Costa Rica trópusi őserdeiben él egy apró gyíkfaj, az Anolis aquaticus, amely kedvelt célpontja a ragadozóknak. Madarak és kígyók is vadásznak rá, így a nagyjából golyóstoll hosszúságú állat többféle módszert is kidolgozott a menekülésre. Először mozdulatlanná dermed – ha pedig a környezetébe jól beleolvadó bőre nem téveszti meg a ragadozókat, rejtekhelyet keres magának: általában egy sziklarepedést vagy egy lyukat a földben. Ha ezek nem segítenek, van egy végső mentsvára: fejest ugrik a vízbe. A víz alatt mozdulatlanul várja, hogy elmúljon a veszély – annyira nehéz észrevenni, hogy a ragadozó jó eséllyel elunja a várakozást a patak partján. Hogy biztosan elég hosszú ideig tudjon megbújni a víz alatt, az apró gyík légbuborékot hoz létre az orránál, amelynek segítségével akár 20 percet is kibír anélkül, hogy a felszínre jönne levegőért.
Így vizsgálták meg, hogy mi a gyík titka
Azt egy ideje már megfigyelték a kutatók, hogy levegőbuborék formálódik a különös kis gyík fején, azt azonban nem tudták, hogy ez szerepet játszik-e a merülés időtartamában. A hüllők bőre víztaszító – ez teszi lehetővé a buborék formálódását, amikor a gyík kilélegez egy kis levegőt. Ebbe további buborékok olvadnak bele, amelyek természetes módon alakulnak ki az állat testén.
A New York-i Binghamton Egyetem kutatója, Lindsey Swierk érdekes módszerrel vizsgálta meg a jelenséget. Bizonyos gyíkok bőrét bekente hidratálókrémmel, amely így elvesztette víztaszító képességét. „A gyíkbőr hidrofób. Ez teszi lehetővé, hogy a levegő szorosan a bőrhöz tapadjon, és kialakuljon a buborék” – mondta Swierk. A kutató azt találta, hogy azok a hüllők, amelyek képesek voltak a szokásos módon légbuborékot létrehozni, 32 százalékkal hosszabb ideig bírták a víz alatt.
„Ez az első olyan kísérlet, amely megmutatta a buborékok jelentőségét az alkalmazkodásban. Segítségükkel a gyíkok hosszabb ideig maradnak a víz alatt” – tette hozzá a tudós. Erre a módszerre szüksége is van az apró hüllőnek, hiszen rengeteg állat vadászik rá. Ahogy Swierk fogalmazott, ezek a állatok
„kicsit olyanok, mint az erdő csirkefalatkái.”
A vízből is kaphatnak oxigént
A kutatásnak azonban még közel sincs vége, egy másik fontos kérdést is vizsgálnak a Binghamton Egyetem tudósai. Egyes ízeltlábúakat, amelyek szinte korlátlan ideig bírják a víz alatt, az is segíti ebben, hogy a légbuborék és az azt körülvevő víz között gázcsere megy végbe. A kilélegzett levegőből a szén-dioxid jó oldhatósága miatt a vízbe kerül, a kialakuló alacsony nyomás hatására pedig a vízből diffúzió révén oxigén jut a buborékba. Az ízeltlábúaknak nincs sok oxigénre szükségük, így
a diffúziónak köszönhető utánpótlás elég is ahhoz, hogy lényegében tetszőleges ideig a víz alatt maradhassanak.
A gyíkok ehhez valószínűleg túl nagyok, ám ettől még fontos szerepe lehet a jelenségnek a víz alatt töltött idő hosszában. Hogy ezt megvizsgálják, kutatók azt tervezik, hogy kipróbálják, csökken-e a merülés hossza, ha oxigénben szegényebb vízben történik.
A merülés rekorderei
Noha az Anolis aquaticus roppant sokáig bírja a víz alatt, léteznek állatok, amelyek bőven lekörözik. Az emlősök között például az abszolút rekordot a Cuvier-féle csőröscet tartja, amely
akár 138 percet is képes a víz alatt tölteni levegővétel nélkül.
(Ez az állat duplán rekorder: ő képes a legnagyobb mélységbe is lebukni az emlősök közül: 2992 méterre.) Mielőtt feljegyezték ezt az elképesztő, 138 perces merülést, a rekorder az északi elefántfóka volt, amely 119 percen keresztül bírja levegővétel nélkül. Amennyiben nemcsak emlősöket vizsgálunk, kétség nem férhet hozzá, hogy az álcserepesteknős a győztes, hiszen ez az állat akár 7-10 órán keresztül is a víz alatt képes maradni.
Olvasd el azt is, hogy az álcserepesteknősök hol töltik gyerekkorukat, hogy védve legyenek a ragadozóktól.
