Mivel a pszichopata szó hallatán legtöbbünknek elsőre biztosan egy agresszív, veszélyes figura, mondjuk egy tömeggyilkos arca ugrik be, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ilyen emberekkel találkozni a való életben olyan eséllyel lehet, mint a tűt megtalálni a szénakazalban.
„A valóság azonban ennél árnyaltabb és meglepőbb, mert a pszichopaták sokkal nagyobb számban vannak jelen a társadalomban, mint ahogy azt gondolnánk, és ha előfordulási arányukat vesszük, akkor a pszichopátia egyáltalán nem számít különleges jelenségnek. Éppen ezért, mivel egyáltalán nincsenek kevesen, és különösen a bűncselekmények elkövetői között nem kell őket nagyítóval keresni, érdemes rájuk nagyobb figyelmet fordítani” – figyelmeztet Siket Zsuzsanna Az érzelmek nélküli üresség birodalma – A pszichopátia büntetőjogi és büntető eljárásjogi kérdései című tanulmányában.
Nemrég írtunk arról, hogy mennyire összetett jelenség a pszichopátia, ezért definiálni sem olyan egyszerű azt. A vizsgálatok során ráadásul a kutatóknak azzal is meggyűlhet a baja, hogy az alanyok félrevezetik őket, hiszen a pszichopaták nagyon jól értenek a manipulációhoz. A tévhitek eloszlatása után összegyűjtöttünk még néhány érdekességet erről a rejtélyes személyiségzavarról.
Van különbség nő és férfi pszichopata között?
Gyakran felmerülő kérdés, hogy nemi, illetve kulturális szempontból általánosíthatóak-e az információk a pszichopatákról. Az eddigi adatok szerint pszichopaták előfordulnak minden kulturális közegben, illetve férfiak és nők között egyaránt találkozhatunk velük. „Fontos azonban, hogy jelenleg észak-amerikai fogvatartott férfiakkal kapcsolatban rendelkezünk a legátfogóbb tudással, a kutatások nagy részét ugyanis körükben végezték. Igaz, hogy a férfiak esetében a pszichopátiás vonások magasabb szintje állapítható meg, ez azonban még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a férfiak körében több pszichopatával találkozhatunk” – magyarázta Magi Anna, az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének munkatársa.
„Ennek hátterében állhat az is, hogy a zavar és a kapcsolódó személyiségvonások némileg eltérően manifesztálódnak férfiak és nők esetében. A jelenlegi társadalmi berendezkedések nagy része a nők számára a nyílt agressziót nem tartja elfogadhatónak, és a nőket szexuális tárgyként kezeli, bizonyos mértékig még jutalmazza is, ha a személyes szinten ez megjelenik. Így nem csoda, ha a női pszichopaták megtanulják például, hogy a szexualitásukon keresztül nagyobb hatékonysággal irányíthatják a környezetüket. De ez nem jelenti azt, hogy a jellemvonások szintjén ez biztosan nagyon más, mint amikor egy férfi pszichopata esetleg a testi erőfölényével tartja sakkban a körülötte élő embereket. A mögöttes motiváció, azaz a környezetük manipulálása ettől még lehet ugyanaz. A kutatók rendelkezésére álló mérőeszközök többsége ráadásul inkább a maszkulin, mintsem a feminin jellegzetességekre fókuszál, így könnyen lehet hogy ezen módszerek segítségével a nők köréből csak a súlyosabb esetek kerülnek a látóterünkbe. Például a nőkre jellemzőbb a jogi szempontból nem kriminális párkapcsolati erőszak, ami a pszichopátia definícióinak csak egy kevésbé hangsúlyos szelete. Röviden azt mondhatjuk, hogy az eltérés talán inkább minőségi kérdés, nem pedig mennyiségi” – tette hozzá a szakértő.
Szóval a börtönök tele vannak pszichopatákkal?
A statisztikai adatok valóban arra utalnak, hogy a fogvatartottak körében lényegesen magasabb, 15-25 százalékos a pszichopátia előfordulása, de ez távolról sem jelenti azt, hogy minden fogvatartott egyben pszichopata is. Tény, hogy a börtönökben igen nagy arányban (egyes szakértők szerint akár 75%-os prevalenciával) fordul elő az antiszociális személyiségzavar, amit azonban az Amerikai Pszichiátriai Társaság még mindig a pszichopátia szinonimájának tekint, pedig a szakértők nem győzik hangsúlyozni a két rendellenesség egymáshoz való viszonyát: az antiszociális személyiségzavar és a pszichopátia jól szemléltethető a biológia órákról ismerősen csengő tudományos tézissel, miszerint minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Ebben a kontextusban az antiszociális személyiségzavarban szenvedők jelentik a tágabb csoportot, a rovarokat, és a pszichopaták a szűkebb csoportot, a bogarakat. (Az antiszociális személyiségzavarral diagnosztizált személyek közül nagyjából minden negyedik pszichopata, a pszichopaták azonban kivétel nélkül mind mutatják az antiszociális személyiségzavar tüneteit.)
Nehézségek a pszichopaták jellemének kutatásában
„Munkánk során akkor számíthatunk megbízható eredményekre, ha a válaszadók rendelkeznek egy megfelelő szintű belátással a saját pszichés és egyéb működésükkel kapcsolatban. Ez egy átlagos személy esetében is kétséges tud lenni, konkrétan magas szintű pszichopátiás vonásokkal rendelkező személyeknél pedig még kifejezettebb lehet. Gondoljunk bele: esetenként arra kérjük, mondja el, mit él át akkor, amikor bűntudata van. De hogyan is várhatunk pontos leírást, ha az illető talán még soha nem érzett bűntudatot, ezért nem tudja, hogy miről is kellene beszélnie. Ennek elsősorban az önkitöltős kérdőíveknél lehet nagyobb szerepe, hiszen egy személyes elbeszélgetés során a szakember látja, hogy a vele szemben ülő rendelkezik-e megfelelő introspekcióval” – magyarázta Magi Anna.
A másik tényező az úgynevezett válaszadási hajlandóság, ami különböző mértékben befolyásolja a kutatások kimenetelét, és függ attól is, hogy milyen közösséget vizsgálunk. „A legtöbb kutatási eredmény fogvatartotti, bűnelkövető populációval kapcsolatos, és a körülmények miatt ilyen környezetben általában nincs is azzal probléma, hogy ne akarnának válaszolni. Nagyobb gondot okoz ez akkor, ha nem kifejezetten – a szó jogi, és nem erkölcsi értelemében vett – bűnelkövetői populáció körében vizsgálódunk. Rendelkezünk már olyan tudományos információkkal, hogy mely közösségek körében találkozhatunk a probléma – illetve egy-egy vonás - szokásos, 0,6-1%-nál magasabb arányú előfordulásával. Például a félelemnélküliség mint jellemvonás erőteljesebben jelen van vezetői pozíciót betöltők és magas kockázatú foglalkozással rendelkezők körében. Ők már – teljesen érthetően – kevésbé hajlandóak rászánni az idejüket arra, hogy akár egy kutatás keretében válaszoljanak a kérdéseinkre, így lényegesen kevesebb információval rendelkezünk róluk” – tette hozzá a szakértő. Ebben a témában jelenleg is folyik az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének kutatása, amiben ide kattintva ön is részt vehet.
De ugyanilyen fontos kérdés az őszinteség is, hiszen a pszichopaták egyik legjellemzőbb tulajdonsága a manipuláció. „Amikor az általános népesség körében vizsgálunk bármilyen kérdést egy önkitöltős kérdőívvel, akkor is számolnunk kell azzal, hogy az alanyok fejében létezik egy ideális kép arról, hogy hogyan is kell az embereknek viselkedniük, és hajlamosak a válaszaikat ebbe az irányba torzítani. Ez az úgynevezett szociális kívánatosság, ami nem egyenlő a szándékos félrevezetéssel. A szándékosság a normál populációk esetében is előfordul, de pszichopatáknál ezzel hatványozottan kell számolnunk” – mondta Magi Anna.
Dr. Robert Hare, a pszichopátia kutatásának egyik legismertebb szakembere a Kímélet Nélkül című könyvében mesél egy olyan pszichopata fogvatartottról, aki – különböző javadalmazásokért cserébe – kvázi kiképezte a társait arra, hogyan adjanak válaszokat egy gyakran használt pszichológiai tesztre attól függően, hogy mit szeretnének elérni; például szabadlábra helyezést, gyógyító körletbe kerülést vagy bármi mást, ami az ő érdeküket szolgálja. „Nem állítom, hogy minden esetben ez áll a háttérben, de előfordul, ezért nem árt óvatosnak lenni és úgy kell felépíteni a kutatás designját, hogy azzal minél jobban támogassuk az alanyok őszinteségét. Léteznek különböző technikák a szándékos és intuitív torzítások kiszűrésére, amiket mindig alkalmaznunk kell kutatásaink eredményeinek értelmezése során” – magyarázta a szakértő.
A legjobb megoldás
A tapasztalatok szerint a pszichopátiás zavar meghatározására a legmegfelelőbbnek az interjús vizsgálatok tűnnek, amik azonban egy-egy személy esetében 6-8 órás elfoglaltságot is jelenthetnek, mivel hatalmas a forrásigényük, mint a kérdőíves vizsgálatok. „Ezeket mind kutatási, mind klinikai környezetben csak nagyon ritkán lehet megvalósítani, ugyanakkor az ilyen vizsgálatok meghatározó információkkal tudnak szolgálni. A legelterjedtebb módszer a Dr. Hare által 2003-ban kialakított Psychopathy Checklist-Revised nevű interjú, amelyet sok kritika is ért, többek között statikussága miatt – vagyis azért, mert a jellegzetességekben idővel, illetve terápia hatására bekövetkező változásokat nem igazán tudja beazonosítani. Emellett nagyon erőteljesen fókuszál a kriminális viselkedésre, így a büntetés-végrehajtási környezeten kívül nehézkes a használata. Vannak persze nagyon ígéretes kezdeményezések e problémák orvoslására, például a Dr. Cooke és munkatársai által 2012-ben kidolgozott Comprehensive Assessment of Psychopathic Personality (CAPP) interjú, aminek magyarra adaptálása azonban még a jövő feladata” – fűzte hozzá Magi Anna.
Agyi eltérések és a gének
A kutatások szerint elsősorban a frontális és prefrontális kéreg, valamint az amigdala agyi területeinek alulműködése összefügg a pszichopátiás vonásokkal. James Fallon pszichológus és idegtudós népszerű TED-es beszédében többek között arról mesélt, hogyan fedezte fel, hogy saját agyának felépítése alapján ő is pszichopatának számít. „Kb. 70 pszichopata gyilkos agyszerkezetét vizsgáltam meg a genetikát, az agykárosodást és a környezeti hatásokat figyelembe véve. A felfedezett minta szerint minden (sorozat)gyilkos pszichopatánál az agy orbitális kérgén van sérülés, de mindegyikük egy kicsit különbözött is a másikétól, vagyis másfajta agykárosodásuk volt. A kulcs az erőszakos, harcos gének – mint pl. a MAO-A gén – hatása, amiknek egy variánsa jelen van a normális népességben és mivel az X kromoszómán található, csak anyai ágon öröklődik. Valószínűleg ezért van az, hogy leginkább férfiak lesznek pszichopata gyilkosok, vagy nagyon agresszívek: hiszen egy lány kaphat egy X kromoszómát az apjától, és egyet az anyjától – ami által felhígul -, de egy fiú csak egy X kromoszómát kaphat az anyjától” – érvel a szakértő.
A pszichopátiás tendenciákkal bíró emberek – akik a MAOA, vagyis a "harcos gén" egy rövidebb változatával rendelkeznek - agyműködése alapvetően eltér az átlagtól. Náluk a homloklebeny és a halántéklebeny empátiáért, moralitásért és önkontrollért felelős egyes területei alacsonyabb aktivitást mutatnak, így jellemző rájuk az önző, manipulatív, impulzív viselkedés, gyakran dominánsak, nem ismernek félelmet és hiányzik belőlük az empátia. Ettől persze még nem lesznek hidegvérű gyilkosok, annál valószínűbb viszont, hogy feljebb viszik a céges ranglétrán.
