A férjem édesanyjának, Dinának van egy visszatérő klasszikus mondata, amit minden alkalommal elmond, ha vacsora közben megdicsérjük az egyik általa készített fogást. Ez pedig így hangzik: “Szégyellem magam, olyan egyszerű volt.” Ez fokozódik, amikor elkérem a receptet: rendesen elpirul, és elismétli: “Semmit nem kellett csinálnom – csak összerakom, és megsül magától.” Általában a harmadik próbálkozásra már sikerül kicsalnom belőle a titkos információt – így volt az a francia fejjellefelé-almatorta, a Tarte Tatin esetében is, amelyet pár hete tálalt fel egy Sábesz vacsorán.
A Tarte Tatin tényleg a világ legszimplábban elkészíthető süteményei közé tartozik. A receptet mindenféle legendák övezik – állítólag egy kis francia vendégházban készült először, ahol a nagy sietségben a fogadós, Monsieur Tatin lányai földre ejtették a kész almatortát, és kénytelenek voltak fordítva felkanalazni a sütőformával. A sztori másik verziója szerint az egyik Mademoiselle Tatin almatortát készült sütni, csak feledékenységből elfelejtette a forma aljára tenni a tésztát. A harmadik szerint pedig az egyik kisasszony feltett egy adag almát a tűzhelyre, csak elfelejtette, és véletlen karamellizálta, amit aztán inkább el is takart egy adag tésztával.
Akárhogyan is, ez is bizonyítja, hogy a legtragikusabbnak tűnő kajabalesetek esetén is megmenthető az étel – aki nem hiszi, próbálja ki anyósom mesés receptjét mihamarabb!
Hozzávalók
8 nagy, vagy 10 kisebb szem édes, de nem kásás alma
10 dkg szívbarát margarin
20 dkg nádcukor
Fél csomag (25 dkg) tojásmentes levelestészta (Pl. Gergely, vagy Nowaco)
Így készül (Igazán semmiség, szinte szégyellem magam, de tényleg)
1. A sütőt 190 fokra melegítem, és amíg felhevül, meghámozom és kimagozom az almákat, majd felnegyedelem, és egy keverőtálba pakolom őket.
2. Egy pite vagy quiche sütőtálat, eseteg egy nagyobbacska kerek jénait alaposan kikenek a margarin felével, és a cukor felét is beleborítom, majd elsepregetem az ujjaimmal, hogy nagyjából egyforma mennyiség legyen köröskörül.
3. Az almákra borítom a maradék cukrot – két evőkanál híján – , és rákaparom a margarint is – de ebből is meghagyok egy kicsit -, majd a két kezemmel alaposan átforgatom őket, hogy minden falatot beborítson a cukros-olajos máz. Eztán egyesével elrendezgetem az almákat a sütőtálban úgy, hogy a kerekded felük legyen lefelé. Végül az utolsó adag cukrot és margarint is elosztom az almákon.
4. A levelestésztát nagyjából akkora körré nyújtom, mint a sütőforma, de “pas besoin de paniquer” (azaz semmi pánik), ha nem lesz tökéletes kör alakja, hiszen a kilógó széleket “betűrhetjük” az alma és a sütőtál találkozásához – így csinos kis tésztatálat kapunk majd, amikor megfordítjuk sütés után. A tésztát érdemes megdöfködni kicsit itt-ott, hogy ne szottyosodjon meg teljesen az alma felőli oldal.
5. A forró katlanban 25 percre lesz szüksége. Menet közben gyakran az a gyanúja támad az embernek, hogy odaégett az egész cucc, ám az édes illat csupán a cukor karamellizálódását jelzi, és ez bizony így “comme il faut”. Ha lejárt az idő, kiszedem a sütőből, azon nyomban ráborítok egy nagyobbacska tortatálat, és sebtiben megfordítom, majd leemelem róla a sütőedényt. Ha néhány alma ottragadt, akkor sincs para, vissza lehet illeszteni a helyére, mint a puzzle-t.
A franciák forrón, vaníliafagyival, vagy jéghideg tejszínhabbal tálalják, én viszont – vegánként – vagy valamilyen könnyű gyümölcsszorbéval szervírozom, vagy a konzerv kókusztej tetején össegyűlt sűrű krémet keverem össze porcukorral és egy csepp vaníliával, majd mindezt haberővel verem fel. Legalább olyan gazdag, habos, és lágy, mint a tejszín.
Proposition supplémentaire: alma helyett körtével, vagy akár őszibarackkal is remekül működik, sőt, létezik sós tarte tatin is, amely koktélparadicsommal, mogyoróhagymával, burgonyával, és édesköménnyel is készülhet – ebben az esetben azonban 5 dkg cukor bőven elég, viszont mehet bele só, bors, és mindenféle finom zöldfűszer is.
