Az 1. rész itt olvasható: Lehet élni csak nyers zöldségeken?
1. nap (kedd)
A gázóra leszedésével egy pillanat alatt megszűnt annak a lehetősége, hogy bármit is süssek, főzzek az elkövetkezendő közel tíz napban. Még teát sem tudok inni, mert nincs se vízforralónk, se merülő forralónk. Mindenképpen be kell majd szerezni egyet. Mivel az áram maradt és mikrohullámú sütőnk is akad, a még a hűtőben lévő főtt ételeket (egy spenótos-besameles tésztát például) meg tudom melegíteni. De mégsem akarok mindent mikrózni (most hagyjuk azt a kérdést, vajon a mikrohullámok miként befolyásolják az ételek tápértékét, emészthetőségét, stb), most a túlélés a cél.
Itt a nagy alkalom kipróbálni, milyen, ha nyers ételeket eszem, eszünk. Mert ugye nem egyedül vagyok, a párommal élek, ez a helyzet őt is érinti.
Tele a hűtő tejjel: hanyagolnom kell
Azt már most tudom, hogy nem fog menni teljes egészében mindent nyersen enni. Hiszen itt feltehetően nem csak itthon fogok enni, és megyek még egy-két olyan helyre, ahol kapok majd meleg ebédet, és azért nem célom visszautasítani. Ráadásul tele a hűtő tejjel, joghurttal, sajttal, ezek pedig nem éppen vegán dolgok. A dolog pikantériája, hogy a páromnál is most derült ki, hogy két hétig laktózmentesen kell ennie (orvosi diagnózis nélkül ugyan, de orvosi javaslatra, csak próbaképpen, hátha elmúlik a gyomorfájása).
Viccelődtünk is rajta, hogy akkor mit is tegyen a kenyérre, tekintve, hogy felvágottakat nem eszünk, a sajtot pedig most kerülni fogja (bár a keménysajtoknak elenyésző a laktóztartalma, de ő jól akarja csinálni, ám legyen). Bingó, főtt tojás, majd abból csinálok szendvicskrémet. El kellett telni pár percnek, mire tudatosult bennünk, hogy nem tudunk tojást főzni.
A szójatej vízízű
Mintha csak megéreztem volna, ma reggel már elő is halásztam a régóta a polcon porosodó gyümölcscentrifugát. Nagy hasznát vesszük majd. A kedvenc mixemet, sárgarépa-alma-céklalevet szerettem volna csinálni, de végül előbb megreggeliztem, mert koffeinhiányom volt. Bár azt is szójatejjel ittam. Ezt azért vettem nemrég, mert néha ki kell próbálnom nekem is azokat az élelmiszereket, amiket másoknak ajánlok vagy alternatívaként javaslok, hogy tudjam, mit éreznek. Ha valaki most kezdene neki, figyelmeztetem, hogy a szójatej elég vízízű, kicsit híg, és bár elég gyengén, de lehet belőle a kávéba habot verni. Persze ez sehol sincs az igazi tejhabtól.
Később aztán mégis két sárgarépából és egy napok óta magammal hurcolt fél almából préseltem egy narancsszínű, úgynevezett jókedv-koktélt. Este is hősiesen végigvittem a napi tervet, elfogyott újabb 2 dl céklás almalé, amit némi teljes kiőrlésű keksszel majszoltam el.
Megcsapott a sült krumpli illata
Hastáncra mentem volna, de túl későn értem oda, így végül visszafordultam és megnéztük az ARC-ot. Ott megcsapott bennünket valami sült krumpli jellegű illat. Gondoltuk, még így a meleg ételektől búcsúzásként együnk valami meleget a közeli étteremben. Mivel már befészkelte magát az agyamba a sült krumpli, így ezt kértem, mellé pedig görög salátát. Ez utóbbi végül is nyers, bár a kombinációm eléggé meghökkentette a pincért.
Gyanítom, hogy az olaj miatt, de eléggé megfájdult tőle a hasam, alig vártam már, hogy hazaérjünk. Ennyit a búcsúról...
2. nap (szerda)
Uborka az alma mellé: nem egy főnyeremény
Másnap már újult erővel indultam a konyhába. Egy kis zöldet is szerettem volna a reggeli italomba csempészni (ahogyan a workshop során Tiffany javasolta), így most saláta helyett uborkát centrifugáltam a sárgarépa és az alma mellé. Hm, hát ez nem volt egy főnyeremény, nyílván az uborka miatt, de ki kellett próbálnom. Ilyet csak igen elszántak igyanak!
Este megcsináltam a gazpacho-t. Bár a paradicsompaprika kimaradt, került bele paradicsom, erős paprika, olívaolaj, só, fehérbors, petrezselyemzöld, bazsalikom, fokhagyma és víz. A végeredmény színét nem ecsetelném, de mind ízre, mind illatra isteni volt. Csomagoltam a páromnak is másnapra egy befőttes üvegben. Kiváncsi vagyok, mit szól majd ehhez a kis merénylethez. Legfeljebb majd elkerülik a kollegák a fokhagyma miatt.
Másnapra még bekevertem nagy adag vegyes salátát is, ebbe nyers cukkínit, uborkát, zöldpaprikát, póréhagymát, bazsalikomot, petrezselyemzöldet, sót, olívaolajat és sajtot tettem.
A napi bevásárló körutamon vettem szilvát, nektarint, Anyutól pedig kaptam szőlőt, körtét. Így már megvannak a holnap smoothie elemei, jaj de jó.
Gazpacho ide vagy oda, estére azért már éhes lettem. Lekváros joghurttal és kenyérrel szegtem meg a nyers vonalat. Elvégre ez csak kísérlet, nem fogyókúra.
3. nap (csütörtök)
Hiányzik a meleg étel
Ébredés után az első dolgom mindig az evés, és ilyenkor valami könnyen elkészíthető kell. Éppen ezért arra a következtetésre jutottam, hogy a reggelt nem igazán tudnám mindig frissen centrifugált vagy turmixolt levekkel kezdeni, így inkább átteszem későbbre.
Azért rossz, hogy egy teát sem tudok főzni, be kell szerezni egy vízforralót és/vagy merülő forralót, nincs mese. Mintha ezt már megfogadtam volna.
Ebédem tehát a szilva-nektarin-körte smoothie lett, bár ebbe natúr joghurtot is kevertem. Két nagy pohár le is csúszott. Imádom a turmixokat, így minden alkalom egy ünnep, ezt azért meg tudnám szokni.
Délután 3 órakor már eléggé fáztam, jól esett volna valami meleg étel. Eszembe jutott a tegnap esti saláta, kicsit még meglocsoltam olívaolajjal, elvégre kell az energia.
Újabb gondolat: nem tudom, télen ezt mennyire lehetne csinálni, de még így ősszel is nagy adag kitartás kell hozzá. Továbbra is hiányzik a meleg étel... Bár elvileg ehetnék csírákat, de most az még nem jött össze. A teafőzés sem...
Este, mivel még kellett dolgoznom, cukrot tettem a tejes kávéba (ez annyiban meleg, hogy forró vízzel öntöm fel az instant kávét). Sose csinálok ilyet, de a szervezetem kívánja a szénhidrátot.
Elmentem végre hastáncra, mivel most új helyen van, ezért biciklivel. Farkaséhesen értem haza, így bekevertem egy jó kis avokádókrémet. Ezúttal egy kis bazsalikommal, petrezselyemmel turbóztam fel és korpás keksszel ettem. Már nem is számoltam mennyit... Hiába, úgy tűnik, többet kell ennem, ha már nem lakhatok jól valamilyen sütőben sült egytálétellel.
A folytatásban az is kiderül, hogy a több napos megvonás után minden főtt étel igazi kincsnek számít.
