Ha nem tetszik az életed, írd át!

Olvasási idő kb. 9 perc

csaladfelallitas_mLehet-e köze dédanyánknak ahhoz, hogy nincs egy rendes kapcsolatunk, és örökké pénzszűkében vagyunk? Igen, lehet.

Utánajártunk, mi is az a családállítás, és más-e, mint a klasszikus pszichodráma. A családállítás harmincéves múltra visszatekintő módszer, amelyik azt ígéri, akár "menet közben" is átírható valakinek az élettörténete. A pillanatnyilag kudarcnak tűnő sors sikeressé változhat, ha a legfontosabb jeleneteket meghatározott szempontok alapján vizsgáljuk meg.

Kapcsolati problémák és a szülő első szerelme

Féderer Ágnes: Sorsáthallások (Mire jó a családfelállítás?) A módszer magyarországi helyzete című könyvét elemezzük, amelyik a témában az első, amelyet hazai szerző írt. A módszer célja a rejtett összefüggések feltárása, amelyek magyarázatot adnak az életben felmerült, vagy elfojtott kérdéseinkre.

Olyan kérdésekre igyekszik választ adni, mint hogy befolyásolhatja-e egy családi titok a generációkkal később született leszármazók életét? Miért szórja a pénzt az, akinek a nagyszülei komoly vagyont vesztettek? Hogyan függ össze a gyerek párkapcsolati problémája a szülő első szerelmével? A válaszokat a módszer feltárhatja, és a megfejtésen lehet, hogy még az alany is csodálkozni fog. A családfelállítás egyre ismertebb Magyarországon is, túlnyomó többségben a nőket foglalkoztatja. Százötvenezren lehetnek, akik már legalább egyszer részt vettek ilyen foglalkozáson. Ötszáz körüli azok száma, akik családállítóként rendszeresen szerveznek csoportokat. A szerző sokuknál járt a könyv írásával eltöltött közel másfél év alatt. Közben saját magán is kipróbálta az új módszer adta lehetőségeket.

Mi történik a csoportban?

A téma hozója, azaz a kliens megfogalmazza a kérdését, majd az állításvezető segítségével meghatározza az érintett személyeket. Ezt követően a vegyes összetételű csoportból kiválasztja azokat, akik az érintett személyeket játszzák majd, ők a képviselők, és a csoport által alkotott körben elhelyezi, vagyis felállítja őket.

A csoportok tagjai általában nem ismerik egymást, és kevés információt kapnak attól az embertől is, akinek a problémájával foglalkoznak majd. A megszemélyesített családtagok viszonyáról az árulkodik, ha a megszemélyesítő például fázik, borzong, melege lesz, zsibbad az egyik karja, vonzza, taszítja valaki személye. Mivel egy családban mindenki mindenkivel kölcsönhatásban áll, a több generáción is átívelő minták olykor kényszerítő erővel hatnak egy leszármazóra. Az illető ösztönösen, zsigeri reflexből reagál, nehogy úgy járjon, mint mondjuk az anyja vagy a nagyanyja, esetleg a dédanyja.

Agyalni, helyzetet elemezni tilos

A képviselők csakis pillanatnyi érzéseikről beszélhetnek, spekulálni, helyzetet elemezni nem szabad, a zsigeri érzéseik a fontosak. A kliensben tudatos szinten létező fájdalmak, álmok, vágyak, sérelmek, így nem tudják elfedni a lélekszinten zajló folyamatokat. Az állításvezető a szereplők mozgatásával, és új elemek beállításával folyamatosan változtatja a kezdőképet, olyan állapot elérésére törekszik, amelyben a feltett kérdésre megoldás mutatkozik. A végső fázisban a kérdező maga is beállhat a képviselője helyére, hogy belülről is megtapasztalhassa a kialakult helyzetet. A módszer lényege tehát: megmutatni, ami van, ami köt, ami hat.

A szerzőt arról kérdeztük, hogy mennyiben ezotéria, és mennyiben pszichológia ez a kezelési módszer? „Ez a módszer nem kezelés, elsősorban tanácsadásra jó - mondta Féderer Ágnes. „Aki például arra számít, hogy az állító egy-másfél óra alatt széppé, boldoggá és gondtalanná változtatja az életét - vagy legalábbis megveheti a pénzéért ennek a lehetőségnek az illúzióját, ahogy azt más módszereknél esetleg megkapja az ezo piacon  -, biztosan csalódik. Az a családállító pedig, aki ilyesmit ígér, egész egyszerűen hazudik. Ez a módszer nem varázslás. Akár földhözragadtnak is nevezhető filozófia segítségével dolgozik, és senki helyett nem oldja meg az adott problémát. Viszont megmutatja a megoldáshoz vezető utat, illetve azokat a más módon nem látható akadályokat, amelyek eddig a kliens útjában álltak. Ám azt, hogy mit kezd vele az illető, önállóan kell eldöntenie."

federer_borito3

A szerző szerint a módszert alkalmazzák pszichológusok, szakorvosok, és pszichiáterek is, de használják nem pszichológus, pszichiáter, egyéb orvos alapvégzettségű tanácsadók is. (Míg az előbbiek jogosultak betegeket is gyógyítani vele, utóbbiak elsősorban egészséges, pszichológiai, pszichiátriai kezelés alatt nem álló embereknek életviteli tanácsadást nyújthatnak vele.) „Magyarországon az ezobizniszben utazók közül elég sokan - minden előképzettség és tanulás nélkül - felvették a palettájukra a családállítást is, amit azonban ők csinálnak, nem minden esetben tekinthető azonosnak a módszerrel."

Féderer Ágnes
Miskolcon született, Gödöllőre járt egyetemre, újságíróként dolgozott, most pedig (félig) Koperban él, elmondása szerint a tenger vonzotta Szlovéniába.. 2005-ben ismerkedett meg a rendszerállítással, jelenleg pedig a Bert Hellinger módszerét alkalmazó, családállítókat és szervezetállítókat képző legnagyobb magyar iskola ügyvezetője és egyik oktatója. Párkapcsolati, valamint életvezetési kérdésekben egyéni tanácsadással foglalkozik, a mindennapi életben sikerrel alkalmazható kommunikációs technikákat tanít, emellett csoportos foglalkozásokat is vezet.

A lelki síkon vett nőség és férfiság

Mivel maga a módszer egyes elemei némi azonosságot mutatnak a pszichodráma-terápiával, arról is kérdeztük a szerzőt, milyen áthallások vannak a két csoport működése között:

„Valóban vannak hasonló technikai elemek a két módszerben, ám a pszichodrámában megkonstruált jelenetekben, helyzetekben elsősorban érzelmeket próbálnak ki, élnek át, vezetnek le a csoport tagjai, azaz például: játszd el, hogy dühös vagy apádra. Míg tehát a pszichodráma helyzetgyakorlat, célja pedig a személyiségfejlődés, a családállítás valódi családtörténetekkel, és igazi életproblémákkal dolgozik, azok megoldását adja.

Ez a módszer mindig a tünetből indul ki, onnan fejti fel, méghozzá visszafelé a szálakat. Az okozat viszont néha fényévekre van a rejtőzködő októl. Olyan, mintha egy izgalmas és nehéz nyomozásban vennénk részt. „Átnéztem persze a saját életemet is ezzel a módszerrel, sokat segített, hogy olyan puzzledarabok, amelyeket eddig tanácstalanul tologattam az asztal szélén, a helyükre kerüljenek. A legváratlanabb pillanatokban lesz aztán lelkes hallgatóságom. Egy vidéki polgármesteri hivatalban hosszasan feltartottam például az ügyfélforgalmat, mert az ügyintéző hölgyek pecsételés és aláírás helyett zúdították rám a kérdéseiket. Ugyanígy ragadtam már taxiban, a sofőr felmenőinek tetteit taglalva."

A lelki síkon vett „nőség" illetve „férfiság" megtanulásának harmonikus, szeretettel teli szülő-gyermek kapcsolat a feltétele. A módszer nem azt keresi, hogy miért nem jöhetett mindez létre, inkább azt nézi meg, hogyan lehetne az ideális helyzetet helyreállítani. A módszer arra is rájött, hogy ha az új férj vagy feleség aztán át akarja venni a vér szerinti szülő helyét - például azzal, hogy anyának vagy apának szólíttatja magát, vagy elfogadja, hogy a gyerek így hívja őt - óriási hibát követ el. Apa és anya csak egy van, mindegy mi történt velük, hova lettek, a gyerek lelkében ez a hely örökre foglalt. Így onnan csak kitagadni lehet őket, aminek a gyerek fizeti meg az árát.

A mama mindent elintéz

Nemünknek megfelelő minőséget kell befogadnunk édesanyánktól vagy az édesapánktól. A lányoknak az anyjuktól kell átvenniük a nőséget, női minőséget, a fiúknak pedig az apjuktól megkapniuk, megtanulniuk a férfiságot, a férfi minőséget. Ez teszi lehetővé, hogy elinduljanak a saját útjukon, és működő partnerkapcsolatot létesítsenek. De mi van akkor, ha a szülő nem tudja átadni a nőséget, avagy férfiságot?

A szerző egy átfogó példát mondott. Vannak olyan anyák, akik valamilyen ok miatt - lehet több generáción átívelő családi mintáról is szó - hirtelen kirakják a férjüket, vele együtt pedig az összes férfit az életükből, és lélekszinten az anyaságot választják életcélul. Megrémülnek, amikor a serdülő fiuk elkezd leválni, attól tartanak ugyanis, hogy hirtelen kiüresedik majd az életük, ezért mindenáron megpróbálják kitolni az anyaságuk idejét. Viszont belőlük csakis úgy lehet örökre anya, ha a gyerekük örökre gyerek marad. És mivel egy gyerekből akkor lesz igazán felnőtt, ha saját családot alapít, ezek az anyák kiiktatják, elmarják a fiuk életéből a nőket, akik, egy más női minőség felmutatásával, elvehetik tőlük a gyereküket.

Nem akarnak nők lenni, csak anyák

Sokan vannak olyan elvált, és a gyereküket egyedül nevelő negyvenes, ötvenes nők, akik folyamatosan arról panaszkodnak, hogy magányosak, és nem tudnak új párkapcsolatra lelni. Valójában azonban nem is vágynak arra, hogy egy férfi nőként közelítsen hozzájuk. Lélek szinten az anyaságukat érzik ugyanis ilyenkor veszélyeztetve. Ha a gyerekük felnőtté válása belecsúszik a menopauzájukba, azaz biztosan nincs még egy dobásuk az anyaságra, foggal-körömmel ragaszkodnak a státusukhoz, vagyis a gyerekükhöz.

Nézzük meg mindezt a másik oldalról is! A fiú eleinte csak azt érzékeli, hogy anyja nem becsüli az apját. Emiatt lojalitási válságban vergődik: ha szeretem az apámat, megcsalom az anyámat? Mindegy, hogy az apja miért tűnik el a családból, azaz a rendszerből, ha a fiú úgy érzi, hogy kötelessége hűnek maradni az anyjához, nem tudja befogadni a férfiságot az apjától. (A lelkükben ható folyamatokról van szó, mintákról, megerősítésről, tanulásról.) Az anyjukhoz túlzottan kötődő férfiakat arról lehet a legbiztosabban felismerni, hogy egyedül szinte életképtelenek. A mama mindent elintéz, beszerez, megold helyettük, azaz tökéletes kiszolgálást nyújt. Ezen a példán kívül azonban egy sor egyéb más családi problémára fényt lehet deríteni vagy az említett módszerrel, vagy másokkal.

Fotó:Titlap

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek