Eiffel torony tervezője

Az Eiffel-torony Párizs szimbólumává vált az idők során, ám karrierje kezdetén korántsem volt ilyen pozitív a fogadtatása. A tervek szerint bár csupán húsz évig állt volna, hogy hirdesse Franciaország ipari erejét, az emberek már ezt is nehezen tolerálták. Ismert művészek, mint Guy de Maupassant és Alexandre Dumas, petícióval tiltakoztak az építmény ellen, mivel úgy látták, hogy a torony egy gigantikus fekete gyárkémény lesz, ami elnyomja a Párizs-szerte látható művészeti alkotásokat. Miután a petíció nem ért célt, Guy de Maupassant tüntetőleg az Eiffel-torony első emeletén kialakított étterembe járt ebédelni, mely által még rá sem kellett néznie a toronyra.

Az Eiffel-torony mint ócskavas és fegyveralapanyag

Bár sokan illetik az elegáns Öreg Hölgy névvel, több párizsi a mai napig csúfságnak hívja a történelem által igencsak megtépázott építményt. Története során kétszer adták el ócskavasként, sőt, a második világháború alatt a németek fegyvergyártás céljából akarták megsemmisíteni. Mindennek ellenére áll, és a mai napig Eiffel-torony néven emlegetjük, holott a híres építőmérnök csupán együtt dolgozott a torony valódi tervezőjével, Maurice Koechlinnel.

Maurice Koechlin mindössze huszonhárom éves volt, amikor 1879-ben csatlakozott Gustave Eiffel vállalatához mérnökként. A grafikus statika volt a specialitása, melynek értelmében geometriai módszerekkel oldotta meg a statikai problémákat. Bár akkor még nem tudta, ismeretei a világ egyik leghíresebb épületének megalkotásához vezették őt.

Eiffel meglátta a fantáziát új dolgozójában, ugyanis meglehetősen hamar rábízta a tervezőirodájának vezetését. Az előző vezető, Theophile Seyrig komoly nézeteltérésbe került Eiffellel, így szükség volt valakire helyette, Maurice Koechlin pedig jókor jelentkezett, bár nem tudta, hogy nem csupán építőmérnök lesz. Mindennek ellenénre nem hezitált sokat, és elvállalta a kihívást, majd befejezte a mai napig is álló Garabit viadukt terveit, majd a Szabadság-szobor tervezéséhez is nekilátott, mégpedig August Bartholdival az oldalán.

Ifjú titánból lett az Eiffel-torony tervezője

Koechlin legközelebbi munkatársa Emile Nouguier volt, aki a műszaki felméréseket és az összeszereléseket felügyelte. Közös munkájuk gyümölcsöző és olajozott volt, így kettejük ötletéből megszületett egy magas torony gondolata, mely a párizsi világkiállítás alkalmából készült volna el. Koechlin 1884. június 6-án otthonában rajzolta meg a torony első tervét, aminek a

300 méter magas pilon munkacímet adta.

A pilon építészeti szakszó, és kapucsarnokra vagy bejáratra utal, de szabadon álló oszlopot is jelenthet. A tervekhez az ihletet az Eiffel által akkoriban tervezett fémviadukt nagyméretű oszlopai adták.

A két mérnök izgatottan mutatta meg a terveket Eiffelnek, aki nem volt lenyűgözve a látottaktól, így utasításba adta alkalmazottainak, hogy gondolják át ötletüket. Végül Stephen Sauvestre építészt is bevonták, akinek segítségével a tervek sokkalta esztétikusabbak és ezáltal szebbek is lettek. Az átdolgozott torony terve elnyerte Eiffel tetszését, aki a sajátja mellett Nouguier és Koechlin nevére jegyeztette be a szabadalmat. Két évvel ezután, 1886 novemberében elfogadták a projektet, és elkezdték építeni a tornyot, amit végül három évre rá mutattak be, mint a világkiállítás fénypontját. Maurice Koechlin a tervezés alatt sem engedte el az Öreg Hölgy kezét, hiszen több mint ötezer rajzzal és megannyi számítással készült, így felügyelete alatt felépülhetett az Eiffel-torony. Az épület rendkívül gyorsan elkészült.

7300 tonna vasat és 2,5 millió szegecset használtak fel, és akkora sikert aratott, hogy több mint kétmillió látogatója volt a párizsi világkiállításon.

Sikerét annak köszönhette, hogy amellett, hogy külseje merőben eltért bármely más épülettől vagy toronytól, a maga 312 méterével a világ akkoriban legmagasabb építménye volt.

Miért nem a tervezőről nevezték el a tornyot?

A kiállítás után is hasznát vették, ugyanis a torony több üzletnek otthont adott, így posta, szerkesztőség, rádióállomás és színház is működött benne. Maga Eiffel is gyakorta járt fel, mert a harmadik emeleten tudományos laboratóriumot hozott létre, ahol meteorológiai méréseket végzett, és tudósok számára is biztosította a bejutást, hogy kísérleteket végezhessenek.

Bár Eiffel 1923-ban elhunyt, a tervező, Maurice Koechlin a torony ötvenedik születésnapját is megérte, amikor is feltették neki a kérdést, hogy a Koechlin-torony nem lett volna-e méltóbb név, mire a mérnök úgy felelt, hogy

Eiffelt tartja a torony vitathatatlan atyjának, mert ő volt az, aki keresztülvitte a terveket, és az építkezés során is fontos szerepe volt.

Maurice Koechlin végül Gustave Eiffel után huszonhárom évvel, 1946-ban hunyt el. Halála óta az Eiffel-torony első emeleti déli és nyugati pillére közti átjárót Maurice Koechlinről és Emile Nouguierről nevezték el, az építészekről, akikről keveset tud a világ, holott ők hozták létre a valaha volt egyik legmegosztóbb és mégis legszebb épületet.

Gustave Eiffelnek Magyarország is sokat köszönhet, amiről itt olvashatsz.