Fatalista társaiknál jobb az élete azoknak a kamaszoknak, akik hisznek a változás képességében, abban, hogy a személyiség nem állandó, hanem fejlődik, derült ki egy nemrég végzett amerikai vizsgálatból.
A pszichológusok első körben 158 kaliforniai középiskolás hiedelmeit mérték fel a tanév elején arról, hogy mennyire hisznek a személyiség stabilitásában, majd az év végén csekkolták az általános stressz szintjüket és a fizikai egészségük állapotát. Azok a diákok, akik erősen hittek abban, hogy az emberek változhatnak, kevesebb stresszről, alacsonyabb szorongási szintről számoltak be, jobban elfogadták önmagukat és jobb fizikai egészségnek is örvendtek.
Ezeken az eredményeken felbuzdulva a kutatók aztán egy másik iskolás csoportnak tréninget szerveztek a tanév kezdetén. Ott arra ösztönözték őket, hogy higgyenek a változásban, abban, hogy a kirekesztés és az áldozatszerep nem állandó, nem megváltoztathatatlan állapotok, nem a személyiségből fakadnak, ahogy az sem feltétlenül rossz ember, aki kirekeszt, aki szadizza a másikat. A tanév végén aztán újra behívták a tréningen részvevőket, és azt találták, hogy a kontrollcsoporttal szemben ők mind fizikai, mind lelki síkon jobban vették az év közben felmerülő akadályokat. A vizsgálatból tehát az látszik, hogy az önmagunkhoz és a társakhoz való hozzáállás nemcsak tanítható, de ezt érdemes is megtenni, hiszen a változásba, az irányíthatóságba vetett hit kevesebb stresszel, jobb egészséggel és jobb jegyekkel jár együtt.
És hogy igaz-e mindez? Hogy tényleg képesek vagyunk-e a változásra? Egyértelműen igen. És most már azt is tudjuk, hogy hinni is érdemes benne.
