A sínek fölött lebegő, rendkívül gyors és csendes vonatok a mágnesesség erejét kihasználva száguldanak a sínek fölött, miután a működési elvük az elektromágnesességben rejlik. A Japánban már jól ismert közlekedési eszközt és pályáját erős mágnesekkel szerelik fel, amelyek úgy hozzák létre ezt a különös lebegést, hogy egymásra hatnak. E technikának hála, a vonat nem érintkezik a sínnel, így a hagyományos, sínen zakatoló vonatoknál tapasztalható súrlódás gyakorlatilag teljesen megszűnik.
A mágnesek azonban nemcsak azért felelősek, hogy biztosítsák ezt a bizonyos lebegtetést, hanem még a vonat mozgásáról is gondoskodnak: a mágneses mezők változtatásával a vonatot előre vagy hátra „küldik”, így egyáltalán nincs szükség semmilyen hagyományos motorra vagy épp bármilyen üzemanyagra.
Mágneses síneken siklik a vonat
A Közép-Japán Vasúttársaság és a Vasúti Műszaki Kutatóintézet által, az 1970-es évektől kifejlesztett szupravezető mágneses vonatok sínei két, egymással keresztben összekapcsolt fémtekercset tartalmaznak, amelyek „nyolcas alakban” tekercselve elektromágneseket alkotnak. Magán a vonaton szupravezető elektromágnesek, vagyis úgynevezett forgóvázak találhatók, megálláskor pedig a szerelvény gumikerekeken áll. Amikor a vonat elindul, a kocsik ezeken a kerekeken haladnak előre, időt, no és lehetőséget adva annak, hogy a szerelvény alatti mágnesek kölcsönhatásba lépjenek a vezetőpálya mágneseivel. Amint a vonat eléri a 150 kilométer/órás sebességet, a mágneses erő elég erős ahhoz, hogy a vonatot 10 centiméterrel felemelje a talajtól, így megszűnik a súrlódás, ami lehetővé teszi az egyre nagyobb sebességet.
Ennek tetejében a vonatot emelő mágneses erők még előre is mozgatják, és a vezetőpálya közepén is tartják a vasúti kocsikat.
Vonz és taszít
Ha mindez még nem volna elég, akkor azt is érdemes részleteznünk, hogy a maglev technológiának alapvetően két típusát is alkalmazzák. Az egyik az úgynevezett EMS, vagyis a már említett elektromágneses lebegtetés, amely a vonat alján elhelyezett mágnesek segítségével biztosítja a stabil lebegést, vagyis vonzza a síneket. Ezzel szemben a másik módszer, az EDS, azaz az elektrodinamikus lebegtetés taszító hatású mágneseket használ, hogy azok nagy sebességű haladás közben tarthassák a vonatot a levegőben. Noha elképzelni sem tudjuk, annyi szent, hogy
mindkét rendszer hatékony és megbízható, bár az kétségtelen, hogy mindkettő eltérő műszaki megoldásokat igényel.
Több mint 600-zal is képesek robogni
A maglev vonatok egyik legnagyobb előnye a rendkívüli gyorsaság: ezek a járművek képesek elérni a 600 km/órás sebességet is, amellyel könnyedén versenyre kelnek a rövid távú repülőjáratokkal. 2015 áprilisában egy ember vezette maglev megdöntötte a vasúti járművek két korábbi szárazföldi sebességrekordját: a mérő nem kevesebb, mint 603 kilométer/órát mutatott.
Ez a rekord sokkal gyorsabb volt a Sanghajban, Kínában és Dél-Koreában már üzemelő mágneses vonatoknál is, amelyek csúcssebessége 431-501 kilométer/óra, és átlagban 109 kilométer/órás sebességgel közlekednek.
Mi több, a maglev a mijazaki tesztpályán mért, korábbi Sinkanzen sebességi világrekordokat is meghaladta, amely vonatok körülbelül 500 kilométer/órás sebességgel közlekednek. És most kapaszkodj meg:
az új technológiák kifejlesztésével és bevezetésével a jövő vonatai még ennél is nagyobb sebesség elérésére lesznek majd képesek.
Gyorsabb lesz, mint a repülő
Jövő márpedig lesz, hiszen tervben van egy Tokiót Nagojával összekötő vonal, amely indulását eredetileg 2027-re tervezték, ám végül majd csak 2034 után nyílik meg. A körülbelül 350 kilométeres út várhatóan mindössze 40 perces lesz, amely – akárhogy is számoljuk – hamarabb véget ér, mintha két város között repülőre ülnénk. Ha elkészül, a szerelvény tizenhat kocsijában ezer utas tud utazni.
A világ legbiztonságosabbja és környezetbarát is
A nagy sebességű japán vonatokat a világ egyik legbiztonságosabb közlekedési formájának tartják, amit az is magyaráz, hogy 60 éves működése alatt még egyetlen halálos baleset sem történt. Emellett igen kényelmes is, hiszen
azáltal, hogy az utazás során a lebegés miatt nincs mechanikai érintkezés a sín és a vonat között, rendkívül sima, zökkenőmentes utazást tesz lehetővé.
Arról már nem is beszélve, hogy környezetbarát módon is működik, hiszen elektromos energiát használva jelentősen csökkenti a károsanyag-kibocsátást és a légszennyezést. Az sem elhanyagolható szempont, hogy használatával a hagyományos vasutaknál gyakran előforduló kopás és karbantartási problémák is minimálisra csökkennek, hiszen a mozgó alkatrészek között nincs semmilyen fizikai érintkezés.
Ha az is érdekel, hogy a szocializmus magyar buszritkaságai merre járnak ma, ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
