Lottóház: ezt a nevet kapták azok az épületek, amelyekben csupa szerencsés ember lakott, már ha onnan nézzük a szerencsét, hogy mind nyerték otthonukat. Az ötös lottón ma sok pénzhez juthat az, aki mellé Fortuna szegődik, de egykor egy teljes, berendezett lakás kulcsát is zsebre vághatta maréknyi szerencsés ember.
A lottó régi szenvedélye a magyaroknak
A szerencsejátékok azóta tartják izgalomban az embert, amióta írásos emlékeket őrzünk szokásainkról: már az ókori Rómában is hódoltak hasonló szenvedélynek a polgárok. Pannónia provinciában is létezett például a sportfogadás intézménye, de a honfoglaló magyarok is kockával döntöttek a földek elosztásáról, Mátyás király pedig már inkább kedvtelésből kockázott. A 17. század végétől aztán verték a blattot a kocsmákban,
huszonegyezni, tarokkozni és ferblizni szerettek igazán a kártyások.
Az első, Mária Terézia idején tartott lottósorsoláson 90-ből 5 számot kellett eltalálni, pont, mint ma az ötösön. A mai lottó elődjét 130 éven át játszották, majd betiltották ezt a fajta szerencsejátékot. Az ötvenhatos forradalom után, talán kissé figyelemelterelő szórakozás jelleggel, aztán ismét megszervezték az első sorsolást, melyet 1957. március 7-én tartottak meg. Az első időszakban tárgynyeremények is kerültek a pénz mellé, júliustól lakások is.
Lakást a hetvenes évekig lehetett így nyerni
Ezek a lakások a lottóházakban, a kifejezetten a nyerteseknek felhúzott épületekben voltak: 1957-től egészen 1973-ig lehetett ezekhez a vitán felül legértékesebb lottónyereménynek számító ingatlanokhoz hozzájutni.
Összesen 505 lottózó juthatott így otthonhoz, és akikre igazán szélesen mosolygott rá a szerencse, azok nem is lakást, hanem üdülőt, esetleg családi házat nyertek.
Az utóbbiak sorsolása 1976-ban zárult le, addig összesen 224-nek találtak így gazdát.
Az ilyen típusú tárgynyeremény-sorsolások bevezetésekor 3 forint 30 fillér volt egy szelvény: ennyiért lehetett otthonhoz jutni az összesen 24 lottóház valamelyikében. Ezek az épületek nemcsak a szerencse, hanem ekkoriban az elképzelhetetlen jólét szimbólumai is voltak. Lehet, hogy a korszakra jellemző szocreál volt a stílus, amelyben felhúzták őket, mégsem a házgyári, panelszínvonalat kapta meg az, aki ide beköltözött, hanem folyó hideg-meleg vizet, központi fűtést, és még az is lehet, hogy egyenest beépített konyhát mindezek mellé. Mindezt egy olyan korszakban, amelyben túl sok esélye nem volt senkinek arra, hogy új lakáshoz jusson, mert azokat a párt utalta ki, széles rétegeknek maradt a társbérlet, ami sok mindennek nevezhető, de komfortosnak semmiképp sem.
Volt, hogy a ház még el sem készült, de a lakást kisorsolták
Az 1957–1973 közti időszakban eleinte kiválasztottak egy-egy újonnan elkészült ingatlanban pár friss lakást, és ezt adták át nyereményként, de érthető módon az emberek lelkesedése hatalmas volt, így hát megkezdődtek a lottóházak építkezései. A lakások egyébként nem egy kaptafára készültek, eltérő alaprajzokkal tervezték meg azokat. Volt, aki bútorozatlanul, mások bútorozva kapták meg, de a legnagyobb mázlistáknak jutott
a kor normái szerint fullextrás lakás mellé még egy Moszkvics is.
Nem mindenki költözött be egyébként ezekbe a lakásokba: akadt, aki amint megnyerte, gyorsan el is adta azt, mások elcserélték a nyereményt. Több esetben fordult elő, hogy még épülőben levő házon belüli ingatlant sorsoltak ki, a türelmetlen nyertes ilyen esetekben is volt, hogy megszabadult inkább a még csak virtuális lakástól, és egy már álló házban levőre cserélte azt.
Persze volt, aki a nyereményt arra használta fel, hogy családtagjainak jövőjét megalapozza, amint azt az Indexnek egy lottólakással megajándékozott férfi felesége korábban elmesélte. Apósa nyerte nekik az otthont, amit aztán egy születésnapon borítékba zárt nyertes szelvénnyel és három forint harminc fillérrel együtt adott át, úgy fogalmazva: idén nem jutott neki több ajándékra. A lakástulaj fiú, mit sem sejtve arról, valójában mit kapott, ki sem nyitotta a borítékot, illedelmes felesége tette meg ezt helyette, hogy aztán hatalmas legyen az öröm, amikor kiderül, hogy a nagylelkű szülő ingatlant ad át gyermekének.
Ottóház és lottóház
A legeslegelső lottóház a Margit körút 27.: ez máig is áll, homlokzatán a Lottóház felirattal. 1959-ben készült el emeletenként 3 lakással, melyek közül egy garzon, kettő pedig többszobás lakás. A pesti oldalon a Múzeum körúton épült meg 1960-ra az első lottóház, míg az Iparművészeti Múzeum melletti épület átadását Gagarin budapesti látogatásának idejére időzítették, az erkélyes otthonok tulajdonosai az űrhajóst saját lakásaikból figyelhették meg.
Álltak lottóházak a budai Várban, a Táncsics Mihály utcában, a Flórián téren és a Frankel Leó utcában is: utóbbiban Orbán Ottó költő is élt egy ideig.
Furcsamód épp ennek a háznak a homlokzatáról eltűnt a lottóház L betűje, amit egyesek összekötöttek leghíresebb Ottó nevű lakójával, de mások szerint egész egyszerűn lelopta valaki a felirat legelejét.
A régi hagyományt a közelmúltban felélesztette a Szerencsejáték Zrt.: a játékoskártyát használók bizonyos feltételek megléte esetén beszállhatnak a versenybe, mely egy 110 milliós penthouse-lakásért folyik: nem véletlen, hogy ezt március 7-én sorsolják ki majd.
Ha szívesen olvasnál a lottó történetéről is, ezt a cikkünket ajánljuk!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
