December 13, avagy Luca vagy Lucia ünnepe a magyar néphagyomány egyik legjelesebb napja. Hiedelemvilága azonban csak részben hozható kapcsolatba az ókeresztény szűz alakjával és legendájával. De most lássuk a babonákat!
1. Bizonyos munkák, mint pl. a fonás, mosás, kenyérsütés stb. tiltása
Dédanyámtól azt hallottam, aki Luca napján varr, az „bevarrja a tyúkok seggit”, tehát nem lesz tojás. Manga János az Ünnepek és szokások az Ipoly mentén című könyvében azonban ennél jóval több Luca napi babonát ismertet: "Luca napján nem volt szabad fonni, lúgozni, kenyeret sütni. Egy Ipoly menti településen élő asszonyról azt mesélték, hogy Luca estéjén tett kovászt kenyérnek, s mikor figyelmeztették, hogy másnap Luca napja lesz, nem szabad kenyeret süti, azt válaszolta, hogy mire Luca felkel, ő már a lángost is megeszi. Másnap reggel már a kemencébe is nehezen tudott begyújtani, amikor pedig a tésztát betette, az teljesen szétfutott. Litkén azt tartották, hogy aki lúgoz, azt Luca ráülteti a lúgozóra és belemártja a lúgba. De azt is tudni vélték, hogy Lucát ki lehet játszani. „El kell szaladni a szobából, és az udvaron azt kell kiáltani: nagy csetepaté van a szóriai tónál. Erre Luca kiszalad, és otthagyja a házban piros kendőjét és zöld mentéjét. Most ezután el kell oltani a szobában minden lángot a kályhában, lámpában és be kell zári az ajtót. Luca visszajön, de a házra nem talál. Egy asszony is így tett, és másnap a zöld mentét és a piros kendőt elvitte a paphoz megáldani. Hordta is, és senki sem mondta, hogy nem az övé, és senki se kereste azt az asszonyon.”
2. Házasságjóslások
A lányok Luca napjától kezdve karácsony böjtjéig minden nap beleharaptak egy szép nagy almába. Ami az almából megmaradt, azt karácsony böjtjén, szürkületkor a ház előtt kellett megenni. Amilyen nevű férfit látott a lány ekkor az alma evése közben, olyan nevű férjet kapott. Ugyanez működött dióval is, amiből Luca napján 13 darabot tettek a lányok a zsebükbe, s ebből minden nap megettek egyet, míg a legutolsót szintén karácsony este a ház előtt kellett megenni.
A zöld ág sarjaztatása is Luca estéjén kezdődik. Szeged környékén december 13-án meggyfaágat vágtak, és meleg helyen vízben tartották. Ha karácsonyra kizöldült, az azt jelentette, hogy jó lesz a következő esztendő termése, és a lány is férjhez megy. Luca a legenda szerint Jézusnak koszorús menyasszonya, és így az eladó lányoknak több országban mennyei pártfogója, házasságszerzője. Hazánkban a Kiskunságon a lányok a századforuló táján hajukba font koszorúval mentek Luca napja és karácsony között az iskolába, azért hogy ne maradjanak pártában.
Luca nap estéjén derelyét – máshol gombócot – főznek a lányok. Tizenkettőbe egy-egy papírcédulát tettek, a papírszeletekre legényneveket írtak. Amelyik derelye (vagy gombóc) először jött fel a víz színére, kézzel kellett kikapni, aztán olyan helyen kellett megnézni, milyen név van a papíron, ahol senki sem látta.
Továbbá létezik az a fajta babona is, mely szerint Luca napján az eladó sorban lévő lány felír 12 papírra 12 fiúnevet, aztán szépen összehajtogatva belerakja a párnahuzatába. Minden reggel kivesz belőle egyet, nem nézi meg, hanem elégeti. Karácsony napjára már csak egy marad: az, amelyiken a jövendőbelije keresztneve található.
3. Lucaszék
A lucaszék készítéséről az idősebbek legtöbbje még hallott valamit. Karácsony böjtjéig minden nap kell valamit csinálni rajta. Az elkészült széket december 24-én el kell vinni az éjféli misére, és a templom bejáratánál rá kell ülni. Aki a széken ült és figyelte a templomba igyekvőket, megláthatta, hogy közülük ki a boszorkány. Őket onnan lehetett megismerni, hogy oldalra fordított fejjel mentek be a templomba, mert szarvaikkal csak úgy tudtak beférni az ajtón. A mise végén, mikor jöttek ki a templomból, a széket a templom falához kellett vágni, úgy, hogy összetörjön. Ha nem tört össze, akkor a szék készítőjét a boszorkányok megbolondították.
4. Boszorkányok elleni védekezés
Luca estéjének bizonyos cselekményei a boszorkányok elleni védekezésül is szolgáltak. A néphit szerint Luca éjjelén volt a legnagyobb hatalmuk a boszorkányoknak: macska képében elvihették a tehén hasznát, megronthatták azt, akikre haragudtak, az egyik házasféllel megutáltathatták a másikat. A boszorkány elleni védekezésül fokhagymát ettek az emberek Luca estéjén, fokhagymával rajzoltak keresztet az ajtókra, ablakokra, emberek és állatok homlokára.
5. Kitanulni a boszorkányságot
A néphit szerint Luca éjjelén lehet megtanulni a boszorkányságot is. Az öregasszonyok ennek egy-egy falun is sokféle módját tudták, de közös elem mindegyiknél a helyszín, a keresztút, ahogy a keresztúton rajzolt kör, a különböző próbatételek, a vérvétel, az egyház tanításainak megtagadása, a templomból áldozáskor elvitt ostya meggyalázása, végül a boszorkányjelölt nevének aláírása a saját vérével. Az egyik erdőőrről azt mesélték – írja Manga János Néprajzi tanulmányok című kötetében –, hogy „az ostyát Luca estéjén kivitte az erdőbe, a keresztútra, és ott az út mellett éjfélkor egy gombostűvel a fára tűzte, majd belelőtt a puskájával. Az ostyából vér serkent ki, mire az erdész ijedtében eldobta a puskáját, aztán felnézett és látta, hogy egy tüzes malomkerék tüzes láncokkal esik feléje.”
Luca legendája
Legendáját a Legenda Aurea nyomán az Érdy-Debreczeni- és Cordines-kódexben olvashatjuk. Ez utóbbi szerint Szent Luca Syracusana nevű városából származik, és "nemzete szerint nemes volt, testében szeplőtelen szűz. Színében szép fehér, lelkében annál szebb, szent hit miatt, mint Krisztus Jézusnak szerelmes jegyese."
Édeasanyja már tizenegy éve szenvedett vérfolyásban. Elzarándokoltak tehát Szent Ágota katániai sírjához. Amíg ott könyörögtek, Luca elaludt, és látta álmában Szent Ágotát a szent angyalok között, nagy gyöngyös ruhában, majd azt mondta neki: jó húgom, szűz Luca, Krisztusnak ájtatos leánya, mit kérsz éntőlem.
Álmából fölébredve kérte meggyógyult édeanyját, hogy ne adja férjhez, mert neki már van vőlegénye, Jézus Krisztus. A jegyruha árát, továbbá örökségét majd szétosztja a szegények között.
Pogány jegyese följelenti a fejedelemnél, aki a bálványok előtti áldozatra akarja kényszeríteni. Luca e szavakkal tagadta meg kérését: "Istennek kellemes áldozat a szegényeket látogatni. De amiért immáron nincsen mit tovább nekik adnom, önnön magamat Krisztus Jézusnak adom és áldozom". Pascasius fejedelem ezután szűzi állhatatosságában akarja megszégyeníteni, és bordélyba vitetné, de a Szentlélek közbenjárására egyszerűen nem tudták elvinni. Ekkor mind kezét, mind lábát megkötözték, és ezer ember próbálta elcibálni a bordélyba, de még azok sem tudták elmozdítani arról a helyről, ahol megkötözték. Akkor hoztak ötven iga barmot, de még így sem ment a dolog. Pascasius ekkor azt parancsolta, hogy égessék meg ott. Fenyőszurokkal és olvasztott olajjal leöntötték Lucát, hogy hamarabb feleméssze a tűz. Ekkor így szólt Luca: "Én az én édes Uram Jézusnak szent malasztját kértem, hogy ez tűz énnekem semmit ne árthasson, az hű keresztényeknek eremekre." Erre a poroszlók tőrt döftek a torkába, de csodálatos módon végig tudta mondani fohászát még így is.
Kisázsiai hagyomány szerint Luca szemét tűvel szurkálták ki, ezért nem szabad az ünnepén varrni, tehát a napra annyira jellemző dologtiltást az elnépiesedett legendából magyarázzák.
Szűz Szent Lucáról legendájának átköltésével azt mondja a somogyi nép, hogy nem akart férjhez menni, noha gazdag kérői voltak. Ezért rokonai halálra kínozták, de ő inkább eltűrte ezt is, hogy ártatlanságát megőrizze.
Luca nagyon szerette Isten világát és a házi állatokat. Halála után az Úr ezért a szelídségéért szentjei sorába emelte.
Luca már a középkorban a szemfájósok védőszentje volt, ezt az Isteni Színjáték is tanúsítja. Dante, aki sokszor fájlalta a szemét, Lucát különösen tisztelte. A kultusz barokk népkönyveink nyomán parasztságunk körében is elterjedt. Idősebb hagyománytisztelő emberek máig könyörögnek Lucához szemük gyógyulásáért.
Az egyház nem véletlenül helyezte szűz vértanújának, Lucának ünnepét erre a napra, hiszen a név a lux, a fényesség szóból ered. December 13. napja a Gergely-naptár életbelépte (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt. A szegedi, zalaszentbalázsi kalendáriumi eredetű mondás szerint „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja”. Ez az archaikus néphagyományban, amely a természeti jelenségeket és változásokat pontosan számon tartja, és szimbolikus-mágikus összefüggésekben is szemléli, igen jelentős időpont. Ebből érthető tehát, hogy Luca méhében hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait, próbatételeit is.
(Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium 2)
