Gól után szemüket törölgető focisták, elkent szemfestékű szépségkirálynők, koncerten zokogva őrjöngő tinik. Láttunk már ilyet a tévében eleget, ahogy hallhattuk, tapasztalhattuk azt is, amikor a rokonok elsírják magukat az újszülött láttán, az örömanya a szemét törölgeti az esküvőn, apu könnycseppeket morzsol a ballagáson vagy a szerető bömbölve, nevetve szédeleg az orgazmus után. De miért csináljuk ezt? Miért reagálunk örömteli eseményekre sírással? Miről szól ez az ambivalens és fura jelenség?
„A emberek így állítják vissza felbomlott érzelmi egyensúlyukat” – adja meg az egyszerű választ a Yale Egyetem kutatója, Oriana Aragon, aki a Psychological Science című szaklap aktuális számában jelentette meg a témáról szóló tanulmányát. „Ez a viselkedés akkor jelenik meg, amikor az emberek túltelítődnek pozitív érzelmekkel, és úgy tűnik, ez a viselkedés segít abban, hogy gyorsabban kikerüljünk az erős érzelmek hatása alól." Akkor sírunk tehát örömünkben, amikor valami elviselhetetlenül, fájdalmasan jó. A sírás, ez az érzelmeinkkel ellentétes viselkedés ilyenkor képes visszahozni bennünket a kontrollálhatatlan, kezelhetetlen érzelmi túlcsordulásból.
Azon túl, hogy örömünkben sírunk, még számos példa van arra, hogy pozitív érzésekkel telített helyzetben negatív reakciókat adunk. Ott van rögtön az a bizarr kép, amikor a nagyon cuki kisbabákat gügyögés és olvadozás közben meg-megcsipkedjük, nyomkodjuk. Ez nyilvánvalóan nem agresszióról szól, a túlparfümözött nagynéni nem azért paskolja a gyereket, hogy bántsa.
A Yale Egyetem kérdőíves vizsgálatából kiderül, hogy ezek a helyzetek (amikor két különböző érzelemnek közös eredete) nem helyzet-, inkább személyspecifikusak, számos pozitív érzelemre adott válaszban megjelenhetnek. Tehát a babát paskoló nagynéni valószínűbben fog sírni, amikor a gyerek megnyeri a szavalóversenyt vagy amikor később igent mond az oltárnál. Ő egyszerűen így szabályozza az érzéseit.
Aragon szerint ez a felfedezés végre megmagyaráz egy általános, de mindenki számára kicsit fura jelenséget, és hozzájárul ahhoz is, hogy jobban megértsük, hogyan fejezik ki és kontrollálják érzéseiket az emberek. Azaz legközelebb már talán kevésbé leszünk kínban, ha a párunk könnyes szemmel mondja ki, hogy szeret, és akkor is, amikor őket látjuk a tévében:
