Szendi Gábor és Mezei Elmira hamarosan megjelenő, a paleolit étrenden alapuló szakácskönyve apropóján a kiadó közös főzésre invitált. A rendhagyó sajtótájékoztatón kaptunk köpenyt, és kést a kezünkbe, hogy legyen mivel szeletelni az almát.
Az étel egyébként jó volt
Amíg az étel készült, felfrissítették tudásunkat a paleolit életmódról, így megtudhattuk, hogy a gabona, a hüvelyesek, a cukor és a tej rossz-rossz-rossz, a hús, a zöldségek és a gyümölcsök kizárólagos fogyasztása azonban megóv minket a betegségektől, illetve hogy a magas koleszterinszint egyáltalán nem ártalmas, sőt, ha túl alacsony, nagyobb eséllyel leszünk öngyilkosok. A kutatások hitelességét, melyekre Szendi Gábor klinikai szakpszichológus, a paleolit életmód elkötelezett híve és hazai apostola hivatkozott, nem volt illendő feszegetni, és többször megkaptuk azt is, hogy ha nem tetszik, ne kövessük ezt az étrendet, ő aztán senkit sem akar meggyőzni. Ez kissé okafogyottá tette az eseményt, de legalább kihasználhattuk az alkalmat, hogy néhány olyan kérdést tegyünk fel Szendi Gábornak, melyek régóta gyötörtek minket. Az étel egyébként jó volt.
Főzés közben arról is beszélt, hogy a természeti népek várható élettartama jóval magasabb, és hogy náluk nem ismert betegség a rák. Ezt érdeklődéssel hallgattam, tekintve, hogy Japánban a legmagasabb a várható élettartam, ahol az ön által népszerűsített paleolit életmód szerint fekete listára tett rizsből rengeteget fogyasztanak...
Nem.1962 és 2002 közt az egy főre eső napi 1000 kalóriányi rizsfogyasztás 618 kalóriára csökkent le, azaz majdnem a felére. Egy ilyen átlag úgy szokott kijönni, hogy vannak, akik alig esznek rizst (ők azok, akik egészségesek), és lesznek, akiknek ez a fő tápláléka. Mint mindenhol, Japánban is sokféle réteg él, sokféle táplálkozási szokásokkal, tehát nem mondható, hogy mindenki kevés rizst fogyaszt, hanem az egészségtudatos rétegre értem ezt. Íme egy grafikon, amelyiken pontosan látszik, hogy az átlagos rizsfogyasztás rohamosan csökken, a tengeri eredetű élelem fogyasztása pedig nő.
És mi a helyzet az afrikai országok lakosaival? A várható élettartamuk sokkolóan alacsony.
De honnan tudja, hogy mibe halnak bele? Sem én, sem bárki, aki egy kicsit is tájékozott az antropológiában, az nem tekinti a természeti népek élőhelyének az éhező, népirtástól, kiskirályoktól és diktatúráktól szenvedő, túlnépesedő Afrikát. A megnyomorított afrikaiak senki fejében nem modelljei a paleolit táplálkozást folytató természeti népeknek.
Ha megnézzük az amerikaiakat, hogy a lakosság 64%-a túlsúlyos, akkor megerősítve látom, hogy a nyugati modell nem működik. Tartják azt az alapelvet, hogy amíg az étel az ember előtt van, egye meg. A természeti népek és a nyugati népek tápláléka között van egy jelentős különbség: a természeti népek tápláléka alacsony kalóriasűrűségű, a nyugati népeké magas kalóriasűrűségű.
A gabonaevés olyan, mint a cigi
A teljes kiőrlésű gabona csak hajszállal jobb, mint a finomított fehér liszt, a gabonafogyasztás igazi ellentétje a gabona nem fogyasztása. Korábban két részes cikkünkben kritikus szemlélettel összefoglaltuk Szendi Gábor táplálkozáselméletét. Itt olvasható.
Vegyük mondjuk a zöldséget meg a kenyeret. Az egyik tömény kalória, a másikban ritka a kalória. Ha valaki a természetes környezetében található ételekből annyit eszik, hogy kipukkad a hasa, akkor sem tud annyit enni belőle, hogy rohamosan hízásnak induljon. A nyugati ember ilyen étrend mellett akkor tudna karcsú és egészséges maradni - ehhez lennének még más megjegyzéseim is, de most pusztán ezt a kalóriamodellt figyelembe véve -, ha állandóan koplalna és állandóan éhes lenne.
Amikor valaki lassan felszívódó szénhidrátokat fogyaszt - vagy például sok húst -, ezek lassan emésztődnek, a hús és a zsír laktat. Mivel a nyugati étrend tele van gabona alapú szénhidrátokkal, amik gyorsan felszívódnak, nagy kalóriájúak, előbb megugrik, majd lezuhan a vércukorszint. Ezért nem bírja ki a nyugati ember a következő étkezésig. Mert megéhezik közben. Emiatt szoktak rá az emberek, hogy csokiznak, sütiznek, mert a főétkezések között annyira leesik a vércukorszintjük, hogy jön a két étkezés közötti rágcsálás. Lehetne arról is beszélni, hogy mi van a táplálékban, meg hogy a középkorban is ezt ették. Ez igaz. De egészen a XIX. századig egy egészen más típusú gabona volt ismert. Abban a glutén sokkal kevesebb volt. A nemesítések révén előállítottak olyan gabonaféléket, amelyeknél az volt a cél, hogy nagy gluténtartalmuk legyen.
Az ön által említett, korábban használt fajták, és a mai, nemesített fajták közötti különbségről honnan lehet tudni?
Még Egyiptomban is találtak gabonamagvakat, a nemesítés folyamata is jól ismert dolog. Nem arról van szó, hogy egy mai agrármérnök vagy botanikus ne tudná, hogy milyen volt az akkori vonal.
Ön mióta él a paleo életmód szerint?
Olyan másfél, két éve, de már előtte is korlátozott mértékben ettem csak kenyeret. Illetve csak speckó kenyeret.
Az miben volt más?
Alacsony glikémiás indexű kenyeret ettem.
GI, vagyis a glikémiás index
"A glikémiás index (GI) eredetileg a cukorbetegek ajánlott étrend betartásának megkönnyítését szolgálta. Mivel önmagában egy élelmiszer, az étel szénhidráttartalma még nem ad elég információt arról, hogy az a cukorbeteg számára előnyös-e vagy, hogy milyen mennyiségben ajánlható, fontos tudni azt is, hogy annak elfogyasztása hogyan befolyásolja majd a vércukorértéket. A GI így azt fejezi ki százalékban, hogy a vizsgált szénhidráttartalmú élelmiszer, étel, ital milyen mértékű étkezést követő vércukoremelő hatással bír a szőlőcukor (glukóz) vércukoremelő hatásához képest.
Minél magasabb ez az érték, annál nagyobb mértékű a vércukorszint ingadozása. Ezért ha például már a hypoglikaemia tünetei jelentkeznének (pl. gyengeség, fejfájás, koncentrációs problémák, hideg veríték, remegés), rostban dús korpás keksz vagy zsírban gazdagabb tejcsoki helyett jobban járunk a már említett cukros üdítő, gyümölcslé, szőlőcukor elfogyasztásával. Ez hirtelen rendbe tesz minket, de mivel számítanunk kell arra, hogy az így megdobott vércukorszint az inzulin hatására ismét le fog esni, minél előbb együnk valami „normális" ételt is, például egy sajtos (teljes kiőrlésű) szendvicset, valamilyen mártásos tésztafélét, mellé nyers salátafélét, gyümölcsöt, amelyek rosttartalma most ismét jól fogni jönni. Emiatt érdemes tudni, hogy mely tényezők határozzák meg leginkább a GI-t."
Meglepve olvastam, hogy ön úgy nyilatkozott, az autisták állapota összefüggésben van a táplákozással.
Pedig ez egy elég közismert dolog. Több irányzat is képviseli ezt az álláspontot, és ki is fejlesztettek számukra egy étrendet, ami nem más, mint a paleolit táplálkozás, csak ők másképp hívják. Az autizmus végül is egy gyűjtőfogalom. Kétségtelen, hogy ha valakinek például a magzati élet során valamilyen fertőzésen átesett a mamája, és ezért lett autista, arra ez nem vonatkozik. Azt szoktuk mondani, hogy érdemes megpróbálni. Az autizmus egyik modellje, tulajdonképpen ez az autoimmun modell, hogy a csecsemők bélfala egyébként is áteresztő, ezért nem mindegy, hogy mikor kezdenek száraz tápot vagy az anyatejen kívül mást adni nekik. Az autista gyerekeknél a bélfalon átjutó fehérjék eljutnak az agyba, és ott okoznak valamilyen autoimmun reakciót.
Ön azt állítja, hogy az autista gyerekek nem autistának születnek, hanem a fejlődésük során válnak azzá?
Ez egy nehéz kérdés, mert minden ilyen dolog genetikai háttere meglehetősen bizonytalan, és vannak olyan érdekes megfigyelések, hogy ha a születési sorrendet nézzük, akkor az elsőszülöttek között feltűnően gyakori az autista, viszont a sokadik fiú körében a homoszexuális. Ha egy anya sok fiút szül, elkezd mindegyikre másként reagálni, tehát megjegyzi, hogy neki fiúgyermeke már volt. Na most az autizmust szokták úgy is tekinteni, mint a férfi minőség szélsőséges megnyilvánulása.
Nem összemosva a két dolgot, ez nagyon hasonlít a pszichopátiára, aminek nem az az evolúciós előnye, hogy a pszichopata leszúr bárkit, hanem, hogy nem szorong, érzelemmentes. És az intelligens autista sajátja is az érzelemmentesség. Nem akarom összemosni a két dolgot, de ennek az egyik evolúciós előnye ez lehet. Az elsőszülött fiú úgy van megteremtve, hogy ne egy lágyszívű kis valaki legyen, a sokadik szülöttek pedig már valószínűleg nem szaporodásra vannak tervezve, hanem arra vannak kitalálva, hogy az idősebb testvéreiket tudják támogatni. Vagy legalábbis ne legyenek riválisok a szaporodásban. Egy homoszexuális kisöccs nem lesz a bátyja riválisa.
Ön gyakran említi a flow-élményt, azt az örömérzetet, melyet akár az elmélyült munka is kiválthat. Az nem merült még fel önben, hogy esetleg éppen ennek az örömérzetnek a hajszolása vezeti önt is? Ezért téved gyakran ilyen sokféle területre, és áll elő nagyon eredeti, provokatív feltételezésekkel?
Hát nem. Szeretek flow-ban lenni, de igazság szerint nagyon sokszor fárasztó ez.
Azért, mert általában - a teóriáira adott reakcióként - ellenállással találkozik?
Nem, nem, az nem szokott érdekelni. Arról van szó, hogy a gondolkodást az ember nem tudja abbahagyni. Az ember élete nem flow-élményről flow-élményre halad, hanem mondjuk elvállal egy előadást vagy elvállal egy könyvet, és akkor utána a munka rengeteg szenvedést is jelenthet. Napi 16 órát írni egy hónapon át nem azt jelenti, hogy állandó flow-ban üldögélek otthon, hanem rengeteg erőfeszítést, kitartást igényel.
Titokban néha egy hősnek szoktam érezni magam, de nyilván sokmillió ilyen hős él még a bolygón, akik egyszerűen bírják a gyűrődést, ami azzal jár, ha az ember kitartóan dolgozik. Én általában unom azt, amikor ugyanarról kell beszélnem. Például épp a paleolit táplálkozás kapcsán: amikor felkérnek, hogy tartsak róla előadást, akkor azért fárasztó felkészülnöm, mert nem akarom még egyszer ugyanazt elmondani. Ilyenkor még jobban utána járok, újabb adatokat kutatok föl. És ez nem flow-élmény. De azt látom, hogy csak azoknak sikerül valami is, akik bírják ezt a frusztrációt.
