Bizonyos élelmiszerek esetében a megszokott szín, illat, állag is hozzájárul a gasztronómiai élvezethez. A csokoládé esetében legalábbis így van, ezt Pavlov óta különösen tudjuk.
Az élelmiszergyártók időnként előrukkolnak valami egyedivel, valami mással, ami egyrészt növeli a választékot, másrészt alternatív igényeket is kielégít. Lehet, hogy emiatt készült el az első fehércsokoládé. Talán már bűn is csokoládénak hívni, hiszen annak egy igen lényeges, nélkülözhetetlen alapeleme hiányzik belőle, mégpedig a kakaópor.
Joggal merül fel akkor a kérdés, hogy vajon akkor miért is, mire is jó a fehércsokoládé. Azon kívül, hogy talán kevésbé maszatol, egészen addig, míg nem sötét színű ruhában esszük.
Fekete, fehér, igen, nem
Kezdjük előbb talán azzal, hogy miért hívjuk feketének a barna csokoládét és ennek milyen főbb típusait ismerjük.
- Gyermekkorunkban még túlságosan keserűnek tartott étcsokoládét hívjuk feketecsokoládénak is, amely cukor, kakaóvaj, kakaó és esetleg vanília keveréke. Ahhoz, hogy egy termék kiérdemelje a csokoládé minősítést, legalább 43 % összes kakaó szárazanyagot kell tartalmaznia, amelyből legalább 26 %-nak kakaóvajnak kell lennie. Minél magasabb ez az arány, a csokoládé annál "keserűbb". Egy jó minőségű, szinte aranyárban árult keserűcsokoládéhoz ugyanúgy szelektálják a kakaókat, mint a jó borhoz a szőlőt, s közel annyi különböző aromamolekula is található benne, mint egy jó vörösborban. Hasonló kóstolási tapasztalat szükséges ahhoz is, ha valaki igazán jó csokoládészakértő szeretne lenni.
- A tejcsokoládé legalább 30 % összes kakaó szárazanyagot és legalább 18 % tej szárazanyagot tartalmaz, amely részben vagy egészen dehidratált teljes tej, félig- vagy teljesen fölözött tej, tejszín, vagy részben vagy teljesen dehidratált tejszín, vaj vagy tejzsír, továbbá legalább 4,5% tejzsírt tartalmaz. Ennél fogva a fehércsokoládé koleszterint is tartalmaz, a jó minőségű étcsokoládé viszont nem, így ezáltal is védi a szívünk és érrendszerünk épségét, egészségét.
- Az 1955 óta létező fehér „csokoládéból” ezzel ellentétben hiányzik a kakaó, vagyis a szabvány szerint nem is nevezhető csokoládénak, ahogyan erre már utaltam is. A hivatalos előírás szerint legalább 20 % kakaóvajat és legalább 14 % tej szárazanyagot tartalmaz, amely lehet részben vagy teljesen dehidratált teljes tej, félig vagy teljesen fölözött tej, tejszín, vagy részben, vagy teljesen dehidratált tejszín, vaj vagy tejzsír, és amelyben a tejzsír legalább 3,5%.
- Nemcsak a színe más tehát, hanem a kakaó előnyös tulajdonságait sem élvezhetjük a fehér csemege fogyasztásakor. Milyen kár! Persze ettől még lehet finom, de a szívünket nem annyira védi, ellenben ha mértéktelenül fogyasztunk belőle, akkor csupán felesleges energia-, cukor- és zsírmennyiséget nyerhetünk belőle. Hiszen a fehércsokoládé valamennyivel több energiát tartalmaz a keserűcsokinál. A hozzáadott tejnek és tejszármazékoknak köszönhetően viszont kalciumot is tartalmaz (270 mg-ot egy táblában), ez a tejcsokoládéra szintén igaz. Kalciumpótlásra, -kiegészítésre természetesen mégis inkább a tej és tejtermékek rendszeres fogyasztása a legmegfelelőbb megoldás.
Mire jó a fehércsokoládé?
A fehércsokoládét lényegében ugyanúgy fel lehet használni édességek készítésére, mint a valódi csokoládékat. Mártogathatunk bele friss idénygyümölcsöket, kekszet, feldobhatjuk vele a gyümölcsös süteményeket, ízesíthetjük vele a muffint és a sor még hosszan folytatható.
Akinek pedig nem elég, hogy valami csak és kizárólag finom, az maradjon a hagyományos csokoládénál, abból is inkább a feketénél.
