A síelés kedvezően hat az egész szervezetre, sőt, a lélekre is. Már a síelés előtti szezonban célszerű elkezdeni az izmok erősítését. Most mutatunk néhány felkészítő és síelés utáni levezető, nyújtó gyakorlatot is.
A síelés méltán nevezhető természeti sportnak, mivel a lejtők és emelkedők havas tájai legalább olyan fontos szerepet játszanak az élményszerzésben, mint a gyorsaság és a siklás öröme. A síelés kedvezően hat az egész szervezetre, sőt a lélekre is. A síelésnek számos változata ismert, mint például a lesiklás, sífutás, gyorssízés, vadsízés, stb. Mindegyik kikapcsol, élményt szerez, közelebb hoz a természethez, vagyis a szellemi, lelki, testi felfrissülést és rekreációt szolgálja.
A szó eredeti, norvég jelentése "hasáb", amely valószínűleg utal arra, hogy a sílécet eleinte egy fahasábból állították elő. Az északi sarkkörön a sízés megjelenése időszámításunk előtti időszakra tehető. A korabeli síléc alakja és mérete számos változáson ment keresztül. Kb. 8 évvel ezelőtt terjedt el az ún. "carving" lécek többféle fajtája, amelyeknek közös jellemzője, hogy megkönnyíti a kanyarodást, helyzetváltoztatást. Alapvetően a carving lécek csőre és vége is szélesebb, a babapiskóta alakjára emlékeztet.
Alapvető különbségek a hagyományos és carving technikák között
Klassziktól a freestyle-ig
A síelés három főbb kategóriába sorolható: északi síelés (sífutás, síugrás, biatlon), alpesi síelés és a szabad stílusú síelés (buckasízés, síakrobatika). Az alpesi síelés a legismertebb változat, amikor a lejtőkön a cipőhöz kötésekkel erősített sítalpakon siklunk le. Ilyen a klasszikus lesiklás, a műlesiklás, az óriás-műlesiklás vagy a szuper-óriás műlesiklás. A kategóriák a pályák hosszússágában, számában, illetve az éles kanyarok és kikerülendő kapuk sűrűségében térnek el.
A hagyományos technikára zárt lábtartás, sűrű bothasználat, több sodródás, lassú kanyarodás, erőteljes forgatás jellemző. Ezzel ellentétben a carvingra nyitott lábtartás, kevesebb forgatás, gyors és hatékony kanyarváltás, minimális bothasználat mondható el.
Az előedzés megvédhet a későbbi sérülésektől
Legyen szó bármelyik technikáról, az élvezetes, balesetmentes síeléshez elengedhetetlen a jó kondíció. Izomerő, rugalmasság, állóképesség, gyorsaság, kitűnő mozgáskoordináció, koncentráló-képesség és természetesen jó technikai tudás szükséges. Számos izom összehangolt működése vesz részt a síelésben, mint például a térdfeszítő és hajlító izmok, a combközelítők és távolítók, a lábszárfeszítők és hajlítók, a megfelelő testtartásért felelős farizomzat, csípőizmok, valamint a has és hátizomzat, és természetesen a karhajlítók és feszítők. Már a síelés előtti szezonban célszerű elkezdeni az izmok erősítését. Lássunk néhány gyakorlatot!
- - Szökdelés: lábakat összezárjuk és jobb, majd baloldalra szökdelünk. Később nehezíthetjük a gyakorlatot, pl. egy pad átugrásával.
- - Guggolásból fekvőtámaszba ugrás: egyenes tartásból leguggolunk, majd a két kezet a törzs elé a talajra támasztjuk. Hátra rugaszkodunk és a kinyújtott két karon támaszkodunk. Következő ütemben a lábakat a törzs alá húzzuk és felegyenesedünk.
- - Ugrálás: zárt lábbal ugrálunk, miközben lábunkkal különféle alakzatot (pl. csillagot, négyzetet, stb.) formázunk.
- - Ollózás lebegő ülésben: hanyatt fekszünk a talajon, majd a fejet és nyújtott karokat előre hajlítjuk, miközben a nyújtott lábakkal felváltva ollózunk a levegőben. Az ollózás mozdulatát függőleges és vízszintes irányba is végezhetjük.
- - Hasra fekszünk, alkarra és lábujjra támaszkodunk, miközben fejünket és törzsünket felemeljük. Ebben a helyzetben felváltva emeljük a bal és jobb lábat.
-
Sífutással óránként 800 kcal-t égetünk
Az izomerősítés mellett lényeges az alap-állóképesség megléte. Ezért javasolt egész évben folyamatos, hosszantartó edzésprogramot választani a ciklikus mozgásformák valamelyike közül. Kiválóan alkalmas az úszás, kocogás, futás, gyaloglás, evezés, kajakozás, kerékpározás. Az állóképesség segít a technikai elemek tiszta kivitelezésében és a hirtelen rossz mozdulatokból, fáradtság talaján kialakuló koncentrációvesztésből adódó sérülések elkerülésében.
A sífutáshoz lényegesen jobb állóképességre van szükség, mint a lesikláshoz. Sífutás során rendkívül nagy energiát mozgósít a szervezet, akár 800kcal-t is óránként, amelynek jelentős része a raktározott zsírok felhasználásából történik. Mozgáskoordinációnkat speciális gyakorlatokkal, labdajátékokkal, görkorcsolyázással, vagy akár nordic walking-gal fejleszthetjük.
Síelés után nyújtás kötelező
A síelés után az igénybe vett izomzatot nyújtsuk le stretching gyakorlatokkal. A nyújtógyakorlatok során kerüljük a gyors mozdulatokat és figyeljünk a ritmusos légzésre is!
-
- - Leülünk a talajra, a térdeket felhúzzuk, kezünket összekulcsoljuk a térdek alatt, majd előre-hátra hintázunk.
- - Leülünk a talajra, egyik lábat kinyújtjuk, másikat behajlítjuk, majd a törzset lassan, óvatosan a nyújtott láb irányába hajlítjuk. A gyakorlatot mindkét lábbal elvégezzük.
- - Leülünk a talajra, a két talpat egymáshoz illesztjük, miközben a combot, térdet karjainkkal a talaj felé nyomjuk.
-
