Idegesítő facebookos ismerősök mindenkinél akadnak (Nálam persze NYILVÁN nem). A legegyszerűbb megoldás, ha az ember egyszerűen nem követi őket, arról ugyanis fogalmuk sincs, nem fáj nekik, mi pedig megszabadulunk a kényszeres közlésmániásoktól, a folyton nyavalygóktól, az okostojásoktól és a szentimentálisok nyálas idézeteitől. Vagy bárkitől, aki éppen idegesít. A másik megoldás a kapcsolat törlése. Ebben az esetben az online összeköttetés megszűnik, ha pedig mégis rákeresünk az illetőre, akkor pontosan azt látjuk majd a tevékenységéből, amit bármelyik idegen. A Facebook egyébként alapvetően cuki, ilyenkor ugyanis nem értesíti a másikat, de persze, ha ő aktívan keres minket, rá fog jönni. De miért csináljuk ezt? Miért törlünk ismerősöket a Facebookon? És mit éreznek, amikor rájönnek? Egy coloradói egyetem kutatói éppen ezekre keresték a választ.
Christopher Sibona és munkatársai 1077 Twitter-felhasználó részvételével két vizsgálatot is végeztek a témában, és azt találták, hogy leggyakrabban a régi, középiskolai ismerőseinket törüljük barátaink köréből. Általában azokat, akikkel valaha közel álltunk egymáshoz. De a gyakran törölt emberek között akadtak mások is, például olyanok, akiket barátainkon keresztül, a munkahelyről vagy a közös érdeklődési körünkből adódóan ismerünk.
Persze, mindenkit más okokból távolítunk el a barátlistánkból. A középiskolás kapcsolataink esetében ez az ok leggyakrabban az, hogy az illető a miénktől erőteljesen eltérő vallási vagy politikai nézeteket vall, és ennek hangot is ad a közösségi oldalon. Kamaszként ezek a nézetek nyilván nem olyan kifejezettek vagy éppen kevésbé izgatnak minket, de felnőttként sokszor nehezen viseljük, ha valaki szerintünk szélsőséges vagy tőlünk távol álló értékekben hisz. A munkahelyen szerzett kapcsolatok Facebookon való megszakítása általában valamilyen való életben történt esemény miatt következik be, de gyakrabban törlünk egy ismerőst azért is, mert egyszerűen érdektelen dolgokat posztol. Sokat.
A kutatók szerint a törölt ismerősök legáltalánosabb reakciója a meglepődés, ezt követi a megbántottság érzése, majd az, hogy az egészet szórakoztatónak találják, a sor végén pedig a szomorúság kullog. Nem meglepő, hogy minél közelebb állt hozzánk az ismerősünk, annál inkább a szívünkre vesszük ezt a lépést, azaz annál valószínűbb, hogy a reakciónk a megbántottság vagy a szomorúság lesz. A kutatás eredményei alapján úgy tűnik, hogy a negatív érzések csökkennek, ha a másik viselkedése várható volt (azaz volt nyílt konfliktusunk) vagy később (közös ismerősökön keresztül) kiderül a kapcsolat megszakításának oka.
Törölve lenni tehát általában nem túl kellemes. De ha meg kell történnie, akkor legalább a miérttel jó tisztában lenni.
