akkor is nagyon ijesztő. (Fuldoklás, hányinger, hányás, duzzadt torok és nyelv, kiütések, görcsök, stb.) A táplálékallergiás reakciók nem minden esetben jelentkeznek azonnal, és előfordulhat olyan is, hogy gyengébben vagy erősebben reagálunk ugyanazokra az ingerekre.
Örökölhető-e az ételallergia?
Nem a hagyományos értelemben, azaz a dióallergiás szülő gyermeke nem lesz feltétlenül maga is dióallergiás. Az viszont igaz, hogy ha van a családban asztmás, allergiás vagy ekcémás beteg, akkor sokkal nagyobb az esély arra, hogy a leszármazottak is valami hasonlótól fognak szenvedni. A jelenség megfordítva is igaz. Az olyan gyerekek, akik valamilyen allergiás betegséggel születnek, például asztmások, vagy ekcémások, azok a későbbiekben nagyobb valószínűséggel lesznek táplálékallergiások is.
Mindig magukkal kell hordani a gyógyszereket?
Sajnos igen. A reakciók erőssége ugyanis változó lehet, mégpedig kiszámíthatatlanul. A tabletta mellett, ami a közepes rohamok kezelésére jó, a táplálékallergiában szenvedőknek az adrenalin injektort is magukkal kell hordaniuk. (Egyébként nem olcsó mulatság a táplálékallergia. Ezeknek az injekcióknak viszonylag sok fajtája kapható, a legolcsóbb is 5000 Ft körül van, de van húszezerért is.) A halálos sokk szerencsére nem túl gyakori, az injekciók szavatossága viszont relatíve hamar lejár. Igaz, akik láttak vagy átéltek már anafilaxiás sokkot, azok egybehangzóan állítják, hogy minden pénzt megér az injekció, és az sem számít, hogy az embernek magának kell a combjába döfnie. (Nem használok szándékosan túlzó jelzőket, az egyik szer használati utasításában kifejezetten szerepel, hogy 10 centiről, határozott lendülettel döfjük a combunkba a tűt.)
A gyártósoron rejtőzködő mogyorók
Néha egészen meglepő termékek (mondjuk sonka) csomagolásán is találkozhatunk a következő felirattal. A gyártási folyamatok során a termék diófélékkel érintkezhetett. Vagy: Nyomokban mogyorót tartalmazhat. Ezek a feliratok részben a gyártók túlzott (ámde némely esetben kötelező) elővigyázatosságának termékei. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy adott allergénből már nagyon kis mennyiség is kiválthat allergiás reakciót.
Ami viszont egyáltalán nincs ennyire a köztudatban (pedig fontos lenne), az az, hogy aki allergiás, annak a kozmetikumok összetevőit is meg kell nézni. A dió, mogyoró, vagy bizonyos gyümölcs- és zöldségkivonatok ugyanis gyakori összetevői a szépségápolási cikkeknek is.
