A férfiak 25%, a nők 30% feletti testzsírtartalom esetén számítanak elhízottnak. Az elhízás immár globális probléma: világszerte a felnőttek több mint egynegyede elhízott, további 35%-a pedig túlsúlyos, derült ki a Nestlé Életmód Iránytűjének elemzéséből.
Az evés csak egy dolog
A gyermekek esetében sem kedvezőbb a helyzet, mivel a gyermekkori elhízás az utóbbi három évtizedben megháromszorozódott. Az elhízás számos, egymással összefüggő tényezőnek köszönhető: a táplálkozás csak egy ok.
A testtömegindex (Body Mass Index = BMI) a leginkább alkalmazott nemzetközi arányszám a fizikai kondíció felmérésére. A BMI kalkulátor segít meghatározni, ki milyen állapotban van fizikailag; túlzottan sovány, normál testalkatú vagy túlsúlyos.
A BMI táblázat a legmegbízhatóbb számítási mód a táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek körében. Az érdekes felfedezés az volt, hogy a BMI alkalmazásával történő testzsírmérés ugyanezen gyermekek mintegy 25%-ánál hibás besorolást eredményezett, mivel ez a számítás nem tesz különbséget a zsírszövetek és az izomzat között.
Anélkül, hogy a gyermekkori elhízás problémáját túl könnyedén kezelnénk, meg kell állapítani, hogy ez a körülmény megkérdőjelezi bizonyos széles körben idézett statisztikák megbízhatóságát.
A globális energiaválság egy másik formája
A fejlett országokban az elhízás a leggyakoribb táplálkozással kapcsolatos kóros jelenség. Az Egyesült Államokban az észak-amerikai felnőtt lakosság 60%-a vagy túlsúlyos, vagy elhízott. Európában is meglehetősen általános az elhízás, különösen a nők körében, valamint a dél- és kelet-európai országokban, s gyakorisága mintegy 10-40%-kal nőtt az utóbbi tíz év során.
A legdrámaibb növekedés azonban Nagy-Britanniában zajlott le, ahol 1980 óta több mint kétszeresére emelkedett az ezzel a problémával küzdők száma. Brazíliában is jelentős és növekvő mértékű az elhízás. Japánban pedig a férfiak elhízási aránya kétszereződött meg 1982 óta. Kínában főként a városi népesség és a nők körében terjed a jelenség. Napjainkban a hazai felnőtt lakosság közel kétharmada (61,8%) a testtömeg index alapján túlsúlyos vagy elhízott.
Mi okozza az elhízást?
Az elhízás genetikája
Az elhízás genetikai hátterében egyrészt a leptin génről beszélnek a szakemberek. A leptin a zsírszövetben keletkező olyan peptid, amelyik a köztiagy felé jelzi, hogy mekkora a szervezet zsírtartalma. A szimpatikus idegrendszer béta3 receptora pedig arra szolgál, hogy az energialeadási folyamatot segítse a zsírszövetben. Ha ez csökkent működész mutat, az is szerepet játszik az elhízás kialakulásában.
Az egyéni genetikai hajlam is szerepet játszhat benne, mégsem lehet az egyetlen oka. A válasz valószínűleg sokkal inkább az utóbbi ötven év során lezajlott életmódbeli változásokban keresendő.
A zsírtartalékok kifejezetten aktív szerepet töltenek be az energia-anyagcsere általános szabályozásában. A test nagyon sűrű, mégis hozzáférhető formában, trigliceridekként, azaz zsírokként tárolja az energiát, amelyek az ételek elfogyasztása után a zsírsejtekben (adipocitákban) gyűlnek össze, majd később felszabadulva kielégítik a különböző energia- és anyagcsere-szükségleteket. Normál esetben a zsírszövet energiatartalékának mintegy napi 5-10%-át adja a szervezet folyamatosan változó energiabeviteli és -leadási állapotának kiegyensúlyozására.
A zsírszövet nem pusztán egy tehetetlen energiaraktár
A zsírszövet sejtjei alapvetően részt vesznek az energia-anyagcsere egészét szabályozó rendszerekben. A leptin nevű hormont például a zsírsejtek termelik méretük függvényében, s ez a hormon ad jelzést az agynak a táplálékbevitel szabályozására vonatkozóan.
Normál testtömegű egyénekben elégséges zsírtartalék esetén az agy jelzéseket kap arról, hogy le kell állítani a táplálék bevitelét, és meg kell szüntetni az éhség érzését. Mi romolhatott tehát el ebben a mechanizmusban a túlsúlyos emberek esetében?
Bár a tudományos eredmények még nem teljes körűek, feltételezhető, hogy az elhízás és a túlsúlyosság a genetikai, környezeti és pszichológiai tényezők összetett kölcsönhatásai fölött gyakorolt ellenőrzés elvesztése következtében alakul ki.
Genetikai, környezeti és lelki tényezők
Genetikai tényezők például azok a gének, amelyek az energia termelésének, fogyasztásának és szabályozásának biokémiai útvonalaiért felelősek; ezekből a génekből szó szerint több ezer létezik.
A környezeti tényezők közé tartoznak az életmódbeli jellemzők: az elfogyasztott ételek fajtái, az étkezések időpontja és mennyisége, valamint az, hogy fizikailag mennyire vagyunk aktívak.
Pszichológiai tényezőkként pedig szerepet játszhatnak az étkezési szokásokat befolyásoló negatív érzelmek - az unalom, a szomorúság vagy a harag -, amelyek gyakran túl- vagy alulfogyasztáshoz vezetnek. A pszichológiai jelzések gyakran erősebbek bizonyos egyénekben, mint az energiát és a táplálékbevitelt szabályozó hormonális jelzések, és nagyon sokféle idegrendszeri eredetű táplálkozási rendellenesség létezik. Ezzel együtt még mindig tisztázatlan, hogy ez jelenti-e a kulcsot az elhízás jelenkori elterjedésének megértéséhez.
