A német sorozatok a nyolcvanas években élték fénykorukat hazánkban, mégis a mai napig nagy szeretettel emlékezünk vissza rájuk, még akkor is, ha a tévé elé már nemigen ülnénk le megnézni őket. Az alábbiakban a jelentősebbeket vettük sorra, de a végén megszavazhatják, hogy önöknek melyik volt a kedvencük.
Időrendben haladunk, így elsőként rögtön a Tetthely (1969) című sorozatra emlékezünk, bár nem kell nagyon emlékezni rá, mivel még ma(!) is forgatják. Schimanski felügyelő így aztán belehúzott, idén márciusban tartottak a 865. résznél, ami elképesztő. Persze az idén 74 éves színész már nincs benne a Tetthelyben, de a Götz George-ot kulturális ikonná avanzsáló téma úgy tűnik, örökérvényű. Elég, ha csak a Derrick című krimit említjük, amit 1974-ben kezdtek el forgatni, az akkori NSZK-ban. Bár Horst Tappert és Fritz Weppert nevét feltehetően nem a dupla p betűk miatt jegyeztük meg, kétségtelen, hogy egy csapásra sztárok lettek, ha máshol nem is, Európában biztosan. A történet nem volt túl bonyolult, adott két nyomozó, akik között még a jó zsaru-rossz zsaru örök ellentmondása se nagyon állt fent, vagy ha igen, akkor is csak annyiban, hogy Derrick volt az öreg, csúnya, Harry pedig a fiatal, jóképű. Ezek után mindig kellett legyen benne egy özvegy, vagy valamilyen - a hetvenes években legalábbis - jó nőnek számító nő, aki vagy maga a gyilkos, vagy a szerencsétlenül járt hozzátartozója volt. A sorozat Münchenben és a környékén játszódott, nagyon sok kávét ittak benne, és egyáltalán nem volt mozgalmas, mégis 281 részt élt meg, az utolsót 1998. október 16-án adták le. Érdekesség: összesen három gyilkosságot nem tudtak megoldani a 24 év alatt.
Az Öreg (Der Alte) című sorozatra csak halványan emlékszünk, olyannyira, hogy még a Port.hu-n se találtunk róla semmit. A Wikipédia azért segítségünkre volt, innen tudjuk, hogy 1977 áprilisában mutatta be a ZDF először Siegfried Lowitz címszereplésével, és érdekessége, hogy a címadó karaktert az évek során összesen négy színész játszotta, így történhetett meg, hogy a hazánkban méltatlanul elfeledett sorozat még a mai napig fut. 2012-ben már Jan-Gregor Kremp játszotta az Öreget, akit jelenleg Richard Vossnak hívnak, mert a forgatókönyvírók nem kortalanná tették, hanem folyton új karakterre cserélték a kiöregedett Öregeket. A sorozat 368 epizódot élt meg.
Még mielőtt elérkeznénk a jelennek vélt múlthoz, muszáj megemlékeznünk a Két férfi egy eset című krimisorozatról is, amit 1981. szeptember 11-én kezdett el vetíteni a ZDF, és egészen idén március 29-ig játszotta. A 300 részt megélt krimi a honi közönségnek arról lehet ismerős, hogy a főszereplőjét Matulának hívták, mégsem volt köze a Tüskevárhoz. Josef Matulát Claus Theo Gärtner játszotta 32 évig, ám a neki segítő jogászt háromszor is lecserélték. Legutoljára a 182. rész után, mikor is megölték a Johannes Voss-t játszó Mathias Herrmann-t, és helyére Dr. Markus Lessing (Paul Frielinghaus) érkezett. A sorozat lényege az volt, hogy a rendőrség mindig megvádolt valakit valamivel, de persze az igazi tettes (általában) nem az volt, hanem az, akit Matula hajkurászott.
Az Álomhajó című sorozat is 1981-es, és ezt is a ZDF-nek köszönhetjük. Igazán sok szót nem érdemel a sorozat, ami egy utasszállítón játszódott, ahol mindig összejöttek és szakítottak az emberek. A legfontosabb dolog a sorozattal kapcsolatban, hogy az amerikaiaknak megtetszhetett, mivel ők is leforgatták a maguk Hotel című remake-jét, ami egy hajón található szállóban játszódott.
És már itt is vagyunk, 1985-ben, ami A klinika hivatalos kezdési időpontja. A feniteket olvasván szinte hihetetlen, hogy ez a kórházas sorozat csak három évadot élt meg, összesen 70 részen át reménykedhettünk, hogy ha egyszer öregek leszünk, majd minket is Brinkmann prof fog meggyógyítani a fák között. Persze ne feletjsük el, hogy készült később is belőle két rész, 2005-ben A klinika - Húsz év múlva, valamint A klinika - Újra együtt. A főszerepet ezekben is Klausjürgen Wussow játszotta, aki már nincs az élők sorában, és az új részek persze egész estés filmek voltak.
Melyik a legjobb?
És még mindig nincs vége a divatvilág talán legelcseszettebb időszakának, azaz a nyolcvanas éveknek, hiszen ekkor került a képernyőkre az európai tévénézők Dallasa, azaz a Guldenburgok öröksége (1987). Korábbi sorozatos cikkünkben könnyes szemmel emlékeztünk a három évadot megélt családi drámára, ami az olaj helyett a sör körül forgott. Bár akkor az egész ország Guldenburgok ökörségének hívta a sorozatot, azért néztük, de még emellett sem emlékszünk arra, hogy volt egy rész, amiben Richard Claydermann zongorista saját magát játszotta. Ha valakinek rémlik, hogy miért, nyugodtan ossza meg velünk.
A kilencvenes években aztán felriadtak a németek, és úgy döntöttek, hogy a franciákat meghazudtoló, autósüldözéses jelenetekben gazdag témára térnek át a hivatali krimik után/mellett. Így született meg a Cobra 11 (1996), amit eredetileg csak kísérleti egérnek szántak az RTL-nél, de elég jól bejött nekik, hiszen nemcsak, hogy a mai napig fut, de az egész világon nagy sikere van. Az autópályarendőrség kalandjainak lényege, hogy mindig összetörnek benne mindenféle olyan autót, amilyenről átlagember egész életében csak álmodozhat, ehhez képest mellékszál, hogy vannak benne persze bűnügyek is.
De az, hogy a németeknek még mindig fontosak az orvosok, látszik abból is, hogy kivonultak a stúdióból, hogy egy pörgős-orvosos sorozatot hozzanak létre az osztrákokkal karöltve. A Medicopter 117 1997-ben debütált az RTL és az ORF megrendelésére, és hét évadot ért meg, 87 elkészült epizóddal. Ebben általában egy szerencsétlen balesetet szenvedett egy olyan helyen, ahol csak egy helikopter tudta megmenteni, ami általában sikerült is nekik, hiszen minden emberélet számít.
Végül, a teljesség igényére törekedve megemlítjük A Bohóc című 1998-as sorozatot is, ami szintén akciósorozat, és nem szabad elfelejtkeznünk azokról sem, akiknek a Jóban Rosszbant, és a Barátok köztöt köszönhetjük, azaz az igazi szappanoperákról. A Gute Zeiten, Schlechte Zeiten (Jó idők, rossz idők) 1992 óta fut az RTL-en, míg az Unter Uns-ból (Egymás közt) 1994-ban adta le az első részt, és mindkettő nagyjából pont olyan, mint hazai társai. Ami megnyugtató, hiszen van honnan ötleteket szerezni a továbblépéshez. Vagy épp ellenkezőleg?
