Nehéz most írni. Hajnalban egy hírre ébredsz, mert olyan gyors a világ, hogy mindig mindent azonnal tudsz. Szinte azelőtt, hogy a hír megszületne.
Ezzel a hírrel akkor sem számoltunk, s hiába gyűri vissza az ember a könnyeit, igaztalanul szól, hamisan, lehetetlen ténnyel.
Magunkra maradtunk.
Talán egy hónapja, hogy a Duna Televízió a Zene ünnepén egész napos műsorral adózott Tamás életművének. Zsame akkor ezt írta: Amikor betetőzik az ifjúsági probléma
Most meg itt ez a hír, néhány sorban, egy önéletrajz, amely halálhír kapcsán elengedhetetlen, érdemek, munkásság, nevek, dátumok… benne egy élet – sok száz dallal.
Most nagyon éget, mar, feszít bármelyik, amit dúdolok. Figyelj csak!
Vagy hallgasd meg ezt!
Mit mondhatnánk még? Milyen szó illene ide: szép, illedelmes? Nem hiányzik a szó, de egy név, egy név…
Tamás, a Dalok maradnak, így, nagybetűvel. Hogy kínos a nagybetű? Ez pedig már így marad, meg sok minden más egyéb is. De úgyis tudod! Mosolyogj csak! Így, most rendben!