Mind gyakorlott hazudozók vagyunk, ami nem csoda, hiszen naponta átlagosan kétszáz apró hazugságot ejtünk ki a szánkon. Persze ezek többsége teljesen ártatlan, a társas érintkezést finoman megolajozó hazugság (köszi a kérdést szomszéd néni, remekül vagyok), más részük a saját kényelmünket, érdekeinket szolgálják, vagy épp abban segítenek, hogy elkerüljük a konfliktusokat. Hiába csináljuk azonban mind, a környezetünktől szívesen elvárnánk a teljes őszinteséget, nem véletlenül szentelünk annyi kutatást annak, hogyan is leplezhetnénk le azt, aki éppen kamuzik. Az nem újdonság, hogy a testbeszédünk sok mindent elárul a mondandónk igazságtartalmáról, de tudjuk azt is, hogy a nem verbális jelzésekre támaszkodni a hazugságfelismerésben nem valami megbízható. Egy új kutatás szerint annyira nem, hogy sokkal jobban járunk, ha csak a másik hangjára figyelünk.
A Law and Human Behaviorben nemrég megjelent vizsgálat alapján ugyanis úgy tűnik, hogy a hiedelmeink ellenére a hazugság felismerésében nem segít, ha látjuk a másik arcát. Dr Amy-May Leach és munkatársai kutatásukban arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire jogos az az Egyesült Államokban, Egyesült királyságban és Kanadában bevett gyakorlat, hogy a muszlim nők nem hordhatnak bírósági tanúként nikábot, vagyis az egész testet eltakaró leplet, amiből csak a szemük látszik ki. Ennek tesztelésére két vizsgálatban összesen 523 résztvevőt kértek fel, hogy nikabot, fejet és nyakat eltakaró hidzsábot vagy kendőt nem viselő nőket hallgassanak. Az eredmények szerint pedig a kendő nemhogy rontotta, de kifejezetten javította a hazugság felismerésének valószínűségét.
Úgy tűnik tehát, hogy kizárólag verbális jelzések esetén biztosabban működik a hazugságdetektorunk, mint akkor, ha a nem verbális jelzéseket is tudatosan figyeljük. A miértre még nincs pontos magyarázat, de az biztos, hogy ha kétségeink vannak a másik őszinteségével kapcsolatban, akkor érdemes az arca helyett inkább arra koncentrálnunk, hogy mit és hogyan mond.
