Érdemes-e gyereket vállalni
Csökken az állami gyerektámogatás összege, és rövidül folyósításának ideje is. Közben egy-két észak-magyarországi településről olyan hírek jönnek, hogy várandós anyák szándékosan rombolják születendő gyermekük egészségét, hogy károsultként több segélyhez jussanak. Ebben az ügyben igazságot nem mi osztunk, de Tari Annamária pszichológus és Horváth Gergely rádiós műsorvezető ezúttal azt gondolta végig, hogy érdemes-e a válságban gyereket vállalni.
Tari Annamária
„Fogságban nem tudok párosodni” (Gloria Steinem, amerikai írónő)
Azt mondjuk: válság, azt mondjuk: „vigyázz, légy önálló, döntésképes felnőtt!”. Azt mondjuk: hitelképesség, azt mondjuk: ábrándok és illúziók. Azt mondjuk: csökken az ország népessége, azt mondjuk: „csak akkor szülj, ha fel is tudod nevelni!” Azt mondjuk: támogatás, azt mondjuk: „csak, ha valóban rászorulsz!”
A gazdasági világválság egyfajta intő lecke, mint ezt halljuk lépten-nyomon híres és még híresebb harwardi professzoroktól. Nemsokára elmúlik, mert grafikonja ’V’. Még a felénél sem tartunk, hiszen grafikonja ’W’. Megnyugodhatunk, mert túléltük. Sosem szabad eztán megnyugodva hátradőlni, mert mindig figyelni kell.. Csupa ellentmondás, amiben az átlagember képtelen eligazodni. Csak azt érzékelhetjük, hogy baj van…
Akár a magánéletben, akár a gazdasági életben jelentkező válsághelyzetről beszélünk, vannak általános pszichológiai jellemzők, melyekkel érdemes tisztában lenni. A krízis bekövetkezése esetén sokszor elenyészően kevés vagy egyáltalán nincs figyelmeztető jel, ezért a megelőzés, a tudatos beavatkozás és az elhárítás spontán megvalósítására kevés esély mutatkozik. A kritikus helyzetek kezelése több lépcsőben zajlik, a felismeréstől a tervalkotásig, melyben sokszor átélhetjük, hogy az alkalmazott megoldás elégtelen volt és másikat kell beiktatni.
Nem érdemes kapkodni tehát. Jó esetben van idő arra, hogy valaki a saját életét, képességeit, vagyoni helyzetét és egzisztenciális pozícióját kicsit áttekintse, majd döntést hozzon. Lényeges, hogy hatékony és jól alkalmazható tervet készítsünk a kríziseink elhárítása érdekében, amik nem mások, hanem a saját életünkre szólnak. Amikor ezt tesszük, nézzünk szembe a legijesztőbb lehetőséggel is, vagyis mindig a legrosszabb esetre is gondoljunk. Amikor azt halljuk, hogy a magyar ember a válság idején még több hiteligényléssel vásárolt és jószerivel a maradék anyagi javait is felélte Karácsonykor, akkor nem a fenti higgadt működésmódot látjuk, hanem a szokásos dzsentri attitűdöt, miszerint „akkor vesszen minden, de ma még jól élünk”..
Pedig, bármilyen egzisztenciális szinten is éljen valaki, krízis szituációban megjelenik a félelem a nincstelenségtől, szorongás a süllyesztőbe zuhanásról, a hajléktalanság és az elszegényedés rémálmával. Természetes jelenség ez, hiszen érzelmileg reagál mindenki, a befolyásolhatatlannak látszó külső körülmények nem biztatnak semmi jóval, ezért a tehetetlen állapot mindenkinél szorongást generál. Látni magunkat a híd alatt, olyan kép, ami kellően szorongáskeltő ahhoz, hogy a családtervezés, a gyerekvállalás olyan gazdagoknak kijáró luxussá alakuljon, amire nincs esély. A gazdasági nagyhatalmakat valóban nem az egyéni sorsok szokták érdekelni, ezért halljuk általában azt, hogy „felnőtt és felelősségteljes” viselkedés és gondolkodás a legjobb megoldás, mert ez azt jelenti, hogy mindenki önmaga helyzetét elemezve hoz döntéseket.
A problémát az is nehezíti, hogy krízisszituációkban az emberek fokozottan igénylik az információkat, azok hiánya teret ad a felfokozott, téves híreszteléseknek, amelyek újabb krízisszituációkat teremtenek. Ez a média olyan tájékoztatásait jelenti, melyek inkább ijesztőek, mint objektívek, tehát csak arra jók, hogy korbácsolják az érzelmeket, de nem segítenek. A szubjektív élményekből táplálkozó, egyoldalú, olykor torz részmegfigyelések valós hírekként történő továbbítása, növeli a szorongásokat és további kritikus helyzetet teremt az egyének életében.
Nem mindenki közgazdász vagy pénzügyi elemző, tehát a valódi gazdasági körülmények és várható következményeik megjóslásához nem érthet. De nem mindegy, hogy hiteles információt hall valaki vagy olyan informális kommunikációban részesül, mint a pletyka, a rémhírek. Ahogy mások életéből sem meríthetünk egy az egyben receptet a sajátunkhoz, úgy nem szabad komoly következtetést sem levonni abból, amit „büfészinten” hallunk.
Ilyen helyzetben viszont igyekezni kell, hogy megőrizzük a realitás kontrollját és ne hagyjuk elhatalmasodni a félelmeket. Nehezebb időszak ez, de ennek is vége lesz egyszer és tudjuk, hogy minden krízis, amit átéltünk megerősít és ellenállóbbá tesz. Az élet szépségeit, ha csökkentett üzemmódban is, de meg kell találni ezekben az időkben is, mert a passzív tehetetlenség a legrosszabb érzelmi állapot, amit megélhet valaki. A családi, baráti kötelékek talán most még fontosabbak, mint máskor, hiszen az összetartozás érzése erősít, a sorstársi közösség élménye gyengíti a szorongások erejét. Ha egy családban eltérőek a konfliktusmegoldó eszközök, a két fél máshogy látja a helyzetet és a megoldását, akkor jó konszenzusra törekedni és aktívan megbeszélni az érzéseket, ahelyett, hogy a depresszív érzéseket erősítik egymásban. A gyerekvállalás komoly döntés, és nemcsak arról szól, hogy majd időben bevigyük a papírzsebkendőt az oviba, mert a gyerek életre szóló program.
De az élet él és élni akar, hogy a közkeletű bölcsességet idézzem, és a leendő szülők nagy többsége szerencsére nem dzsentri alapon gondolkodik, hanem felelősen.
Ha az élet most ilyenné vált, akkor ebből kell gazdálkodnunk..
„Ha mindenki megválaszthatná, hova akar születni, egyes országok teljesen üresek lennének.”
(Eric Linklater skót író)
Horváth Gergely
- Gyereket? Erre a világra? Te megőrültél!? -
robbant ki a válasz egy barátomból évekkel ezelőtt, amikor azt az ártatlannak tűnő kérdést tettem fel, hogy mikor lépik meg a következő, ésszerűnek tűnő lépést. Elvileg minden adva van: strapabíró házasság, menő állás, új lakás. Aztán kiderül, hogy nem ezen múlik.
Forgatókönyv I.
Egy kis ember földi élete akkor kezdődik, amikor első életjelével a frászt hozza az anyjára. Nem hívták, de megérkezett. Elvileg kilenc hónap múlva zsilipel át ebbe a világba, de azt már ő is érzi, hogy Anya és Apa élete ebben a percben pont nem olyan, mint egy szépen vetett ágy, hanem épp az ellenkezője, szanaszét vannak a ruhák, mint ők maguk. Most mi lesz? A helyzet komoly lételméleti kérdéseket vet fel, korán kezdjük a Hamletet, mert lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. Mit tegyünk azzal a szívbe írt, kitörölhetetlen paranccsal, ami ellen mégis a való világ tucatnyi érve szól: bizonytalan egzisztencia, kételyekben vergődő kapcsolat, szűk lakás, meg a hitel rontása?
Forgatókönyv I/a.
Egy kis ember élete akkor kezdődik, amikor alighogy megfogan, átugorja a földi létet, és máris a Mennyországban landol. Anya nem tudott ajándékként tekinteni rá, úgy érezte, rövidesen az álmai és az élete közé nőne. Postafordultával visszaküldte Istennek, elvégre ő az, aki feltámaszt halottaiból.
Forgatókönyv I/b.
Egy kis ember élete akkor kezdődik, amikor Anya ott hagyja egy másik néninél. Nincs oka rá, hogy Anyára haragudjon, elvégre azt tette, ami egy gyereknek a legjobb, vagyis ott alszik, ahol szeretik. Különben is, Anya csak egy van. Egyszerre egy. De egymás után bármennyi lehet.
Forgatókönyv I/c.
Egy kis ember élete akkor kezdődik, amikor Anya úgy dönt, hogy akkor ő is felnő. Majd nőnek együtt; baba a magasba, Anya a feladathoz.
Forgatókönyv II.
Egy kis ember földi élete akkor kezdődik, amikor szüleiben először fogan meg, mint gondolat. Ez a tudatos családtervezés, amihez sajna még sincs olyan egzakt mérőeszköz, mint a vonalzó meg a körző, hogy pontosan meg tudnánk rajzolni vele előre, hogy merre hány centi. Még nem ismerjük, de már szeretjük őt, és szeretnénk, ha mindene meglenne. Arra pedig, hogy mi az a minden, amire szüksége van, abban a pillanatban kapunk választ, ahogy megszületik: Anya, Apa, meg egy nagy rakás pelenka. Őszintén szólva a gyerek le se tojja, ha babakocsiját Porsche-árban vettük, és az se nagyon érdekli, hogy milyen márka nevében szorozták be negyvennel első kiscipője árát, viszont ha nem érzi magát biztonságban, bizony üvölt. Csak a saját kis univerzuma érdekli, amelyben mindenki körülötte kering. Kisajátít és felforgat, miközben vigyorog és gagyog. Anyát kiszipolyozza, Apát hülyére veszi, és mert nem lát túl az ölelésen, hát leszarja a világ válságát.
Ha ezt a forgatókönyvet választjuk, tegyük nyugodtan mi is ugyanezt.
« előző rész || következő rész »
Tari Annamária
Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus
Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik.
Horváth Gergely
Rádiós műsorvezető, író
1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.
Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.