A tárgyak csak tárgyak - mondhatjuk, mindannyian jól tudjuk azonban, hogy nagyon sok esetben ennél lényegesen többről van szó. Emberként számos formában kapcsolódhatunk, kötődhetünk tárgyainkhoz, melyek maguk is visszahatnak ránk: alakítják, segítik, díszítik vagy éppen nehezítik életünket, gyakran személyes jelentést is kapnak.
"A bennünket körülvevő tárgyi világ végeláthatatlan fajtájú és számú emberi szükséglethez illeszkedik jól vagy rosszul, és megfordítva, a megszámlálhatatlanul sok emberi szükséglet végtelen típusú és mennyiségű dologban tárgyiasulhat."
- írja Dúll Andrea környezetpszichológus Helyek, tárgyak, viselkedés című művében. Rengeteg lehetőségünk van például arra, hogy télen egy élhető hőmérsékletet biztosítsunk a magunk számára. Feltekerhetjük a termosztátot vagy radiátort, vásárolhatunk kiegészítő fűtést, meleg takarót, vastag pulóvert, de fejleszthetünk akár a lakás hőszigetelésén is. Ugyanígy például egy autó egyszerre lehet közlekedési eszköz, státuszszimbólum, egy dolog, amiről gondoskodni tudunk, de akár a környezettől való elkülönülés eszköze is.
A kapcsolat kialakítása
Az életterünkbe kerülő tárgyakkal általában viszonylag gyorsan elkezdünk valamilyen kapcsolatot kialakítani. Próbálgatjuk, hogy mire jó, hogy mire mennyire jó, mennyire képes betölteni azt a funkciót, amire szánjuk. Ez egy rendkívül összetett folyamat, hiszen ahogy láttuk, egy dolognak rendkívül sok funkciója lehet a praktikumtól az esztétikumig. Választhatunk például hűtőszekrényt azért, mert jól hűt, azért, mert okos, és emlékeztetőt küld, ha elfogyott a tej, de azért is, mert óriási a fagyasztó része, és szeretünk tartalékokat képezni a háztartásban. Van azonban, akiknek legalább ennyire (vagy még inkább) fontos, hogy a terméknek milyen a design-ja, hogy néz ki és mekkora, illik-e a konyhabútorhoz.
A folyamat azonban kétirányú. A hűtő birtokba vétele során azután egyes előnyeit kihasználjuk, másokat nem, mágneseket tapasztunk rá, balos ajtajából jobbosat csinálunk, hogy ne nyíljon rá az ablakra. Magunkhoz alakítjuk. Ugyanígy alakít azonban ő is minket. Hozzászokunk például, hogy merre nyílik az ajtaja, hogy mindig van otthon egy rakás mirelit termék, vagy hogy nem kell gondolkodnunk bevásárláskor a tej-kérdésen. Egy új hűtővel másképp használjuk tehát a konyhát, másképp tároljuk az élelmiszert, és még vásárlási szokásaink is ehhez alakulhatnak. Mindez egy idő után rutinná válik, mely csak akkor fog feltűnni, ha a gép elromlik, vagy ha mondjuk huzamosabb időt kell eltöltenünk egy apartmanban, ahol 9 liter a mélyhűtő, és nekünk kell észben tartani a tejkészletet. Ilyenkor nem ritkán visszasírjuk szeretett, jól bevált otthoni hűtőt, akárcsak a retró NDK-s szendvicssütőt 30, vagy a Nokia 3310-est 15 év távlatából.
Önkifejezés
A használati értéken túl egy-egy tárgynak komoly pszichológiai, eszmei értéke is lehet. Ilyenkor az adott dolog - általános funkciója mellett - szimbóluma is valaminek. Egy autó szimbóluma lehet például a társadalmi státusznak vagy a környezettudatosságnak, egy festmény esztétikai funkciója mellett szimbóluma lehet egyfajta értékrendnek, kifejezheti tulajdonosa ízlésvilágát. Otthonunk, életterünk berendezési tárgyai minden esetben elmondanak valamit rólunk, hogy kik vagyunk, hogy hogyan élünk, hogy milyen dolgokat tekintünk fontosnak. Egy amerikai kutatásban ennek kapcsán azt találták, hogy az autótulajdonosok más márkákhoz képest többször írják le saját járgányukat ugyanazokkal a jelzőkkel, amikkel magukat is jellemzik.
A tárgyakban megélhető önkifejezésnek ezen felül saját történetisége is van, tárgyaink segítenek abban is, hogy kapcsolatban maradjunk múltunkkal, vagy éppen felkészüljünk a jövőre. A nagymamától örökölt étkészlet, a harminc éve ajándékba kapott dísztárgy, az érem, illetve serleggyűjtemény szinte semmilyen gyakorlati értékkel nem rendelkeznek. Mégis ezektől válnánk meg a legnehezebben, hiszen múltunk, vagyis önmagunk egy darabját hordozzák. A bennünk élő unokát (és nagymamát), a gimis barátnőt, a sikeres sportolót. A gyermeket váró párok eközben nagy előszeretettel járják a bútorboltokat, festik, rendezgetik a lakást és a majdani gyerekszobát, belső és külső világukat egyaránt átalakítva a baba fogadására.
Nemi és életkori eltérések
Egy érdekes amerikai kutatásban megvizsgálták azt is, léteznek-e a tárgyakhoz való viszonyulásban olyan jellegzetességek, melyek kimondottan a nőkre vagy a férfiakra, a fiatalokra vagy az idősekre érvényesek. Az eredmények alapján a nők elsősorban a család és a kapcsolatok mentén élték meg a tárgyak személyességét, vagyis azok jobbára egy valamilyen emberi viszony szimbólumai voltak a számukra. Ilyen lehet például az első találkozáskor kapott ajándék a partnertől, vagy a nagymama levesestálja. A férfiak ezzel szemben a saját magukra vonatkozó dolgok fontosságát hangsúlyozták, kedves tárgyaik többnyire a teljesítmény, a fizikai erő és más fontos képességek szimbólumai voltak. A fiatalabbak főként a saját identitásukat és autonómiájukat kifejező tárgyakat favorizálták (például a poszterek, valamilyen csoporttagságot jelző ruhadarabok és kiegészítők stb), míg az idősebbek társas múltjukat tükröző, az életükre való visszatekintést segítő (emlék)tárgyakat szerették a legjobban. Bár a nemek közti különbségeknél az egyéni eltérések valószínűleg nagyobbak, az életkori bontás jól mutatja, mennyit változhat a tárgyakhoz fűződő viszony is az egyes életszakaszokban.
Kötődés
A kisgyermekeknek nagyon sokszor van egy bizonyos tárgyuk, egy plüssállat, egy takaró, egy párna vagy akár egy rongy melyhez mindennél jobban ragaszkodnak. Ezeket a pszichológia átmeneti tárgyaknak nevezi, mivel egyfajta átmenetet jelent az anya folyamatos jelenléte és a gyermek viszonylagos önállósodása között. Vagyis bizonyos szinten pótolja az anyai jelenlétet, amikor az nem tud a gyermek által elvárt mértékben megvalósulni, oldja a kicsi szorongását, így segítve elő a szülőről való szükségszerű leválást. Ez a tárgy egyébként sokszor még az emberek felnőtt korában is megmarad, ahogy a tárgyhasználat jellege is.
Felnőttként sem ritka ugyanis, hogy amikor valamilyen vágyunkban, igényünkben frusztrálódunk, tárgyakkal próbáljuk azt helyettesíteni. Ha például kevés az öröm az életünkben, vásárolunk valamit, aminek lehet egy kicsit örülni. Ha gyengének érezzük magunkat, veszünk egy nagy autót, ha szegénynek, egy drága telefont, ruhát vagy ékszert. Amitől átmenetileg jobb lesz a helyzet. A tárgyakhoz való érzelmi kötődés alapja, hogy az adott dolgot önmagunk részének éljük meg. Mintha az is mi lennénk: ha valaki megdicséri, minket dicsér, ha leszólja, minket bánt. A tárgyakban megélt érzelmek, emberi szükségletek és motívumok egy különös függést alakíthatnak ki, ahol már nem mindig dönthető el tisztán, hogy az ember teszi a tárgyat azzá, ami, vagy éppen fordítva.
