Napirend helyett 168 órás ciklusok: megéri?

Laura Vanderkam, az időgazdálkodás neves szakértője 24 órás csapdának nevezi azt a jelenséget, amikor azért mondunk le teljes mértékben egy szokásról, mert nem tudjuk minden áldott nap kivitelezni. Míg a napi menetrendhez való merev ragaszkodás erősen korlátozhat minket, addig a 168 órás ciklusokra történő átállás számos új lehetőséget tárhat fel előttünk. Ezeket mutatjuk be Ash Jurberg, a Medium egyik szerzőjének összefoglalója alapján.

A tökéletes rutin illúziója

Jurberg arra hívja fel a figyelmet, hogy a zsenik, hírességek szokásait ecsetelő cikkek komoly nyomást helyezhetnek ránk: nemcsak azért élhetünk meg szégyent, mert nem vagyunk olyan sikeresek, mint ők, hanem azért is, mert nem tudjuk napi szinten tartani azokat a szokásokat, amelyeket a hatékonyságukkal kapcsolunk össze. Ugyanakkor hajlamosak lehetünk megfeledkezni arról, hogy a sztárok gyakran egészen más körülmények között, más valóságban élnek, mint mi. Persze előfordulhat, hogy a tőlük ellesett, vagy a saját magad által kifejlesztett napi rutinok jól működnek nálad, ebben az esetben ne változtass. De ha nem, akkor ez a cikk neked szól. 

Mi az a 168 órás ciklus?

A time menedzsment szakirodalomban direkt nem egyhetesként utalnak erre a bontásra, hogy ezzel is aláhúzzák a napi ritmustól való eltávolodást. A technika lényege egyszerű: nem napi menetrendet állítasz össze, hanem 168 órára határozod meg a kitűzendő céljaidat. Ezáltal oldasz a rutinok szorításán, a monotonitáson, de mégis követni tudod a teljesítményedet, el tudsz magad felé számolni a tevékenységeiddel. Jurberg például 3 oszlopban szokta összeírni magának, hogy miket szeretne megvalósítani a következő ciklusban:

• A munka oszlopba kerülnek azok a célok, amelyeket 168 óra alatt el kellene érnie. Míg íróként régebben napi karakterszámban vagy munkaórákban gondolkodott, addig mostanában azon igyekszik, hogy 5 befejezett cikket tudjon produkálni ez alatt az időszak alatt.
• A testi egészség oszlopba kerülnek a sporttal, a fizikai aktivitással, a táplálkozással kapcsolatos célok. Jurberg 168 órára 4 alkalom edzést tervez magának az otthoni evezőgépén, minimum 10-szer viszi el nagyobb sétára a kutyát, és összesen 3-szor engedélyezi magának, hogy alkoholt fogyasszon vagy gyorskaját egyen. 
• A személyes oszlopba pedig jöhet minden, ami a mentális egészségeddel, a társas kapcsolataiddal függ össze. Meghatározhatod, hogy hány oldalt olvass, mennyiszer hívd fel a nagyit, hányszor írj rá a barátaidra, vagy hány alkalommal meditálj. 

Az is fontos, hogy miután véget ért az adott ciklus, röviden értékeld. Elérted a céljaidat? Jól érezted magad közben? Produktívabb, kreatívabb voltál, mint előtte? Remélhetőleg, mindegyik kérdésre igen lesz a válasz. Ezek az összegzések egyébként nemcsak abban segítenek, hogy felmérd, mennyire vált be az új stratégia, hanem abban is, hogy a teljesítményed áttekintésével növelni tudd a magabiztosságodat, az önértékelésedet. 

Miért jó nagyobb időkeretet hagyni a céljainknak?

Jurberg kész újjászületésként élte meg, hogy kihúzta a nyakát a napi rutin tilójából. Fellélegzett, és az alábbi területeken pozitív változást tapasztalt magán:

1. Kibontakozhat a kreativitásod: van valami furcsa abban, hogy óraműpontossággal betartott szokásokkal, rendszeresen ismétlődő rutinokkal próbáljuk megőrizni a kognitív rugalmasságunkat, a nyitottságunkat, a kíváncsiságunkat. Jurberg azt tapasztalta, hogy amikor volt lehetősége különböző napszakokban, különböző helyszíneken (például kávézókban, parkokban, teraszokon) dolgozni, akkor kevésbé volt munkaíze a tevékenységének, és könnyebben meg tudta őrizni a frissességét, a kreativitását. 
2. A spontaneitás felélénkíthet: a bejósolhatóság néha megtöri a lelkesedésünket, belefásulhatunk a monotonitásba. Ha viszont változatosságot tudsz csempészni a mindennapjaidba, az a szabadság és az autonómia érzését adhatja. A spontaneitás élesen tarthatja az elmédet, segíthet, hogy úgy érezd, eleven ember vagy, nem pedig robot. Ezáltal könnyebben hangolódhatsz magadra, a teendőidre, a téged körülvevő emberekre. 
3. A szabadság motiváló hatású lehet: manapság annyi inger vesz körül minket, hogy nem is igazán a munka gyakorisága vagy hossza számít, hanem az, hogy mennyire vagyunk képesek elmélyülten koncentrálni. Így tehát korántsem biztos, hogy azzal jársz jobban, ha akkor is erőlteted a munkát, amikor ezerfele van a figyelmed. Minél nagyobb mozgástered van, annál inkább megteheted, hogy akkor haladj a feladataiddal, amikor igazán jelen tudsz lenni az elvégzésükhöz. Persze ha tudod magadról, hogy hajlamos vagy a halogatásra, akkor érdemes lehet szigorúbb kereteket alkalmaznod, nehogy elússz a teendőiddel.   
4. Ráhangolódhatsz a természetre: Jurberg megfigyelte, hogy a 168 órás ciklusokra való átállás abban is segítette, hogy a ritmusát az időjárás adta lehetőségekhez igazíthassa. Amikor napos volt az idő, azt szinte mindig kihasználta: nagy sétákat tett a barátaival, kiült velük kávézni, beszélgetni. A munkaóráit pedig olyankorra időzítette, amikor amúgy sem lehetett volna a szabad levegőn kényelmesen időt tölteni. Ha nagyobb változatosságra vágysz, és viszonylag nagyobb kontrollod van az időbeosztásod felett, akkor neked is megérhet egy próbát.