Különleges kakukktojás a vitaminok között a D-vitamin, hiszen neve ellenére nem is az. A vitaminok meghatározása ugyanis teljesen ellentmond a D-vitaminnak: ezek olyan fontos biológiai hatású szerves molekulák, melyeket az emberi szervezet nem képes előállítani, azonban kis mennyiségben állandóan szüksége van rájuk.
Ha nem spoilerezzük el, akkor is felkaptad volna a fejedet:
Hogy is van ez? Hiszen a napsütéssel D-vitamint termelünk!
Bár ez egy igencsak leegyszerűsítő megfogalmazás, a lényeg azért valóban ez: a napsütés hatására képesek vagyunk szintetizálni a D-vitamint. Szóval már ebből is láthatjuk, hogy ez az anyag tényleg valami más.
A zsírban oldódó D-vitamin valójában egyfajta hormon előanyag, ami a szervezetünkben alakul át aktív hormonná.
Amikor D-vitaminról beszélünk, nem egyetlen molekulára gondolunk, hiszen - a más néven kalciferolnak is nevezett anyag - öt egymással rokonságban álló vegyület együttes elnevezése. Az ember számára a két legfontosabb vegyület a D3 - amit kolekalciferolnak is neveznek - és a D2 - azaz az ergokalciferol.
Tőkehalmájolaj és napfény
A vitaminokkal kapcsolatos felfedezések sokszor valamilyen betegség megelőzéséhez, gyógyításához köthetők. A C-vitamin felfedezése és a skorbut közötti összefüggés közismert, de hasonló volt a helyzet a D-vitamin esetén is – itt az angolkór nevű betegség jelentette a kulcsot.
Magát az angolkórt először az ipari forradalom alatt írták le Angliában és Észak-Amerikában. Megfigyelések szerint különösen a szegény, rossz körülmények között élő városi gyerekek körében volt jellemző; ma már tudjuk, hogy a messze nem megfelelő D-vitamin szint okozta a megbetegedéseket. Hiánya miatt ugyanis nem kielégítő a kalcium és a foszfor felszívódása a szervezetben, ez pedig a csontok lágyulásához, deformálódásához vezet. Az 1910-es évek végén angol és német kutatók állatkísérletek alapján rájöttek, hogy a napfény gyógyítja az angolkórt, majd azt is megállapították, hogy a hatásért az ibolyántúli (UV) sugárzás a felelős. Ezzel együtt tudósok sikerrel gyógyítottak angolkóros kutyakölyköket tőkehalmájolajjal, amiből aztán sikerült később kivonni a D-vitamint.
Főleg állati eredetű táplálékban található
Régóta tudott, hogy a D-vitamin hozzájárul a kalcium és a foszfor normál felszívódásához, és fontos szerepet játszik a vér normális kalciumszintjének, a normál izomfunkcióknak és a normál fogazatnak a fenntartásában. Az azonban már újkeletű felfedezés, hogy a sejtosztódásban és az immunrendszer normál működésében is szerepet játszik. Szerencsére számos természetes forrásához egyszerűen hozzá lehet jutni.
Elsődleges D-vitamin forrásunk az, amit a napfényből a szervezetünk szintetizál. A WHO azonban leszögezi, hogy nem határozható meg percre pontosan, mennyi időt kell a szükséges D-vitamin bevitelhez a napon töltenünk. Ezt rengeteg tényező befolyásolhatja: a napszak, az évszak, a földrajzi szélességi fok, az időjárás, a fedetlen bőr aránya és a bőr pigmentációja (a sötétebb bőr kevesebb D-vitamint szintetizál, mint a világosabb), illetve a fényvédők használata.
Egyes élelmiszerekben is megtalálható nagyobb mennyiségben: ilyen a már említett tőkehalmájolaj és a vadvízi lazac, de egyéb halfélék, bizonyos gombák, a tojás és tejtermékek is tartalmaznak D-vitamint.
Mivel leginkább állati eredetű táplálékokban található meg, a vegetáriánus vagy vegán étrendet követők táplálékforrásból kevésbé tudnak hozzájutni.
A kismamák számára ez az egyik legfontosabb vitamin
A hazai D-vitamin konszenzus kimondja, hogy a női egészség fontos része minden életszakaszban a megfelelő D-vitamin-ellátottság, ugyanakkor a terhesség alatt a D-vitamin-hiány kockázata jelentősen megnőhet. Ráadásul ha a várandós kismama szervezete nem rendelkezik kellő mennyiségű D-vitaminnal, akkor a magzathoz sem jut ebből elegendő.
„Annak ellenére, hogy a D-vitamin-hiány terhes nőkben extrém gyakori, rendkívül keveset tudunk ennek jelentőségéről - fogalmaz a konszenzus*.
*Hazai konszenzus a D-vitamin szerepéről
A D-vitamin-hiány következményeivel küzdő legnagyobb magyarországi orvostársaságok 2012-ben közös konszenzust dolgoztak ki a D-vitamin-hiány jelentőségéről, felismerési lehetőségeiről, a prevenció és a kezelés javasolt módjairól. Eredménye iránymutatást ad a gyakorló orvosoknak, továbbá szeretné a szakmai döntéshozók és a laikus közönség figyelmét a probléma fontosságára irányítani. A konszenzust az újabb ismeretek birtokában rendszeresen újítják, legutóbb ezt 2016-ban tették meg.
Az biztos, hogy az anya és a magzat csontanyagcseréjére is előnytelenül hat, a magzatnál elengedhetetlen a csontok megfelelő fejlődéséhez. Később az édesanyának a szoptatás miatt is több D-vitaminra van szüksége, mivel az anyatejjel biztosítja a kicsi D-vitamin ellátását.
Az Institue of Medicine ajánlása napi 600 NE-ben határozza meg a várandós kismamák számára minimálisan szükséges mennyiséget, a biztonságosan bevihető legnagyobb mennyiséget pedig 4000 NE-ben adja meg – olvasható ki szintén a konszenzusból.
A irodalmi adatok alapján várandósoknál a napi 4000 NE bevitele nem okozza a vér kalciumszintjének emelkedését, nem fokozza a kalciumtartalmat a vizeletben és nagy valószínűséggel a kívánatos tartományba emeli a D-vitamin szintet.
Ugyancsak a konszenzus állapította meg, hogy a D-vitamin a női fertilitásban (termékenységben) is fontos szerepet játszik. Régóta ismert, hogy az északi országokban a téli hónapokban csökken a terhességek száma, amit részben a D-vitamin-hiány magyarázhat. A D-vitamin szintet már a terhesség előtt érdemes ellenőrizni, ugyanis a sikertelenségben a D-vitamin hiánya is szerepet játszhat. Viszont pótlásával a nőihormon-elválasztás, így a fertilitás is fokozódik.
A WHO állásfoglalása szerint a várandós kismamák számára továbbra is a napfény kell legyen a legfőbb D-vitamin-forrás. A világszervezet mindenképp arra buzdítja őket, hogy az egészséges, kiegyensúlyozott étrend legyen a szükséges tápanyagok megszerzésének elsődleges módja. Azoknak a nőknek, akiknél kimutatott D-vitamin-hiány áll fenn, mindenképp javasolt a pótlás.
A magzati fejlődéshez és az újszülötteknek is fontos
A D-vitamin-hiány kockázata már magzati korban rendkívül nagy – írja dr. Szabó András, a konszenzus egyik szerzője.
A magzat D-vitamin-ellátottsága teljes egészében az anya D-vitamin-szintjétől függ, ezért nem meglepő, hogy vizsgálatok során az újszülöttek 81 százalékánál nem volt kielégítő a D-vitamin-szint. Ráadásul csecsemőkorban sem javul a helyzet. Az anyatej kis mennyiségű D-vitamint tartalmaz, koncentrációja arányos az anya D-vitamin-szintjével. Az eddigi adatok alapján az anyáknak napi 4000 NE D-vitamint kellene fogyasztani ahhoz, hogy az anyatej a kisbabának elegendő mennyiségű D-vitamint tartalmazzon.
Ahhoz, hogy a babák csupán a napfényből megfelelő mennyiségű D-vitamint szerezzenek, tavasztól őszig hetente 30 percet kellene napoztatni őket ruha nélkül, csak pelenkában. Erre a mindennapokban szinte soha nem kerül sor, ha napoztatják is a csecsemőket, napvédő krémmel óvják a bőrüket, ami viszont gátolja D-vitamin-képződést. Ősztől tavaszig az időjárás is lehetetlenné teszi a csecsemők pelenkában napoztatását.
A fentiek miatt a konszenzus kimondja, hogy a csecsemők D-vitamin-pótlása elengedhetetlen, az ajánlott mennyiség számukra 400-1000 NE.
Összegezve: habár elsősorban a természetes napfényből és táplálékból származó D-vitamin forrást javasolják a szakértők is, bizonyos esetekben érdemes az előírt D-vitamin mennyiséget más forrásból pótoljuk.
A cikk a termékmegjelenítéstől és termékkategóriától független, tájékoztató jellegű anyag.
A cikket a Brand & Content készítette a TEVA Magyarország megbízásából, nem a Dívány szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.
