Ha valaki rossz társadalmi körülmények között nő fel, az maradandó nyomot hagy a kromoszómáin, legalábbis ezt mutatja egy afroamerikai kisfiúk körében végzett kutatás. A telomerek – vagyis azok az ismétlődő DNS szakaszok, amik a kromoszómák végeihez kapcsolódnak, és védik azokat a károsodástól – rövidebbek azoknál a gyerekeknél, akik szegény és instabil otthonban nőnek fel, márpedig ez egészségükre és élethosszukra is hatással van. Éppúgy, ahogy a gyerekkori bántalmazás is maradandó változásokat okoz.
A telomerek hosszát gyakran a krónikus stressz biológiai jelölőjének tekintik, ezt bizonyította az a felmérés is, amely során kutatók 40, az USA nagyvárosaiból származó 9 éves kisfiú DNS-ét vizsgálták meg. Az eredmények egyértelműek: a kemény életkörülmények közül származó gyerekek telomerjei átlagban majdnem 20 százalékkal rövidebbek voltak, mint a rendezett körülmények között élőké, írja a Scientific American.
A Proceedings of the National Academy of Sciences-ben publikált tanulmány közelebb hozza a kutatókat annak megértéséhez, milyen hosszú távú hatásai vannak a gyermekkori szociális körülményeknek az egészségre, magyarázta a kutatás jelentőségét Elissa Epel, a Kaliforniai Egyetem pszichológusa.
Érettségizett anyával jobb a kilátás
A DNS mintákat és a gyerekek szociális környezetének adatait már egy átfogóbb tanulmány keretében gyűjtötték. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetek kezdeményezésére közel 5000 olyan, 1998 és 2000 között, az USA nagyvárosaiban született gyerek életkörülményeit vizsgálták, akiknek a szülei nem voltak házasok. A gyerekek állapotát az anya tanulmányi végzettsége, a család anyagi helyzete, a nevelés szigorúsága és a családi szerkezetének stabilitása alapján értékelték, mondta a felmérése vezetője, Daniel Notterman, a Pennsylvania Állami Egyetem molekuláris biológusa.
Azoknak a fiúknak a telomerjei, akiknek az anyja rendelkezett érettségivel, 32 százalékkal hosszabbak voltak, mint azoké, akiké nem végezte el a középiskolát. A stabil családokban élő gyerekek telomerjei 40 százalékkal voltak hosszabbak, mint azoké, akik olyan állandó változásoknak voltak kitéve, mint például egy partnereit váltogató szülő.
A stresszes otthoni körülmények és a telomerek hossza közötti kapcsolatot tovább árnyalja, hogy két kémiai átvivő anyag, a szerotinin és a dopamin terjedési útjára hatással vannak bizonyos gének módosulásai. Korábbi kutatások depresszióval, bipoláris zavarral és más mentális rendellenességekkel hozták összefüggésbe az ilyen gének, mint például a TPH2 változatait. Egy másik gén, az 5-HTT módosulásai csökkentik a szerotonin újratermeléséért felelős fehérje mennyiségét az idegsejtek végződéseiben. A jelenlegi álláspont szerint néhány ilyen génmódosulás fokozza az átvivő anyagok érzékenységét a külső ingerekkel szemben.
A legutóbbi kutatás során a tudósok felfedezték, hogy a gének ilyen „érzékennyé tévő” változatai megvédték a szerető családból származó gyerekek telomerjeit, miközben nagyobb telomerkárosodást okoztak azoknál a gyerekeknél, akik előnytelen körülmények között éltek. Azok között, akiknél ezek a génváltozatok nem voltak jelen, alig volt különbség a telomerek között, függetlenül életkörülményeiktől.
Az otthoni körülmények rendkívül erősen hatottak azokra a fiúkra, akiknek szervezetében kettőnél több ilyen génváltozatot találtak. Nekik voltak a stresszes otthonokban élők közül a legrövidebb, a kedvező körülmények között nevelkedők közül pedig a leghosszabb telomerjeik. Bár ezekről a módosult génekről eddig is tudták a kutatók, hogy befolyásolják az agyban a stresszre adott kémiai választ, a telomerek hosszával csak most találtak kapcsolatot.
A kutatócsoport további 2500 gyerekre – és azok édesanyjára – tervezi kiterjeszteni a vizsgálatot, hogy az előzetes felmérés eredményeit igazolják. „Ez egy kis kutatás volt, egy nagy horderejű elképzelés tesztelésére” – mondta a pszichológus. „Az első, ám nagyon fontos lépés annak megértésében, hogy a szociális egyenlőtlenségek hogyan jelennek meg testi szinten, és befolyásolják hosszú távon az egészséget."
