Kína történetének 557 császárából mindössze egyetlen volt, aki nőként került a trónra, bármely más női uralkodó, mint a legendásan kegyetlen, végül a dinasztia bukását okozó Ce-Hszi is császárnéként vagy anyacsászárnéként gyakorolta a hatalmat. Vu Cö-Tien élete azonban nem csak ezért különleges.
Ahhoz, hogy megértsük, mekkora szerencse, kapcsolati tőke, és természetesen jó néhány kivégzés, gyilkosság és ármánykodás kellett ahhoz, hogy ebből a fiatalon a csangani császári palotába került lányból meghatározó országvezető váljon, érdemes ismernünk azokat a körülményeket, ahogy a császári ágyasok éltek az áthatolhatatlan falak között.
Ágyasként a palotába
Vu Cö-Tian születése idején a Tang-dinasztia gyakorolta a hatalmat Kína felett. Az akkori uralkodó a dinasztia alapítója egy véreskezű zsarnoktól, Kína újraegyesítőjétől ragadta el a hatalmat, és hozott békét, valamint a korszak körülményeihez képest – a 600-as évek elejét írtuk itt, Európában – gazdasági és társadalmi szempontból is állandó jólétet teremtett reformjaival. Kína fővárosa ekkor még nem Peking volt, hanem a mintegy 900 kilométerre, délnyugatra fekvő Csangan, mely a korabeli világ kétségkívül legnagyobb városa is volt egyben. Ma Hsziannak nevezik, Senhszi tartomány fővárosa. Innen indult a Selyemút, a városból fennmaradt, 11 kilométer hosszú városfal jól mutatja, hogy másfél ezer évvel ezelőtt mekkora is lehetett. A dinasztiaalapító császár fia, Tang-Cuj császár udvarába került ágyasként Vu Cö-Tien, a későbbi kínai császárnő.
A császári udvar jelentős részét már ekkoriban is az udvarhölyek, illetve a közülük kiválasztott ágyasok tették ki.
A történelmi dokumentumok és a szájhagyomány útján terjedő mesék arról beszélnek, hogy Vu császárnő sorsát már 5 éves korában megjósolták családja számára. A család otthonába tévedt szerzetes azt mondta Vu apjának, kár, hogy lánya nem fiúnak született, mert sok ember felett uralkodhatna. A babonás környezetben minden bizonnyal megtettek annak érdekében mindent, hogy ezt a jóslatot be is teljesítsék. Lányként egyetlen esély volt erre, ágyassá válni az intrikákkal teli császári udvarban és fiút szülni a mennyei származású uralkodónak.
A nemesi családok lányai közül 12 éves korukat követően válogatták ki azon szerencséseket, akik a palotába léphettek, és amennyiben kiválaszttattak, ott udvarhölgynek tanulhattak.
Ehhez nem volt elég egy szép arc, okosnak is kellett lenni, műveltnek zenében, irodalomban, ismerni a klasszikusokat, a történelmet, versekből idézni. És persze nem ártott egy adag józan ész, logika sem, ha mindezek után túl is akartak élni a hatalmas versengésben.
Túlélte a császárt, hogy az új császár ágyasa lehessen
Vu Cö-Tien tehát a palotába került, Taj-cung császár udvarába. Kiemelkedő műveltségének köszönhetően hamar felemelkedett a ranglétrán és egyfajta titkári szerepet töltött be az egyre idősebb uralkodó mellett. Aztán az uralkodó meghalt. A hagyományok értelmében ekkor az összes ágyasa, és
a számára kiválasztott lányok is elhagyták a palota császári szárnyait, hogy átköltözzenek egy másik udvarba, ahol maradék életület leélik, elfeledve.
Vu azonban megszökött és visszatért a palotába, pedig ez lehetetlennek számított akkoriban, hiszen az új uralkodók friss, érintetlen feleséget érdemeltek. Ekkoriban viszont ő már jó ideje intim viszonyban állt Li-Csi koronaherceggel, Taj-cung kilencedik fiával, aki nemsokára Kao-cung néven császár lett.
Vu ezzel nemcsak feleséggé, de úgynevezett huanghouvá vált, mely az egyenrangú feleség vagy kormányzó császárné rangját jelentette.
660-ban férje is elhunyt, valószínűleg stroke-ot kapott. Vu Cö-Tien pedig az uralkodó egyik utolsó döntése nyomán régenscsászárnővé vált és minden hatalmat magához ragadott. Négy fia közül három császári rangot viselt, egyet ráadásul ő maga távolított el a hatalomból. Ekkor már a külsőségekre sem figyelt, nem egy lepel mögül, a háttérben állva, hanem az aktuális császár mellett, sőt helyett intézte az udvari ügyeket. Második fia, Zsuj-cung szinte börtönben élt saját udvarában, császárként, anyja elnyomásában. Majd némi nyomásra kikiáltotta édesanyját 690-ben császárnőnek. A császárnő új dinasztiát alapított, mely a Csou nevet viselte.
Háborúkat nyert és növelte Kína területét a császárnő
686-ban létrehozta saját titkosrendőrségét, melynek egyre elhatalmasodó paranoiája volt az oka. A rendőri terror teljesen elhatalmasodott az országban, árgus szemekkel figyelték a hivatalnokok és a politikai ellenlábasok minden lépését. Ez fokozatosan enyhült, ahogy hatalma megszilárdult, és elismerték országa minden szegletében uralkodóként.
Szakított az addigi egyik legfontosabb hagyománnyal: uralkodása alatta a nők szabadon férjhez mehettek és el is válhattak, egyenlő jogokat kaptak a férfiakkal. Még egy női miniszterelnököt is kinevezett, erősítve ezzel saját pozícióját is.
Uralkodását Kína folyamatos terjeszkedése jellemezte, több háborút is indított, és egészen Közép-Ázsiáig tolta ki a birodalom határait. Harcolt a Tibeti Császárság ellen, leigázta a Koreiai-félsziget is, előbb az akkori – egyik – koreai királyság, Silla szövetségesenként Kogurjo ellen, majd fordítva, Kogurjo szövetségeseként Silla ellen. Leigázta a kitajokat, és a türkökkel is csatáztak seregei.
A birodalom kulturális és társadalmi életére is nagy hatást gyakorolt, Kína egyik legjelentősebb uralkodójává válva. Saját tapasztalatai alapján is tudta, mekkora jelentőséggel bír az oktatás, így támogatta mind az irodalmat, mind a taoizmust és a buddhizmus terjesztését.
Mindeközben egy nagy problémája akadt: miután fiait eltávolította, és több puccskísérletet követően sem engedte a hatalom közelébe, ráadásul több unokáját is öngyilkosságra szólította fel, nem maradt örököse. Halála után végül első fia, Li Csung-Mao vette vissza a hatalmat, akit anyja korábban mintegy hatheti uralkodást követően lemondatott.
Ha kíváncsi vagy arra a hun hercegnőre is, aki szinte elvette egy kínai császár eszét, ezt a cikkünket ajánljuk figyelmedbe.
