Poros és hangos a belváros. Csipesz rémesen unja az egészet. El kell innen menekülnünk, és nincs is erre jobb hely, mint a Balaton partja, amely legfeljebb a német turistáktól hangos, de estére csak a tücskök ciripelnek, és ezt nagyon élvezzük, hát még Csipesz!Végre nem arról szól az élete, hogy reggeli séta, aztán pár óra pihenés otthon a kanapén, majd délben egy gyors pisi a forró aszfaltra, aztán este megint a várva várt séta valami zöldebb helyre.
A Balatonon igazi kutyaként élheti életét.
Igazi kanapékutyaként, mert az igazat megvallva a kényelemhez azért Csipesz is ragaszkodik. Az éjszakákat mellettünk tölti az éppen szabad ágyon, a nappalokat a kertben, de a délutáni sziesztára ő is bevonul velünk a hűvös házba, hogy egy kicsit szusszanjon, és persze ezt nem a földön, hanem a kanapén teszi.A reggelek sportosan kezdődnek, mert elmegyünk biciklizni egyet, hogy Csipesz kifussa magát, majd a futás után minden reggel megmártózhat a Balatonban, amit annyira élvez, hogy alig lehet kirángatni a vízből. Az utca végén klassz kis bejárat vezet a tóba, itt szokták vízre tenni a hajókat, ezért strandolók sem nagyon akadnak. Olyan, mint egy kis öböl, szép fokozatosan mélyül a víz – már amennyire a déli parton mélyül, úgyhogy én is beleállok bokáig, és úgy dobálom Csipesznek a labdát vagy a botot, amiért ő lelkesen elszalad, majd úszik. Amikor lemerül a bot a víz alá, Csipesz búvárkutyává alakul, és próbálja előhalászni játékát a víz alól. Ha nem sikerül, akkor elkezdi a mellső lábával tapicskolni a vizet, hogy kipiszkálja, addig-addig, amíg meg is lesz, és hozza, hogy dobjam a következőt.
Napközben a kertben van öreg labrador barátjával, Kimbóval, és szaladgálnak, hordják a lábunkhoz a labdát, vagy ugatnak a kerítésnél. Kimbo ugyan öreg, de még mindig nagyon fitt, úgyhogy gyakran előfordul, hogy egyszerre 3 labda kerül a szájába, amit Csipesz nem bír elviselni, ezért egy darabig ugatja meg piszkálja, de ha nem sikerül neki megszerezni legalább egy labdát, akkor bevet egy utolsó trükköt. Megfigyelte, hogy apukámnak egy egész kosár teniszlabdája van fent az emeleten. Amikor megkérdezem tőle, „hol a labda?”, akkor fogja magát, felszalad a falépcsőn, és megjelenik egy friss, sárga teniszlabdával a szájában, amit nyilvánvalóan a gyűjteményből emelt el. Apukám persze ennek annyira nem örül, szép lassan elfogynak a teniszlabdái, úgyhogy ezt a kincsesládát el kellett dugnunk a kutya elől. Ha megvan a friss zsákmány, akkor annyira vigyáz rá, hogy oda sem adja, hanem inkább méltóságteljesen felhuppan az egyik kerti székbe, és onnan figyeli az eseményeket.
Ebédelni gyakran kijárunk a közeli Matróz csárdába, ahol nagyon finom és kiadós menüt szolgálnak fel nyáron mindennap. Ide Csipesz is elkísér minket, mert a nyár folyamán sikerült neki belopnia magát a pincérek szívébe, ráadásul egy kis haver is csatlakozik hozzá, akivel remekül eljátszanak, amíg mi elfogyasztjuk az ebédet. Szóval ez a hely nemcsak kutyabarát, hanem kutyás hely, mert a víz mellett még társaságot is biztosítanak a kutyánknak!
Csak ajánlani tudjuk kutyás társainknak:
Matróz csárda
Balatonlelle, Köztársaság u. 64.
Ha még több kutyákról, kutyatartásról szóló cikkre vagy kíváncsi,
a Dívány ajánlata: www.kutya.hu
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg ezeket is:
Depressziós a kutyám, mit tegyek?
Fejezetek az egynyári apukák kalandjaiból
