Tudja-e, mi van a szájában? - kérdezi a fogorvos részéről, miközben a megszeppent beteg úgy ül a kezelőszékben, mint akit valami huncutságon kaptak. Valójában fogalma sincs, miért kérdez ilyet az orvos, és válaszolni sem tud rá. Egyszerűen azért, mert a legtöbben nem tudják, milyen fogpótlást, tömést, gyökérkezelést alkalmaztak nála, és milyen implantátum került a szájukba.
A fogorvos ezt soha nem puszta kíváncsiságból kérdezi. Alapos oka van rá - magyarázza Czinkóczky Béla fogszakorvos, fog- és állcsont sebész, az elrontott és speciális implantációk szakértője.
A fogkő és veszélye
A fogkő nem csak esztétikailag zavaró, hanem súlyos fogágy-betegségek elindítója is lehet. Ha nem kerül időben eltávolításra, akkor az íny idővel visszahúzódik, elsorvad."Az érdeklődés kifejezetten szakmai jellegű. Ugyanis nincs az a képzett és gyakorlott fogorvos, aki a sokféle kapható, forgalomban lévő, hazai és külföldi implantátumok közül felismeri ránézésre, hogy a páciens 5-10 évvel ezelőtt milyen fajtát kapott ezekből. Márpedig a javítás, a regenerálás és a csere is ennek alapján történik."
A páciensek általában a költségeket nézik, úgy gondolják, csak az ár tartozik rájuk, az összes többi pedig a fogorvosra. Gyakran évekig nem is mennek vissza kontrollra, csak akkor keresik fel a szakorvost, ha valamilyen panaszuk van. De egyszer eljön az "igazság pillanata", mert a legtökéletesebb implantátum sem tart örökké. És ilyenkor teszi fel a fogorvos a már említett kérdést: tudja, mi van a szájában? Mert minden implantátum javításához vagy eltávolításához más és más eszközre van szükség, tehát a beavatkozás sikere típusfüggő. Sajnos az implantátummal foglalkozó cégek gyakran tönkremennek, eltűnnek a piacról, szinte utolérhetetlenek, és a szükséges technikai eszközöket ilyenkor lehetetlen beszerezni egy javításhoz, cseréhez vagy pótláshoz.
Itt is a legolcsóbb a legdrágább
Ilyenkor ugyanis legtöbbször külföldi piacokon kell beszerezni a megfelelő "alkatrészt". A megoldás az lenne, ha a páciens minden beavatkozásnál tájékozódna, hogy mi kerül a szájába. "Ajánlani csak azt tudjuk, hogy a széles körben ismert és elfogadott, jól bevált technikát válasszák, ne dőljenek be a pillanatnyilag kedvezőbbnek látszó bóvlinak. Az igazi jó módszer az lenne, ha kártyát kapnának a betegek, amelyen szerepelne az implantátum valamennyi adata, vagy ha törzskönyv készülne a beültetendő pótlásokról. Ez átlátható helyzetet teremtene, és megkönnyítené mind a beteg, mind az orvos helyzetét."
Kocsira, órára és fogra garancia
Vannak olyan rendszerek, amelyeket külföldi, piacvezető cégek alkalmaznak sikerrel - plasztik kártyát adnak minden betegnek, amelyről leolvasható minden szükséges adat az implantátumról, és a későbbiekben ennek alapján a páciens bárhol a világon megkapja a megfelelő ellátást.
"Az egyértelmű, hogy az orvos felelőssége a beteg tájékoztatása az anyagokról, mi több, az alkalmazott technikákról is neki kell felvilágosítani páciensét. Ennek ellenére úgy gondolom, nem árt ebben a témakörben felhívni a betegek figyelmét, hogy követeljék meg a részletes, mindenre kiterjedő tájékoztatást. Ha autót vagy drága órát, híradástechnikai berendezést vásárolnak, ragaszkodnak a garanciához és a márka ismeretéhez. Ma, amikor a fogorvosi szakmában valóban csúcstechnikát alkalmazunk, és az árak is ennek megfelelően magasak, enyhén szólva is luxus, megengedhetetlen könnyelműség figyelmen kívül hagyni, hogy mi kerül a szánkba, és mire számíthatunk időtállóságát tekintve."
Fogas tévhitek:
1. A tejfog úgyis kihullik, nem kell ápolni
Nem igaz. Nagyon fontos, hogy egészségesen tartsuk a tejfogakat is. Ha már a tejfogak is rosszak, már a fiatal megmaradó fogak is rosszul fejlődhetnek, arról nem is beszélve, hogy az alapos rágás és a tiszta beszéd (hangképzés) elengedhetetlen eszköze az ép fogsor.
2. A rossz fogak örökletesek
Nem egészen igaz. Mindenki a saját fogainak épségéért felelős. Ami örökletes, az a szuvasodás elleni védekezőképesség. Inkább attól függ, hogy mennyire segít a génjeinek: még a legjobb örökletes tulajdonságok is tehetetlenek a rossz fogápolási szokásokkal szemben.
3. A fluoridok nem fontosak
Butaság. A flourid védi a fogzománcot és megakadályozza, hogy elszaporodjanak a baktériumok, védi a fogak felszínét és segít megelőzni a fogszuvasodást.
Tipp: jó, ha jódozott vagy fluoridtartalmú sóval főzünk, mert így evés közben megfelelő mennyiségű fluoridhoz juthat szervezetünk.
4. Az erős dörzsölés az alapos fogmosás titka
Épp ellenkezőleg. Ha túl erősen vagy túl erős sörtéjű fogkefével mossa fogait, fennáll anak a veszélye, hogy a fogzománc "eltűnik", lekopik, valamint megsérül a fogíny, melynek során az visszahúzódik, s szabadon marad a fognyak. A különböző fogpanaszok kialakulása innentől kezdve csak idő kérdése. Tipp: kicsi, söprő mozdulatokat alkalmazzon fogmosás során a piros résztől haladva a fehér felé, tehát a fogínytől a fog felé. A helyes fogápolásról itt olvashat bővebben.
5. A fogfehérítés nem árt
Legyünk óvatosak! Az úgynevezett "bleaching" eljárás során kémiai folyamat megy végbe a szájüregben, mialatt megörténhet, hogy a fehérítő anyag a laza tömésekbe és a fogak közötti résekbe jut, károsítva az idegeket. Figyelem: a hidakat és a koronákat nem lehet fehéríteni, fél év után pedig a fehérítés hatása elmúlik.
6. Akkor kell fogkefét cserélni, ha a sörték szétállnak
Kéthavonta ajánlott új fogkefét beszerezni, 12 hét után ugyanis 30 %-kal csökken a sörték tisztító hatása. (Hazánkban csak hétmillió fogkefe fogy egy évben, ami egy lakosra vetítve átlagosan 0,8 fogkefét jelent. Nyugat-Európában 2-3 fogkefe jut egy emberre.)
Tipp: betegség (megfázás, herpesz) után érdemes új fogkefét venni, így elkerülhetjük az újrafertőződést.
