komposztálás város

Azok, akik nem úgy nőttek fel, hogy megértették volna, hogy a növénynek nincs rossz vagy jó része, csak mindegyiket másképp hasznosítjuk, idegenül nézhetnek a komposztálásra. Mégis mihez kezdjek a zöldségek-gyümölcsök héjával vagy a levágott fűvel, hogy lenne már abból föld, ha csak barnul, rohad, szaglik, belepik a bogarak? Első látásra úgy tűnhet, hogy higiénikus konyhában nincs helye efféle barbárságoknak, pláne nem a város közepén. Az utóbbi években szerencsére kiderült, hogy lakóhelytől függetlenül érdemes és jó dolog a komposztálás.

Miért érdemes komposztálni?

Vegyük át azért gyorsan, pontosan miért. Az első ok még nagyon egyszerű: ami eddig a szemetesben foglalta a helyet – héjak, ehetetlenné romlott gyümölcsök, zöldségek, kigyomlált gazok, fűnyesedék, tojáshéj, kávézacc, kartonpapír –, az most egy erre a célra kialakított komposztládába vagy vödörbe kerül. Kevesebb a háztartási hulladék. A második ok maga a biológia: a növényi részek eleinte valóban csak büdösek és barnák, de ha elég időt hagyunk nekik, és van társaságuk, idővel szép barnásfekete földdé alakulnak, ami ráadásul annyira dús tápanyagokban, hogy a szobanövények vagy a balkonon tartott haszonnövények is szebbek lesznek tőle. Tiszta haszon: nem kell többet virágföldet hazacipelni, ugyanis megteremtjük otthon, ingyen. 

Mit lehet komposztálni és mit nem?

Ha azt mondjuk, pusztán növényi eredetű hulladékot, sokan még a fejüket vakarják, hogy jó, de a tojáshéj meg miért. Utóbbi szépen lebomlik, és emeli a talaj ásványianyag-tartalmát, ám ez semmi más állati eredetű dologra nem igaz. Tehát csontot, maradékot ne dobjunk a komposztba. S bár növényből készül az olaj, a végterméknek már nincs helye a tárolóban, ahogy a lisztnek és a gabonaféléknek sem. Tehát ha lecsót főzünk, a paprika csumája, magja, a paradicsom szára, a hagyma héja nyugodtan komposztálható, de ami ezekből végül összeáll és esetleg megromlik, az már nem. Ahogy a penészes banánt, narancsot se dobjuk rá a kupacra, ugyanis erős vegyszerekre sincs szükségünk. Ha ez az egész kicsit idegen, és nem érted, hogy működik a komposzt keletkezése, ez a videó sokat fog segíteni. 

Na jó, de hogy nem lesz büdös a városi lakásom?

Városi, kerttel nem rendelkező lakásokba a zárt komposztáló való, ezt könnyű kezelni, lezárja a szagokat, s van olyan is köztük, ami először tápoldatot készít a hulladékokból vagy gilisztákat is bevet a jobb bomlás érdekében. Ha betartjuk a kezelési útmutatót, sem szag, sem rovarok nem keserítik majd az életünket. Ha igazi földet szeretnénk, akkor a kis méretű komposztvödrünket rendszeresen ki kell ürítenünk valahova. Ha van kertünk, akkor az ott megépített nagyobb ládába, ahol van ideje összeérni a sokféle növényi alkatrésznek, ha nincs, akkor a legközelebbi közösségi komposztálóba vagy a szülők kertjébe. A komposzt értékes anyag, aminek örül az, aki kapja, főleg, ha legalább alapszinten kertészkedik is. Nem lesz nehéz legalább egy lelkes ismerőst találni, akinek leadhatod a „csomagot”. Ha neked nincs lehetőséged zöldségeket, gyümölcsöket nevelni, de vegyszermentes, friss finomságokra vágysz, lehet, hogy a komposztért cserébe olcsóbban kapod meg ezeket, és nem kell a biopiacokat bújnod. De van még egy lehetőség: a közösségi kertek ellátása.

Közösségi kertek a hazai városokban

Budapesten meglehetősen sok, a vidéki nagyvárosokban már kevesebb közösségi kerttel találkozunk (hazánkban összesen nyolcvan ilyen létezik). Ezek olyan, körbekerített földterületek, ahol a jelentkezők külön kis parcellákat kapnak, és ott kertészkedhetnek. Mindegyik közösség kifejleszti a maga elveit, például hogyan oldják meg az öntözést, kivel mit csereberélnek, honnan szerzik a komposztot, a palántákat. Igazi közösségek formálódnak ezekben a zöld oázisokban, ahol azok is megtermelhetik a saját zöldségeiket, gyümölcseiket, akiknek nincs saját kertjük. Általában havi vagy éves díj befizetésére van szükség, de ahol magas az önkormányzati vagy más vállalati támogatottság, ott ez cseppet sem magas. Érdemes átböngészi a netet, hogy megtaláld a hozzád legközelebb esőt vagy a számodra legszimpatikusabbat, és nem csak azért, hogy legyen kivel megvitatni a komposzt működését.