pestis legenda

Rettegtek a látható fenyegetésektől, amely a sötétség mélyén, a halál árnyékában rejtőzhetett. Valóban csak járvány pusztított, vagy esetleg valami más is felbukkant? Vajon a holtak tényleg visszatérhettek? És ha igen, mit akartak az élőktől?

A pestis nem csupán a népesség egyharmadát elpusztító halálos kór volt, hanem kiválóan táplálta az emberi félelmet és a babonát is. Az ismeretlen elleni küzdelem egyik módja pedig az volt, hogy ezekre a hátborzongató jelenségekre természetfeletti magyarázatokat kerestek. A pestisjárványok idején terjedtek el azok a vámpírlegendák, amelyek a halál körüli félelmeket új szintre emelték.

Hátborzongató legendák

Az orvostudomány akkori állása szerint nem volt megfelelő tudományos magyarázat a halálesetekre, amelyet a pestisjárvány okozott.

Mindezek mellett pedig a testek duzzadása (gázok miatt az emésztőrendszer feltöltődése), végül a test olyan szintű oszlása, amely azt a hatást keltette, mintha a köröm és a haj tovább nőne. Úgy tűnt, hogy a halottak nem nyugodtak békében – ekkor kezdték el a sírból visszatérő, másokat megfertőző vámpírokként azonosítani ezeket.

Velencében olyannyira elterjedt ez a hiedelem, hogy a pestisben elhunytak sírjait kövekkel vagy téglával zárták le, hogy nehogy a feltámadt vámpírok ki tudjanak mászni.

Így azonosították a vámpírokat a pestis idején

A pestisjárvány idején mélyen beivódtak a vámpírhiedelmek a közösségek kultúrájába: sok helyen az volt a sírásók feladata, hogy beazonosítsák a halottak közül a vámpírokat. Azokat a gyanús jeleket viselő holtesteket – mint például a vérzés, vagy a nem látható bomlás – vámpírnak bélyegezték. Ilyen esetben különféle módszerekkel próbálták elzárni a halottat az élők világától: a szájába téglákat erőltettek, vagy a szívébe karót döftek. Mivel a középkori ember nem tudta, hogy pontosan mi okozta a pestist, így az irracionális félelmeket a babonákkal összeszőve olyan magyarázatot adtak, amelyek ezt a bizonytalanságot csökkentették. Tehát

Történelmi események találkozása a legendákkal

Ezek a pestis által generált vámpírlegendák elsősorban Kelet-Európában terjedtek el. 1725-ben Kisilova nevű faluban Plogojovics Péter története az egyik legismertebb. A falubeliek szerint halála után visszatért a sírból, és több embert megölt, valamint a vérüket szívta. Ezt azzal magyarázták, hogy halála után hirtelen többen is meghaltak. Ennek okán felnyittatták a sírját, és döbbenten látták, hogy a haja és a körme megnőttek, a szájából pedig vér folyt – ezzel még inkább erősödtek a vámpírhiedelmek. A történet azonnal futótűzként terjedt el, és sok hasonló eset is napvilágra került.

Ezek az események a középkori és korai újkor vámpírmítoszait erősítették, ezzel előkészítve a terepet az irodalmi vámpíralakoknak.

A vámpírhiedelmek is fejlődtek

A különböző kultúrákban már a pestis előtt is jelen volt a vámpír mitológiája. A középkori Európában és Kelet-Európában olyan félelmekhez kötötték a vámpírokat, mint az ismeretlentől való félelem, a halál és a túlvilág. Számos népcsoport hitte azt, hogy a halottak visszatérhetnek, és az életben megélt sérelmek miatt bosszút állnak. Ezek az ősi hiedelmek többek között a balkáni és a szláv mitológiákban gyökereztek, ahol a vámpírok gyakran olyan élőhalottként jelentek meg, akik az élők vérét szívják azért, hogy fenntartsák saját életüket.

A pestis és a vámpírok kapcsolata

A halál mindennapos jelenlét volt a középkori emberek számára, és a pestisjárvány ezt csak még jobban erősítette. A vámpír mítoszok pedig egyfajta válaszok voltak arra a félelemre, amit a járványok hoztak magukkal. A pestis és a vámpírmítoszok kapcsolata a haláltól való félelem egy különleges megnyilvánulásává vált. Azóta a vámpírok nagyobb hangsúlyt kaptak az irodalomban – bár még mindig az emberi félelmek, vágyak és titkok kifejezőiként. A popkultúrának és az irodalomnak köszönhetően a vámpírok máig velünk élnek, emlékeztetve arra, hogy a halál elleni küzdelem örök témája marad az emberiség történetének.

Mi okozta a pestist vagy a spanyol náthát? Töltsd ki a történelmi kvízünket ide kattintva!