A munkafüggőség ott kezdődik, ahol másra már nem jut idő

Amikor egy névjegyet tartunk a kezünkben, vagy egy álláshirdetésre beküldött önéletrajzot olvasunk (vagy éppen a magunkét szerkesztjük nagy odafigyeléssel), olyan információkhoz jutunk, melyek az egyén motivációjáról, tudáskészletéről, érdeklődéséről, elhivatottságáról árulkodhatnak. A pályaválasztás, a munka egyfajta védjegy. Ha elfogadjuk azt, hogy a gyermekkor legfontosabb élettevékenysége a játék, míg a felnőtté a munka, akkor kis túlzással azt hihetjük, hogy amíg a gyermek plüssmackójával hajtja álomra a fejét, addig korunk felnőtt embere alighanem az állandóan frissülő cv-jével.

Hol vagyok a hivatásomban?

Erik H. Erikson fejlődéselmélete az érett felnőttkor szakaszát a generativitás időszakának tartja, ami a gyermekvállaláson túl a társadalmi, kulturális és anyagi produktivitást is magában foglalja. Ebben az életszakaszban a legfontosabb, hogy az ember miként tudja értékessé tenni az életét, és az, hogy elkerülje a stagnálást, mely az unalom érzésével is járhat. A feladatteljesítésnek tehát itt központi eleme a munka, habár szociológiai szempontból vitatható, hogy az érett felnőttkor időszaka  (40-60 éves kor) nem tolakodott-e előbbre, a pályaválasztás és pályateljesítés vajon nem vált-e központi kérdéssé a fiatal felnőttkorban is?

Maslow szükségletpiramisa olyan modell, mely az emberi szükségleteket helyezi alá-fölérendelődő hierarchiába. Bázisát természetesen az életbenmaradáshoz szükséges fizikai szükségletek kielégítése alkotja, ennél magasabb rendű a biztonság szükséglete, majd a társas-szociális igények kielégítése, a megbecsülés, végül az önmegvalósítás. Ennek az ötvenes évekből származó modellnek, a képzeletbeli piramisnak a csúcsán található önmegvalósítás fogalma aligha vonatkoztatható el az egyéni ambícióktól, vagy akár a pályaorientációtól.

Hogyan lesz a munkából függőség?

A munkavégzés végső soron szükséglet és életfeladat, és mint megannyi adapatív és funkciógazdag tevékenység, úgy egyben addikció, szenvedélybetegség tárgya is lehet. Érdekes módon az alkoholizmus szó angol megfelelőjéből, az alcoholism szóból eredeztethető a workoholism, vagyis a munkaalkoholizmus kifejezés, mely utal az analógiára, a függőségek általános természetére. Ennek ellenére a munkafüggőség az egyik legrejtőzködőbb, legkevésbé nevesített függőség, és nem véletlenül nevezi a Füredi-szerzőpáros köztiszteletben álló addikciónak. Ez az elnevezés azonban utal azokra a tévhitekre is, melyek a munkafüggőséget övezik, hiszen a köztiszteletnek örvendő munkavégzési tulajdonságok – úgy mint a produktivitás, az állandó munkavégzés, a jövedelmező munkatevékenység – pontosan a függőség természetéből adódóan sérülnek.

Addikció ott alakul ki, ahol a munka az élettérből kiszorít más tevékenységeket, célokat, személyes interakciókat, és mint minden függőség esetében, úgy munkamánia során is igaz, hogy nem csupán az érintett egyén szenvedi el a káros következményeket, hanem szűkebb-tágabb környezete, a család és a közösség is.

Ilyen a munka betegének lenni

A munkafüggőségben a pszichés tüneteken túl fizikai panaszok, testi megbetegedések is jelentkezhetnek. Az addiktív munkavégzés a teljesítményt károsítja hosszabb távon, akár úgy, hogy romlik az emlékezet, feledékenyebb lesz az egyén. Nemcsak arról van itt szó, hogy az ember folyamatosan dolgozik, a kivitelezés mellett a tervezés uralja az egyén gondolatait, az időbeosztását, vagyis az egészséges, multifunkcionális felnőtt napirendje egy funkció betöltésére szűkül. A függőség mellékhatása az irritabilitás és az ingerlékenység. Úgynevezett lökésmechanizmussal magyarázza Gerevich azt a jelenséget,  amikor az addiktív tevékenység -ez esetben a munka -  negatív érzésektől, állapotoktól löki távolabbra az egyént. Ebben különbözik a munkafüggőség és más viselkedési addikciók a kémiai szerhasználathoz kötődő függőségektől, ahol inkább egy vágyott állapot felé húzza használóját a szer.  

Habár a fogyasztói társadalom, a versenyszféra sajátos kultúrája kedvez a jelenség kialakulásának, az is tévhit, hogy kizárólag a fehér galléros munkavállalók sajátja a munkafüggőség, hiszen a függő attitűd nem iskolai végzettség vagy pályaorientáció alapján válogat, sőt tanulókat is érinthet, de érvényes lehet a háztartást vezető munkavégzőkre is. Jellemző velejáró a kényszeresség, a perfekcionizmus, mely a pszichológia nyelvén a maximalizmusra törekvést jelenti külső elvárásokhoz igazodva. A munkafüggőség leírásában szerepelnek továbbá a nárcisztikus személyiségjegyek.

A felépülés egyenlő a felmondással?

A felépülés nem jelentheti a munkavégzés teljes elhagyását, már csak azért sem, mert a munkavégzésnek szükséglet- és feladatteljesítő funkciója van A munka szerepének felülértékelése fontos támpont lehet, mint ahogy a függő identitás kialakítása is. Utóbbi azért is fontos, hogy valódi felépülés vegye kezdetét, és az ember ne cserélje a munkát önkéntelenül más addikcióra A szabály fordítva is igaz: más függőségek felismerésekor és kezelésekor is szem előtt kell tartani, hogy a függő működésmód ne a munkában köszönjön vissza. Bármilyen felépülési lehetőség mellett dönt az érintett, érdemes rátekinteni a háttérben húzódó kényszerességre, szorongásra, az intimitás esetleges zavaraira, a hiányállapotokra, vagy a tanult viselkedés zavaraira. Az Anonim Alkoholisták által meghonosított tizenkét lépéses program a munkafüggők számára is adott az Anonim Munkafüggők közösségében. Emellett a pszichoterápia és a konzultáció is ígéretes lehet, a cél az, hogy  a munka csupán egy szelete legyen az élmények keresésének.