Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Míg az olasz fiúk előszeretettel udvarolják le a lányokat a lábukról, itt a lányok fűzik a fiúkat – ezt tapasztalta az olasz Vincenza Guglielmi, aki két éve él Magyarországon. Szereti az országunkat, egy dolog aggasztja csak, a szélsőséges mozgalmak megjelenése. Magyarország külföldi szemmel, 4. rész.
A kedvenc magyar mondatom: sört kérek! - Budapest egy portugál fiú szemével
Imádok a Margit hídon borozni – Budapest egy lengyel lány szemével
Sokkolt az itteni szexuális túlfűtöttség - magyarok egy palesztin rapper szerint
Az olasz Vincenza Guglielmivel (29) beszélgettem a Toldi moziban, és később brazil barátja, Carlo Alonso (32) is csatlakozott hozzánk. Vele majd a következő részben ismerkedhetünk meg.
A magyarok nyáron is harisnyát hordanak
Vincenza már majdnem két éve él Magyarországon, egy nemzetközi gyógyszergyártó cégnél dolgozik. Mielőtt ide költözött volna, Bécsben is eltöltött egy évet cserediákként. Bemelegítő kérdésemre - a legjobb, legrosszabb, és a legfurcsább dolog Budapesten - gondolkodás nélkül megvoltak a válaszai: “A város látképét szeretem a legjobban. Pest és Buda ellentétét, s ahogy a Duna kettészeli a hegyes-dombos vidéket a pesti bérházak világától. És Pest ezernyi arcát, ami kerületről kerületre változik. A legrosszabb a hajléktalanhelyzetet, a központ szinte minden bérházában ott vannak, míg Olaszországban inkább csak a peremterületeken. A legfurcsább, hogy a lányok nyáron is harisnyát vesznek a ruhájuk alá.”
Az olasz lány szerint a magyarok jól beszélnek angolul. Meglepő módon a kulcsintézményeknél van csak probléma: a bevándorlási hivatalban, vagy a postán senki nem beszél angolul.
“A magyar nyelvet nem beszélem. Amikor megérkeztem, úgy gondoltam, hogy az alapkifejezéseket meg kell tanuljam, már csak az udvariasság kedvéért. De őszintén bevallva hamar abbahagytam a tanulást, mert nagyon nehéz a magyar nyelv. Tudtam, hogy körülbelül két évet fogok maradni, s, hogy ez úgysem elég ahhoz, hogy elérjek egy elfogadható szintet." Azért sikerült kiszednem pár szót a kiejtését ok nélkül szégyenlő lányból: egészségedre, persze, csodálatos, jó napot, jó reggelt, bazdmeg, most, anya, apa, piros, fekete, nem bírom, nem tudom, kurva jó. "A 'jó' a kedvenc szavam, olyan, mintha rappelnék."
Úgy éreztem, jobb, ha elhúzok
A magyarokról általában úgy tartja, hogy érezhetően nehezen lendülünk túl a múlt sérelmein, az ország elveszített területeinek tragédiáján. “A szélsőséges mozgalmak megjelenései aggasztóak Németországban és Magyarországon is. Tavaly október 23-án a Parlamentnél szélsőjobboldali megmozdulás volt, és belehallgattam egy magyar barátommal, úton hazafelé. A magyar nemzet, a magyar nyelv, a magyar ember elsőbbségét hirdető beszéd közben úgy éreztem, olaszként jobb, ha inkább most elhúzok a környékről.”
Piszkos, omladozó, dekadens világ
A politika után témát váltottunk, és Budapest szépségeire tértünk rá. Vincenza Guglielmi szerint gyönyörűek a budapesti épületek. “A díszítettségük, a szoborszerű tartóelemek... Az összkép hasonlít Bécshez, de hozzám sokkal közelebb áll a piszkos, omladozó, dekadens világuk. A Ferenciek terén van egy ikerépület. Az egyiket most újították fel, a másik szinte fekete, elképesztő a különbség. Budapest annyira gyorsan változik, hogy nagy álmom visszamenni az időben, s megnézni például a századelő környékén, vagy visszatérni 20-30 év múlva. “
A bárokat és a szórakozóhelyeket illetően a “lerobbant” undeground, nosztalgikus helyek jönnek be interjúalanyomnak, mint a Toldi mozi, a Most, a Jelen, Mono, a Csendes, vagy az Instant. “Szeretek a Castróban vacsorázni, a Gödör környékén a legjobb a nyári estéket tölteni, az Ötkert nagyon jó helyen van, bejön az elegáns világa, bár cseppet sznob a nagyközönség, a Morrisonst pedig ki nem állhatom”. Kellemesen meglepő választások egy elegáns olasz lánytól, akivel egyetértettünk abban, hogy hazájában az igazán jó helyekre csak magassarkúban van bejárás.
Olasz lányként így nem könnyű a helyzetem
A magyar lányok és a fiúk flörtölési szokásai az olasz hódítás fordítottja. Míg az olasz fiúk előszeretettel udvarolják le a lányokat a lábukról, itt a lányok a rámenősebbek. “Lehet, hogy ennek az itteni fiúk passzivitása az oka, illetve hogy a magyar lányok nagyon szépek. Olasz lányként így nem könnyű a helyzetem.”
A magyar emberek mentalitása egyébként visszatérő téma Vincenza és itteni külföldi barátai között. “Sztereotípia, hogy a magyarok depresszív lelkek, szeretik tudni, hogy kinek mije van, mennyit keres, s ez irigységet szül. Szerencsére én nem találkoztam ezekkel a tulajdonságokkal, nagyon kedvesek a magyar emberek, akikkel kapcsolatban vagyok.”
Az olasz lány érdekes ellentétet lát a magyar identitásban. Szerinte az emberek egyfelől nagyon büszkék a nemzeti értékeikre, a történelmükre és a kultúrájukra, ugyanakkor valahol szégyellik is. “Mikor az emberek megtudják, hogy olasz vagyok, mindig lekicsinylően reflektálnak önmagukra: A magyar konyha jó, na de az olasz ételek... Igen ez egy szép kis tér, na de az olasz piazzákhoz képest...”
Szerintem az országnak jobban kéne dolgozni a marketingjén, sokkal jobban el lehetne adni, kihangsúlyozni a sok-sok pozitív oldalát. Vincenza majdnem a Parlamenttel szemben lakik, javasoltam is neki, hogy térjen be pár szóra.
Fotó: Hernádi Levente
